A magyar almatermesztés helyzete szinte tankönyvi példája annak, milyen strukturális problémákkal küzd ma a hazai agrárium. Elmaradt fejlesztések, krónikus munkaerőhiány, eltűnt és soha nem pótolt felvevőpiacok jellemzik az ágazatot.

Az elmúlt évtizedekben szinte minden megfeleződött: a termelés volumene, a termőterület nagysága, de még a hazai fogyasztás is.

Bár léteznek jó minőségű magyar almák, összességében nehéz lenne azt állítani, hogy a magyar alma valaha is kiemelkedő világpiaci termék lett volna. A hetvenes–nyolcvanas évek sikereit ugyanis elsősorban nem a minőség, hanem a szovjet piac szinte korlátlan felvevőképessége fedte el.

Büszkeség és önkép

A magyar mezőgazdasághoz és élelmiszeriparhoz erős érzelmi kötődés társul. Szabolcsi alma, illatos barack, „csúnya, de finom” hazai gyümölcsök, pálinka, téliszalámi, libamáj, tokaji bor – ezek mind a nemzeti önkép részei. Joggal merül fel a kérdés: ha mi magunk nem lennénk büszkék ezekre, akkor ki lenne az? Ez az érzelmi alap azonban sokszor elfedi a gazdasági realitásokat, különösen az alma esetében.

Állandó sebek, visszatérő problémák

A mezőgazdaságban szinte állandósult az érzés, hogy „minden ezer sebből vérzik”. A visszatérő stratégiai irányok között régóta szerepel a hozzáadott érték növelése és a termékszerkezet átalakítása.

Magyarországon továbbra is a szántóföldi növénytermesztés dominál: a búza, a kukorica, a napraforgó, az olajrepce és az őszi árpa együttesen a termelés mintegy 90 százalékát adják. A zöldség- és gyümölcstermesztés aránya alacsony, pedig ezekkel lényegesen magasabb bevétel érhető el.

Hasonlóan régóta ismert probléma, hogy az ország gyakran nyersanyagot exportál, majd feldolgozott, drága terméket importál vissza. Az almaágazat is ebben a csapdában vergődik.

alma

Nem luxuscikk, nem gasztronómiai szenzáció, hanem mindig elérhető, megfizethető alapgyümölcs – Fotó: Pixabay

Az alma mint hétköznapi gyümölcs

Az alma gazdasági szempontból fontos termék, mégis hétköznapi. Nem luxuscikk, nem gasztronómiai szenzáció, hanem mindig elérhető, megfizethető alapgyümölcs. Bár rendkívül sokféle létezik, és sokan kedvelik egészséges nassolnivalóként, az alma ritkán kerül a figyelem középpontjába. A legtöbben néhány fajtát ismernek név szerint – golden, jonathán, idared, starking, esetleg a fuji –, és kevesen gondolnak bele, hogy az étkezési és az ipari alma piaca élesen elkülönül.

Magyarországról máig él az a kép, hogy almában erős ország. A számok azonban ezt már nem támasztják alá. Negyven–ötven évvel ezelőtt évente közel egymillió tonna alma termett, amelyet a hazai fogyasztás és a szovjet piac gyakorlatilag maradéktalanul felszívott. A kereslet szinte korlátlan volt, így a közepes minőségű magyar alma is tökéletesen megfelelt.

A keleti piacok összeomlásával azonban ez a modell megszűnt. Ma az éves termelés átlagosan 500–600 ezer tonna körül alakul, jelentős évenkénti ingadozással.

A termelők panaszai visszatérőek: a felvásárlási ár sokszor megalázóan alacsony, a bolti árnak csupán töredéke. A hektáronkénti hozamok is gyengék, nagyjából 20 tonna körül mozognak, miközben Nyugat-Európában ennek legalább a duplája, az Egyesült Államokban pedig akár a négyszerese sem ritka.

Versenyhátrány minden fronton

A magyar almatermesztés gépesítettsége elmaradott, a kézi munkaerő hiányzik, a birtokszerkezet széttagolt. Eközben a verseny élesebb lett: a hazai boltok polcain ma már sokkal több importgyümölcs jelenik meg, a világpiacon pedig olyan szereplőkkel kellene versenyezni, akik technológiában, logisztikában és marketingben is előttünk járnak.

A fogyasztói oldal sem kedvez az almának. Az a generáció, amely számára a banán és a narancs egykor vágyálom volt, ma ugyanazon az áron jut hozzá ezekhez, mint az almához. Az alma presztízse csökkent, a hazai fogyasztás nagyjából a felére esett vissza. Bár létezik oltalom alatt álló fajta, például a tuzséri alma, ez önmagában nem képes megfordítani a trendeket.

A globális almapiac realitásai

Világszinten az alma továbbra is népszerű termék: mintegy száz ország termeszti, körülbelül ötmillió hektáron, a teljes világtermés pedig megközelíti az évi 100 millió tonnát. A legnagyobb termelők Kína, az Egyesült Államok, Törökország, Lengyelország és India, amelyek egyben hatalmas belső piacokkal is rendelkeznek.

A globális almaexport értéke nagyjából 7 milliárd dollár körül alakul. A friss alma legnagyobb exportőrei Olaszország, Kína, az Egyesült Államok, Új-Zéland és Dél-Afrika, amelyek együtt a világexport mintegy 60 százalékát adják. Magyarország ezzel szemben évente mindössze 15–16 millió dollár értékben exportál almát, ami forintban körülbelül 6 milliárdot jelent. Ez nem elhanyagolható összeg, de nemzetgazdasági léptékben szerény. Ausztria ennek a dupláját, Szerbia pedig a négyszeresét teljesíti, ami különösen fájó összevetés.

Mit hozhat a jövő?

Az ágazat jövője számos bizonytalanságot hordoz. A nemzetközi tulajdonban lévő élelmiszerláncok, a széttagolt birtokszerkezet, a munkaerőhiány és a technológiai lemaradás mind korlátot jelentenek. Fiatalok alig választják az almatermesztést, a külföldi munkaerő alkalmazása pedig társadalmi ellenállásba ütközik.

A magyar fogyasztó szerepe ugyanakkor nem elhanyagolható. Az egyik legnagyobb segítség az lenne, ha tudatosan és szívesen vásárolná a valóban ízletes hazai almát.

A legenda azonban, miszerint a magyar alma korlátlanul eladható a külpiacokon, már biztosan nem tér vissza. Az ágazat számára ma már sokszor az is sikernek számít, ha egy-egy évben nem zsugorodik tovább a piac.

Forrás: tudas.hu
Indexkép: pixabay.com