Több évtizedes mélyrepülés, csökkenő termelés és egyre nagyobb importkitettség jellemzi a hazai gyümölcstermesztést – Dr. Apáti Ferenc szerint csak modernizációval és technológiai fejlesztéssel maradhatunk talpon.


A PREGA X 2025 konferencia keretében dr. Apáti Ferenc tartott előadást „A gyümölcságazat kihívásai és lehetőségei a változó környezetben” címmel, melyben részletes ágazati áttekintést adott az elmúlt húsz év tendenciáiról. A szakember rámutatott: a hazai gyümölcstermesztés folyamatosan veszít súlyából, miközben a versenyképességet alapvetően befolyásoló tényezők – költségek, hozamok, külkereskedelem – kedvezőtlen irányba mozdultak el.

Termelési volumen: 800 ezerről 500 ezer tonnára csökkent a gyümölcs output

Az elmúlt két évtized során a teljes zöldség-gyümölcs szektorban 20–25%-os volumenvesztés történt. Az 1990-es és 2000-es évek elején még évi 2,5 millió tonna termelés jellemezte az ágazatot, ez mára mintegy 2 millió tonnára csökkent. Ezen belül a gyümölcságazat vesztesége különösen drámai: 800 ezer tonnáról 500 ezer tonnára esett vissza a termésmennyiség, ami több mint 30%-os csökkenést jelent.

Nőtt a termelési érték, de a zöldségágazat lehagyta a gyümölcsöt

Bár a gyümölcságazat bruttó termelési értéke 10 év alatt 100 milliárd forintról 125 milliárdra nőtt, ez elmarad a zöldségágazat közel kétszeres növekedésétől (200 → 350 milliárd forint). Az ágazat részesedése a mezőgazdaság teljes termelési értékéből 5%-ról 3%-ra csökkent, ami komoly pozícióvesztést mutat a többi ágazathoz képest.

Eltűnnek a gyümölcsösök – kivéve, ha a támogatás motivál

A termőterületek tekintetében is hasonló a helyzet. A legtöbb gyümölcsfaj esetében csökkenés figyelhető meg az elmúlt tíz évben. Egyedül a dió és a bodza tudott érdemi növekedést felmutatni, azonban e mögött nem piaci kereslet, hanem jellemzően a támogatási rendszer kihasználása állt. Ezek az ültetvények gyakran csak papíron léteznek, tényleges termelési szándék nélkül, a cél sok esetben „az ültetvénynek látszó objektumokra” történő támogatáslehívás volt.

A dió és bodza termőterülete 15 év alatt háromszorosára nőtt: 3 ezer hektárról 7–9 ezer hektárra, de e folyamatok mögött nem minden esetben áll reális piaci igény vagy valóságos termelés.

Külkereskedelem: pluszból mínuszba fordult a mérleg

Dr. Apáti részletesen ismertette a 2015 és 2023 közötti külkereskedelmi statisztikákat is. A gyümölcs- és zöldségexport 2015 körül még 350 ezer tonnát tett ki, miközben az import 200 ezer tonna volt – így pozitív, 100 ezer tonnás külkereskedelmi egyenlegről beszélhettünk.

2023-ra ez megfordult: az export 200 ezer tonnára csökkent, míg az import 400 ezer tonnára nőtt. Vagyis a mérleg mínusz 200 ezer tonnára romlott. Értékben is hasonló tendenciát látunk: 2015–17-ben még egyensúlyban volt a forgalom (70–70 milliárd forint export és import), mára viszont 50 milliárd forintos negatívum keletkezett. Az árfolyamhatás kiszűrésére euróban is vizsgálták az adatokat, de a trend ott is hasonló.

Fogyasztás: több pénzt költünk, de nem feltétlenül eszünk többet

Az egy főre jutó zöldség-gyümölcsre költött összeg 2010 és 2020 között 30 ezerről 70 ezer forintra nőtt, de ez főként az infláció és a magasabb minőségű termékek előretörésének köszönhető. Kilogrammban mérve a fogyasztás csak 115-ről 135 kg-ra nőtt, ami évi 1–2%-os emelkedést jelent.

2020 után azonban – kereskedői visszajelzések alapján – 10–20%-os keresletcsökkenés következett be, így 2024–25-re visszatérhettünk a 2010-es fogyasztási szinthez.

A legaggasztóbb adatokat az önellátottsági mutatók mutatják. Míg 2013 körül a hazai gyümölcstermesztés képes volt lefedni a belföldi keresletet, addig mára egyre kisebb arányban tudja ezt megtenni. A belföldi fogyasztást egyre inkább import termékek elégítik ki. A romló önellátottság nemcsak gazdasági, hanem stratégiai és élelmezésbiztonsági problémát is jelent.

Költségrobbanás: 60–70%-os növekedés négy év alatt

Dr. Apáti szerint a gazdálkodók költségei is soha nem látott mértékben emelkedtek. A folyó termelőfelhasználás – tehát az inputanyagok és szolgáltatások ára – 2020 és 2024 között 60%-kal nőtt. Ehhez társul, hogy a munkabérek tíz év alatt megháromszorozódtak, azaz 200%-kal emelkedtek. Ennek következtében a gyümölcságazat összes költsége duplájára nőtt az elmúlt évtizedben.

A termelői árak emelkedtek, de nem követték a költségeket

Bár a gyümölcsök termelői ára 60–70%-kal nőtt tíz év alatt, ez nem tartott lépést a költségek 100%-os emelkedésével. Ráadásul a hozamok – időjárási károk, aszály, jégkár, fagy – miatt nem növekedtek. Ez azt jelenti, hogy a gazdálkodók ugyanazt a jövedelmet kénytelenek előállítani kétszeres költséggel.

A profit tehát stagnál, miközben a marzs (költséghányados nyereség) drasztikusan romlik. Egy átlagos üzem már alig tudja kitermelni a működési költségeit, míg a magas termelési színvonalú gazdaságok szűkülő nyereséggel még tartják magukat.

Gyenge termelési színvonal: 30–40%-on az országos teljesítmény

A hazai gyümölcstermesztés átlagos termelési színvonala mindössze 30–40%-a annak, amit egy jó technológiával el lehetne érni. Ez azt jelenti, hogy az országos átlaghozamok 60–70%-kal elmaradnak a versenyképes hozamoktól. Így lehetetlen lépést tartani a költségek emelkedésével, nemhogy fejlődni vagy beruházni.

Beruházási szükséglet: 3 millióról 25 millióra nőtt a hektáronkénti igény

Az előadás végén Dr. Apáti hangsúlyozta: a mai klimatikus és gazdasági viszonyok között már csak 20–25 millió Ft/ha beruházással létesített ültetvények képesek gazdaságosan működni. A jégkár, fagykár és aszály elleni védelem – jégháló, öntözés, fagyvédelmi rendszer – ma már nem extra, hanem alapfeltétel. Ez azonban nemcsak tőkét, hanem magas szintű szaktudást is igényel.

A hagyományos gazdálkodás már nem fenntartható. „Egy ilyen tőke- és tudásigényes kultúrában már nem fér bele a technológiai hiba” – emelte ki.

Precíziós gazdálkodás: nem választás kérdése, hanem a túlélés záloga

A precíziós gazdálkodás – szenzorok, monitoring, célzott tápanyag- és vízutánpótlás, időjárás-adat alapú döntéshozatal – kulcsfontosságú. Ezek alkalmazásával lehet csökkenteni a veszteségeket, maximalizálni a genetikai potenciált, és kompenzálni a költségek növekedését.

Dr. Apáti Ferenc zárszavában kiemelte: a jövő gyümölcstermesztése csak magas technológiai színvonal mellett lehet versenyképes, és ehhez elengedhetetlen a precíziós eszköztár alkalmazása. Az előadás célja pedig az volt, hogy e technológiai témákhoz erős gazdasági háttérértést adjon.

Indexkép: shutterstock.com