Alig csillapodtak a Mercosur-megállapodás körüli viták, Brüsszelben már egy újabb szabadkereskedelmi egyezmény körvonalazódik: az Európai Unió és Ausztrália közötti tárgyalások egyik legélesebb kérdése a húsimport-kvóták jelentős bővítése.

Az ausztrál húsipar – az AMIC és a Meat and Livestock Australia (MLA) – legalább 50 ezer tonna vámmentes marhahús-bevitelt szorgalmaz az EU piacára. Ez a jelenlegi, 3389 tonnás kvótához képest közel 885 százalékos növekedést jelentene. Sőt, az iparági szereplők ennél is magasabb mennyiségeket tartanának indokoltnak, a Mercosur-államoknak biztosított 99 ezer tonnás kerethez igazodva. Juh- és kecskehús esetében 67 ezer tonnás vámmentes kontingensről beszélnek, ami több mint tízszerese a jelenlegi 5851 tonnás mennyiségnek.

Az Európai Unió – információk szerint – legfeljebb 30 ezer tonna marhahús-vámkontingenst tart elfogadhatónak. Ez ugyan még mindig jelentős bővítés lenne, de messze elmarad az ausztrál követelésektől. A felek állítása szerint közeledtek az álláspontok, ugyanakkor több nyitott kérdés is maradt, köztük a földrajzi eredetmegjelölések kölcsönös elismerése.

Az ausztrál fél arra hivatkozik, hogy az EU piacára való hozzáférése évtizedek óta gyakorlatilag változatlan, ráadásul a Brexit után az Egyesült Királyságba irányuló mennyiségek kiesése tovább szűkítette lehetőségeit. Brüsszel viszont érzékeny agrárpiaci egyensúlyról beszél, különösen a marhahús-ágazatban, ahol az európai termelők már most is erős költségnyomás alatt állnak.

Piacnyitás kontra piacvédelem

A vitában élesen szemben állnak az agrártermelői és a kereskedelmi érdekek. Míg a húságazat szereplői és az európai gazdaszervezetek – köztük a Copa/Cogeca – a piac destabilizálásától tartanak, addig az agrárkereskedelemben érdekelt vállalkozások gyors megállapodást sürgetnek.

A német agrárkereskedők például abban bíznak, hogy egy egyezmény megnyithatja az ausztrál piacot az uniós – köztük német – gabona- és olajosmag-export előtt. Jelenleg az EU akár 50 százalékos vámokat is alkalmaz feldolgozott gabonatermékekre, a búza és az árpa esetében pedig tonnánként 95 eurós vám terheli az exportot. A kereskedők szerint ezek a tételek blokkolják az európai kivitel növekedését.

Ausztrália már most is jelentős beszállító az uniós piacra: évente mintegy 2,1 millió tonna gabonát, olajos magvat és hüvelyest exportál az EU-ba, mintegy 700 millió euró értékben. A repceexport 90 százaléka biodízel-alapanyagként kerül felhasználásra.

Európai aggályok: aránytalanság és versenyképesség

A Copa/Cogeca szerint a mérleg nem feltétlenül billenne az EU javára. A 28 milliós Ausztrália exportőrként egy 450 milliós fogyasztói piacra lépne be nagy volumenű húsárukkal, miközben az európai gazdák már most is szigorúbb környezetvédelmi és állatjóléti előírások mellett termelnek, magasabb költségszinten.

A gazdaszervezet attól tart, hogy a jelentősen megnövelt vámmentes kvóták nyomást gyakorolnának az uniós marhahús- és juhágazatra, különösen azokra a régiókra, ahol a termelés amúgy is alacsony jövedelmezőséggel működik. A piaci egyensúly megbillenése árcsökkenést, jövedelemkiesést és strukturális alkalmazkodási kényszert hozhatna.

Új fejezet a globális agrárkereskedelemben

A 2023-ban már egyszer meghiúsult EU–Ausztrália-megállapodás most ismét napirenden van. Akkor éppen az importkvóták nagysága miatt futott zátonyra a megállapodás. A mostani tárgyalások tétje nem csupán kétoldalú kereskedelmi kérdés, hanem az is, hogy az EU milyen irányba mozdul el a globális agrárpiacon: a további piacnyitás vagy a belső termelők erőteljesebb védelme felé.

A Mercosur-megállapodás után az ausztrál egyezmény újabb próbakő lehet az európai agrárpolitika számára. A kérdés az, hogy a szabadkereskedelem nyertesei és vesztesei közötti egyensúlyt sikerül-e úgy kialakítani, hogy az európai gazdák versenyképessége ne sérüljön tartósan.

Forrás: Agrarheute

Indexkép: Pexels