Egy Nature-ben publikált, mesterséges intelligenciára épülő modellszámítás szerint a század végére 1,16 milliárd embert érinthet súlyos élelmezési válság, főként Afrikában. A krízis Európára is migrációs és biztonságpolitikai nyomást gyakorolhat – miközben a Kárpát-medence agrárpotenciálja felértékelődik.

Egy friss, gépi tanulásra épülő klímakutatói modell szerint a jelenlegi kibocsátási pálya mellett 2100-ra több mint egymilliárd ember nézhet szembe súlyos élelmezésbiztonsági válsággal. A Nature folyóiratban publikált eredmények alapján a magas üvegházhatásúgáz-kibocsátási forgatókönyv esetén 1,16 milliárd embert érinthet legalább egy komoly élelmiszerellátási sokk, köztük több mint 600 millió ötévesnél fiatalabb gyermeket.

A kutatás újdonsága, hogy nem csupán az átlaghőmérséklet-emelkedésből és a terméshozamok lineáris csökkenéséből indul ki, hanem a hirtelen, lokális éghajlati sokkok – aszályok, áradások, hőhullámok – rendszerhatásait is modellezi. A következtetés szerint a jövő élelmiszerhiányát nem a globális készletek lassú apadása, hanem a térben koncentrált, de drasztikus termelési összeomlások okozhatják.

Afrika a válság epicentrumában

A modell alapján a krízis súlypontja Afrika lesz, különösen a Száhel-övezet és Afrika szarva térsége. Ezekben a régiókban egyszerre jelentkezik a gyors népességnövekedés és a klímaváltozás fizikai hatásainak erősödése. A szimulációk szerint 2099-ben több mint 170 millió ember kerülhet közvetlen éhínségközeli helyzetbe ezeken a területeken.

Ez nem csupán humanitárius kérdés, hanem geopolitikai kockázat is. Amikor az éghajlati nyomás találkozik a demográfiai robbanással és az intézményi gyengeséggel, a migráció válik az egyetlen racionális túlélési stratégiává. A tanulmány szerint a jövő migrációját már nem a jobb élet reménye, hanem a víz- és élelmiszer-hozzáférés biztosítása motiválhatja – ami Európa számára is beláthatatlan következményekkel járhat.

Nemcsak klíma-, hanem intézményi kérdés

A kutatás ugyanakkor hangsúlyozza: az élelmezésbiztonság nem pusztán meteorológiai, hanem intézményi kérdés is. A konfliktusok mérséklése, a kormányzati stabilitás erősítése és a működő szociális hálók jelentősen csökkenthetik a klímaváltozás negatív hatásait. A modell szerint akár 780 millió ember éhezése lenne megelőzhető stabilabb társadalmi-politikai környezet mellett.

Ez arra utal, hogy a klímaadaptáció rövid távon sok esetben nem technológiai, hanem intézményi kérdés: ahol nincs működő állam, ott nincs öntözőrendszer, nincs piac, nincs tartalék sem.

A Kárpát-medence felértékelődése

A globális folyamatok a mérsékelt övi agrártermelés stratégiai felértékelődését hozhatják. Amennyiben a déli félteke egyes térségei az élhetetlenség határára sodródnak, a stabil vízgazdálkodással és mezőgazdasági infrastruktúrával rendelkező régiók – köztük a Kárpát-medence – geopolitikai és gazdasági jelentősége nőhet.

Magyarország számára ez egyszerre jelent kockázatot és lehetőséget. A klímaváltozás hazánkat sem kerüli el: az aszályok, hőhullámok és villámárvizek gyakoribbá válása világosan jelzi, hogy az alkalmazkodás nem halogatható. A jövő nyertesei azok az országok lehetnek, amelyek időben és rendszerszinten hajtják végre a klímaadaptációt.

Kulcskérdés a vízgazdálkodás

A magyar agrárium előtt álló feladat egyértelmű: a mennyiségi alapú, alacsony feldolgozottságú exportmodell helyett a klímareziliens, magas hozzáadott értékű termelés felé kell elmozdulni. Ennek alapja kell, hogy legyen az átfogó vízgazdálkodási reform.

A következő évtizedek beruházásainak középpontjában a vízvisszatartás, a táji vízgazdálkodás, az öntözött területek bővítése, a talajszerkezet javítása és a szárazságtűrő növénykultúrák bevezetése állhat. Ha Magyarország képes lesz stabil élelmiszertermelőként működni egy egyre bizonytalanabb globális környezetben, az nemcsak gazdasági előnyt, hanem regionális stabilizáló szerepet is jelenthet.

Egy olyan világban, ahol az élelmiszerellátás biztonsága válik a geopolitika egyik fő tengelyévé, az ellátásbiztonságot garantáló országok súlya felértékelődik. A kérdés az, hogy Magyarország időben végrehajtja-e az ehhez szükséges alkalmazkodási lépéseket.

Forrás: Makronóm

Indexkép: Pexels