A Debreceni Egyetem Élettudományi Központjának előadótermében, szinte teltház előtt mutatták be Prof. emer. Dr. Tóth Csaba legújabb könyvét, amely sorozatának tizenegyedik, hortobágyi témájú munkái közül pedig már az ötödik darabja. A Kismesterektől a nagymesterekig nem egyszerű fotóalbum: ívet rajzol fel az alkotás tanulásától a mesterségben való kiteljesedésig, az óvodás gyerekektől az idős, tapasztalt mesterekig.
A kötetet méltatók egybehangzóan hangsúlyozták: Tóth Csaba munkája túlmutat a dokumentáláson. Kossa György, a Debreceni Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a könyv minden oldala a haza iránti hűség, a természet tisztelete és a hagyományok megbecsülésének lenyomata. Németh Norbert dékánhelyettes úgy fogalmazott: a professzor nemcsak az alkotást, hanem az alkotót és magát az alkotás folyamatát is megörökíti. Duffek Mihály professor emeritus pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a mesterségek a felgyorsult világban gyakran láthatatlanná válnak – Tóth Csaba azonban megállítja az időt.
A könyv fedlapja – Fotó: Prof. emer. Dr. Tóth Csaba
„Nem akartam idejönni – mégis itt vagyok már 31 év óta”
A könyvbemutatót követően Prof. emer. Dr. Tóth Csaba részletesen beszélt az Agroinformnak életútjáról és a kötet születéséről. Elmondta: Kiskunfélegyházán született 1940-ben, egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, majd Szentesen dolgozott Bugyi István professzor mellett, akitől nemcsak szakmát, hanem szemléletet is tanult. 1988-tól Kecskeméten a megyei urológiai-sebészeti osztályt vezette, mígnem 1995-ben Debrecenbe hívták az Urológiai Klinika igazgató egyetemi tanárának.
– Nem akartam jönni – mondta mosolyogva. – De végül elvállaltam, és itt vagyok már 31 éve. Nem bántam meg.
Korábbi, Hortobággyal kapcsolatos könyveinek egyike – Fotó: Prof. emer. Dr. Tóth Csaba
A Hortobággyal is így alakult a kapcsolata. Kezdetben csak egy „nagy lapostányérnak” látta a tájat, majd páciensei, barátai révén egyre beljebb került ebbe a világba. A természet, az emberek és az ott élő mesterek lassan magukkal ragadták.
– Elkezdtem járni a 33-as úton, megállni, figyelni, kérdezni. Annyi szépséget találtam itt, hogy könyvek születtek belőle. Ez a mostani is így jött létre – idézte fel.
Egy könyv, amely életutat rajzol
A Kismesterektől a nagymesterekig négy nagy egységre tagolódik. Az első rész az óvodások és kisiskolások világát mutatja meg: ahogy kis kezeikkel ismerkednek az anyaggal, a mozdulatokkal, a teremtés örömével. A második rész az ifjúságé, például a nádudvari szakiskoláé, ahol a tanulók asztalosként, fazekasként, bőrművesként, nemezkészítőként sajátítják el a mesterség alapjait.
A most megjelent kötet egyik belső oldalpárja, mely a böllér munkáját mutatja be – Fotó: Prof. emer. Dr. Tóth Csaba
A harmadik fejezetben a felnőtt mesterek világa tárul fel: keramikusok, hangszerkészítők, szövők, bőrdíszművesek, kovácsok, akik már vásárokra, kiállításokra dolgoznak. A könyv záró részében pedig az idősek, a nagymesterek kapnak hangsúlyt: hímzők, babakészítők, pásztorok, preparátorok, böllérek – olyan emberek, akik egész életük munkáját sűrítik bele egy-egy mozdulatba.
– A cím nem a mesterségekre utal, hanem az életkorra – magyarázta Tóth Csaba. – A kismesterek az óvodások, a nagymesterek az idősek. Ez egy ív, emberi és szakmai út.
Precizitás, odaadás, szenvedély
A professzor szerint a mesterekben ugyanaz ragadta meg, amit saját orvosi pályáján is mindig fontosnak tartott: az aprólékosság, a fegyelem és a szakmaszeretet.
Beleláttam abba, ahogy szívvel-lélekkel dolgoznak. Ugyanazt láttam a fafaragónál, a gyertyakészítőnél, a bőrművesnél, mint amit én hatvan éve a saját hivatásomban
– fogalmazott.
Egy-egy helyszínen gyakran két-három órát töltött el, miközben eredetileg „fél órás fotózásra” indult. Egy mesterről 40–50 felvétel is készült, amelyek közül végül csak néhány kerülhetett be a kötetbe. A könyvet QR-kódokkal elérhető rövid videók egészítik ki, hogy az alkotás mozgásban is látható legyen.
Így dolgozik a kádár – Fotó: Prof. emer. Dr. Tóth Csaba
Tanulni sosem késő
– Ha egy 85 éves ember még tud tanulni, akkor én ezekből az emberekből tanultam a legtöbbet – mondta Tóth Csaba. – Alázatot, türelmet, szeretetet.
A könyv sikere ezt vissza is igazolja: a bemutatón és azóta is gyorsan fogynak a példányok. A professzor pedig már újabb köteten dolgozik – más megközelítésben, más nézőpontból, de ugyanazzal a kíváncsisággal. Ám erről többet nem szeretne elárulni...
– Az alkotó ember világa kimeríthetetlen – zárta gondolatait. – És amíg van mit megmutatni, addig érdemes útra kelni.
Indexkép: Prof. emer. Dr. Tóth Csaba
