A kalászosok térnyerése, a kukorica visszaszorulása, az ország kettészakadása hozambiztonság szerint és az alternatív növények lassú előretörése alakítja a hazai növénytermesztést. Tóth Tibor, a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője szerint a gazdáknak ma tudatosabb döntéseket kell hozniuk, mint valaha.

– A vetésszerkezet évek óta folyamatos átalakulásban van – mondja Tóth Tibor. – Ha az őszi kultúrákat és a tavaszi növényeket külön vizsgáljuk, jól látható, hogy az őszi vetésű kalászosok vannak növekedési pályán. A búza vetésterülete megközelíti az egymillió hektárt, és ha hozzávesszük az árpát, a rozsot és a többi őszi kalászost, a teljes terület már másfél millió hektár felett lehet.


Az emelkedő tendencia mellett azonban egy markáns csökkenés is kirajzolódik: a kukorica visszaszorulása.

– A búza és a kukorica hosszú évekig fej-fej mellett haladt, ma viszont a kukorica már csak a búza területének mintegy 60 százalékát adja. Elemzői prognózisok szerint 2026-ra körülbelül 600 ezer hektárra szorul vissza.

A kukoricatermesztés eredményessége erősen kockázatos, egy 8–10 tonnás hozam hiányában gyakorlatilag elolvad a profit – fogalmazott.

Napraforgó-erősödés, repcevisszaesés

A napraforgó szerepe ezzel párhuzamosan erősödik.

– A korábbi 620–650 ezer hektárhoz képest most könnyen lehet, hogy 700–780 ezer hektárra nő a vetésterület. Ennek hátterében elsősorban a faj kiváló szárazságtűrése és biztos értékesítési lehetőségei állnak – magyarázta.

A repce viszont jócskán visszaesett:

– A vetésterület ma már csak 150 ezer hektár körül van, miközben volt idő, amikor ennek a dupláján termesztették.

Tóth Tibor

Tóth Tibor ügyvezető – Fotó: Gabonakutató Nonprofit Kft.

Fogyó vetésterület, alternatív növények és gazdálkodói bizonytalanság

– Ha mindent összeadunk, a nagy kultúrák összesített vetésterülete csökken – hangsúlyozza Tóth Tibor. – Ez részben azt jelenti, hogy alternatív növények, zöldítések vagy másodvetések kerülnek a helyükre. Másrészt azonban egyes gazdák a termelés visszafogására kényszerülnek, mert az árak és a hozamok együtt okoznak bizonytalanságot.

Háttérben van egy fontos tendenciaváltás is:

– A klímaváltozás és a piaci nyomás miatt már nem elég a régi rutin. A vetésszerkezet kialakítása ma kulcskérdés, hiszen nem mindegy, mire van kereslet, és milyen hozambiztonságot lehet elérni – fogalmaz a szakember.

Drámai különbség Kelet és Nyugat között

A hozamkülönbségek soha nem voltak ilyen élesek.

– Elmondható, hogy Magyarország kettészakadt. A Dunántúlon napraforgóból és kukoricából is több mint 50 százalékkal jobb eredmények születnek, mint a Dél-Alföldön. Kukoricában a különbség akár 100 százalékot is meghaladhat: nyugaton 7,6–8 tonna az átlag, míg keleten csupán 3–3,5 tonna – mutatott rá Tóth Tibor. – Ez nemcsak agronómiai, hanem gazdasági döntéseket is befolyásol. Teljesen más megfontolásokkal kell dolgoznia egy dunántúli, mint egy alföldi gazdának. Az ország kicsi, de a termésbiztonság terén hatalmas a differencia.


Alternatívák előretörése: köles, cirok, len

A kukorica volatilitása miatt felértékelődnek a szárazságtűrő, kiszámíthatóbb növények.

– A köles, a cirok és a len újra szerepet kapnak. Ezek a növények jobban alkalmazkodnak a szélsőséges időjáráshoz, és stabilabb hozamot adnak akkor is, amikor a kukorica már veszít a jövedelmezőségéből – fogalmazott.

A piaci oldal külön figyelmet érdemel.

len, kukorica

A feldolgozóipar érdeklődése nő a lenmag iránt – Fotó: pexels.com


– Egy alternatív növénynél elengedhetetlen előre tisztázni az értékesítési csatornákat. Jó hír, hogy például a lenmag iránt újra élénk kereslet mutatkozik a takarmányiparban. A Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. pedig együttműködik a Vitaforttal, hogy a szükséges vetőmagmennyiség rendelkezésre álljon – tette hozzá az ügyvezető igazgató.

A kukorica dominanciája a múlté

S hogy miért volt annyira népszerű az elmúlt évtizedekben a tengeri?

– A kukorica korábban mindent vitt. Jó hibridek, sok csapadék, bőségesen 15–20 tonnás termések, egyszerű gazdasági döntések – ez jellemezte a termelést. Most azonban teljesen más időszakot élünk. A 2022-es aszály megmutatta, hogy a klímaváltozás már nem fenyegetés, hanem valóság. A termésdepresszió kitapintható. Gyakorlatilag minden fő kultúra országos átlaghozama csökkent, ez világosan jelzi, hogy struktúraváltásra van szükség – szögezte le a szakember.

A vízmegtartás lett a kulcs: a szántás ideje lejárt

– A vízmegtartás ma a legfontosabb tényező – hangsúlyozza Tóth Tibor. 

Ha a korábbi gyakorlatot folytatjuk, biztos, hogy rossz úton járunk.

– Úgy látom, erre egyre többen jönnek rá, mert a forgatás nélküli, minimális bolygatású technológiák előtérbe kerülnek. Tudomásul kell venni: Magyarországon a szántásra épülő művelés már nem eredményes. Egy csapadékos ősz óriási kincs, és a gazda feladata, hogy ezt a vizet a talajban tartsa – jelentette ki.

S hogy miben segít a gazdáknak a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft.?
Tóth Tibor szerint a szervezet három területen nyújt érdemi támogatást:
Szárazságtűrő fajták nemesítése
– A dél-alföldi nemesítési környezet ideális arra, hogy olyan fajtákat hozzanak létre, amelyek kevés csapadék mellett is stabilak. A Gabonakutató kalászosai idén rekord mennyiségben keltek el, ami jól mutatja az aszálytűrési előnyt.
Vetésszerkezeti és agrotechnikai tanácsadás
– A talaj, a klíma, az elővetemény és a tápanyagellátás együttes figyelembevétele nélkül nincs jó döntés. Minden terület más, minden gazda más kihívásokkal szembesül.
Tudatosság elősegítése
– Soha nem volt ilyen nagy szükség tudatos gazdálkodásra. A kukorica–búza–napraforgó hármas már nem elegendő. A döntéseknek a termőhely adottságaira kell épülniük.

A jövő gazdálkodása alkalmazkodó és sokszínű

Zárásként Tóth Tibor arra figyelmeztet: a vetésszerkezet kialakítása ma már nem egyszerű rutin, hanem stratégiai kérdés.

– Az lesz versenyben, aki érti a talaja adottságait, figyeli a klímát, és reális piacokra termel. Aki nem lép időben, azt a klíma és a piac együtt sodorja el – szögezte le.

Indexkép: Pexels