Az idei szezon azonban több szempontból is eltér az utóbbi évek gyakorlatától – így sok gazdaságban a tavaszi szántás nem választás kérdése, hanem kényszerűség.

Maciej Sacha, a lengyel Farmer mezőgazdasági technológiai rovatának szerkesztője arra hívja fel a figyelmet: a rendhagyó tél miatt számos területen elmaradt az őszi-téli alapművelés, így tavasszal kell pótolni azt, amit normál körülmények között már hónapokkal korábban el kellett volna végezni.

Miért számít problémásnak a tavaszi szántás?

A tavaszi szántás legfőbb kockázata a talajnedvesség elvesztése. A szántott réteg megfordításával a talaj friss, nedves része közvetlenül napfénynek és szélnek van kitéve, ami gyors párolgáshoz vezet. Becslések szerint ez akár 20 milliméter csapadéknak megfelelő vízveszteséget is jelenthet a vízmérlegben.

További probléma, hogy a szántás után gyakran nincs elegendő idő a talaj természetes ülepedésére. Ennek következménye lehet a túl mély vetés, ami gyengébb és vontatottabb kelést eredményez. Különösen a korán vetett tavaszi gabonáknál jelent ez kockázatot.

Ezért a szakmai ajánlás egyértelmű: amennyiben tavasszal szükséges a szántás, azt a lehető legsekélyebben kell elvégezni.

Mikor indokolt mégis a tavaszi alapművelés?

Vannak olyan helyzetek, amikor a tavaszi szántás elkerülhetetlen. Ilyen például:

  • kifagyott őszi káposztarepce újravetése,
  • olyan területek, ahol a korábbi gyomirtószer-maradványok miatt szükséges a talaj átforgatása,
  • későn betakarított kultúrák után elmaradt alapművelés.

A mélységet ilyenkor célszerű 12–15 centiméter között tartani, de semmiképpen sem ajánlott 20 centiméter fölé menni. Az ekét érdemes előhántóval és lehetőség szerint hengerrel felszerelni, hogy a szármaradványok megfelelően bekeveredjenek, és a felszín kellően tömörített legyen.

Különösen kukoricatarlón fontos a szántás előtti tárcsázás, hogy a szármaradványok ne képezzenek „szalmaszőnyeget”, amely akadályozza a víz beszivárgását és a gyökérfejlődést.

Az idei szezon sajátosságai

Az idei tél sok gazdálkodót váratlanul ért: már novemberben jelentős csapadék érkezett. A késői kukorica- és cukorrépa-betakarítás több helyen megnehezítette az őszi talajmunkákat, így számos terület műveletlenül maradt.

Ugyanakkor az elmúlt évek száraz tavaszaival ellentétben most a vastag hótakaró és a csapadékos ősz következtében a talaj vízkészlete sok helyen kedvezőbb állapotban van. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi szántás talajszárító hatása idén várhatóan kevésbé lesz drasztikus, mint egy tipikusan száraz évjáratban.

Mindazonáltal a munkák időzítése kulcsfontosságú. A naptár helyett a talajállapotot kell figyelni. A túl nedves talaj szerkezete könnyen károsodik, különösen kötöttebb talajokon, ahol a tapadás és kenődés szerkezeti romláshoz vezethet.

Hogyan csökkenthetők a kockázatok?

A tavaszi szántás esetén az alábbi szempontokat érdemes betartani:

  • sekély művelési mélység (optimálisan 12–15 cm),
  • előhántó és henger alkalmazása,
  • szármaradványok előzetes bekeverése tárcsával,
  • a talajállapot folyamatos ellenőrzése,
  • a vetés lehetőség szerint gyorsan kövesse a talajművelést.

Különösen fontos a felszín tömörítése hengerezéssel, amely segít megtartani a vetési mélységet és mérsékli a túlzott ülepedésből adódó problémákat.

Kényszer vagy lehetőség?

Bár a legtöbb gazda a tavaszi szántást továbbra is végső megoldásnak tekinti, idén van, ahol ez az egyetlen reális alternatíva. A kedvezőbb vízellátottság miatt azonban a negatív hatások mérsékeltebbek lehetnek.

A kulcs a körülményekhez igazított, precíz kivitelezés. A talaj állapota, a művelési mélység, a szármaradvány-kezelés és az időzítés együtt határozza meg, hogy a kényszerű tavaszi szántás végül milyen terméseredményben és gazdasági eredményben realizálódik.

Forrás: Farmer.pl

Indexkép: Pexels