Az ónos eső elsősorban közlekedési veszélyként él a köztudatban, a mezőgazdaságban és a kertekben azonban szintén komoly következményekkel járhat. Hatása nem egyértelműen negatív vagy pozitív: sok múlik azon, mennyi ideig marad meg a jégréteg, milyen vastag, társul-e hozzá szél, illetve hogy a növények éppen nyugalmi állapotban vannak-e, vagy már megindult bennük az élet.
Szántóföldi kultúrák: védelem és kockázat egyszerre
Az őszi vetések – például a búza, az árpa vagy a repce – téli nyugalmi állapotban viszonylag jól tűrik az ónos esőt. Rövid ideig fennmaradó jégborítás esetén a jégréteg akár védelmet is nyújthat, mivel hőszigetelőként működik, és csökkenti a hirtelen, extrém lehűlés hatását. Ugyanakkor, ha a jégpáncél több napig megmarad, oxigénhiány alakulhat ki a növények körül, ami különösen a repcénél jelent veszélyt. A gyökérnyak károsodása, a levélrózsa sérülése később állományritkuláshoz és terméskieséshez vezethet.
Gyümölcsfák: nem a hideg, hanem a súly a fő ellenség
A téli álomban lévő gyümölcsfák – így az alma-, körte- és csonthéjas ültetvények – fagytűrése ilyenkor általában jó. A valódi veszélyt nem a hideg, hanem az ágakra rakódó jég súlya jelenti. A vastag jégréteg könnyen ágtöréseket okozhat, főként az idősebb, ritkábban metszett fák esetében. Az így keletkező sebek később fertőzési kapuk lehetnek, ezért az ónos esőt követően tavasszal fokozott figyelmet igényelnek ezek az állományok.
Az ágakon megmaradó jég nemcsak jelentős súlyt képez, hanem gátolja a gázcserét és fokozza a vízháztartási stresszt is. Ennek következménye lehet a koronák szétnyílása, deformálódása, amely gyakran maradandó esztétikai kárt okoz – Fotó: Shutterstock
Dísznövények és örökzöldek: a legérzékenyebb csoport
A lombhullató díszbokrok nyugalmi állapotban általában átvészelik az ónos esőt, bár a vékonyabb ágak itt is könnyen eltörhetnek. Az örökzöldek – például a tuják, fenyők vagy babérmeggyek – viszont kifejezetten sérülékenyek. A leveleken és hajtásokon megmaradó jég nemcsak jelentős súlyt képez, hanem gátolja a gázcserét és fokozza a vízháztartási stresszt is. Ennek következménye lehet a koronák szétnyílása, deformálódása, amely gyakran maradandó esztétikai kárt okoz.
Mikor a legnagyobb a veszély?
Az ónos eső akkor okozza a legsúlyosabb károkat, ha enyhébb időszak után érkezik, amikor a növények már megindultak, vagy ha erős széllel párosul. Különösen problémás a többszöri fagyás–olvadás váltakozása, illetve az, ha a jégpáncél napokig nem olvad le.
Mit lehet tenni?
Szántóföldi kultúrák esetében közvetlen beavatkozásra nincs lehetőség, tavasszal azonban elengedhetetlen az állományfelmérés. Gyümölcsfáknál friss jég esetén óvatosan, ütés nélkül le lehet rázni a terhet az ágakról, a törött részeket pedig fagymentes időben érdemes eltávolítani. Az örökzöldeknél a megelőzés – támrendszer, kötözés – sokat segíthet, a károk pedig későbbi alakító metszéssel mérsékelhetők.
Összegzés
Az ónos eső tehát nem minden esetben jelent azonnali pusztítást a növényvilágban. Rövid ideig akár védelmet is nyújthat, tartós jelenléte és a jég súlya azonban komoly károkat okozhat. A téli nyugalomban lévő növények ellenállóbbak, de a hosszan fennálló jégpáncél és az erős szél kombinációja a mezőgazdaságban és a kertekben egyaránt jelentős veszteségekkel járhat.
Indexkép: Shutterstock
_fill_540x300_0.jpg)
