A repce növényvédelmének kritikus pontjai, fókuszálva a leggyakoribb kártevőkre és betegségekre

Az őszi káposztarepce (Brassica napus L.) hazai vetésterülete 5 év alatt 50 %-kal csökkent. A repce termelői szlenggel élve ’macerás’ növény lett és nem akarnak vele foglalkozni.  A drasztikus területcsökkenés elsődlegesen növényvédelmi okokra vezethető vissza, de természetesen több tényező együttes hatása eredményezte, hogy a termelők – remélhetőleg ideiglenesen – visszaszorították a repceterületeiket.

Mi állhat ennek a csökkenésnek a hátterében?

• a repce intenzív termesztéstechnológiája emelkedett költségszintet és a megtérülési időt tekintve hosszú befektetési periódust igényel;

• kiszámíthatatlan gazdasági körülmények és a hektikus felvásárlási árak bizonytalanná teszik a termelés sikerességét;

• az EU által képviselt növényvédelmi szemlélet és stratégia nehezíti az alkalmazható növényvédelmi kezelések lehetőségét és eredményességét (hatóanyag kivonások);

• fokozott permetezési fordulók és a sűrített állományvédelem környezet- és költségterhelő;

• a klímaváltozás hatása a kártevő és kórokozó fajok dominancia viszonyainak átalakulására;

• a támogatási feltételekhez kötött zöldítési programban termesztett növényfajok is fokozzák az ismert biotikus ágensek károsítási szintjét (azonos gazdanövénykör következménye a betegségek, kártevők felszaporodása).

Az őszi káposztarepce növényvédelmi kihívásai állandóak és a jelenlegi termesztési adottságokat, feltételeket, agrotechnikai struktúrát tekintve a jövőben ezek fokozódására kell számítanunk. A sikeres repcetermesztés egyik stratégiai sarokpontja a kártevők elleni eredményes védekezés. A repcetermesztőnek előrejelzésre alapozottan állandóan figyelnie kell a területeit, hogy időben és megfelelő hatékonysági szinttel tudja végrehajtani a permetezéseket. A teljesség igénye nélkül kell megemlíteni a csíranövénykorban súlyos károkat kiváltó földibolha fajokat (Phyllotreta spp.), kis káposztalegyet (Delia radicum) és a repcedarazsat (Athalia rosae) (1. kép).

A klímaváltozással járó hosszú enyhe őszökön túl további probléma, hogy a zöldítési programban vetett keresztesvirágú növények jelentősen elősegítik ezen fajok populációjának erősödését és gazdasági kártételük emelkedését. A legnagyobb kihívást a kora tavaszi időszakban a Ceutorhynchus fajok (repceszár-ormányos, nagy repceormányos) elleni védekezés jelenti. A védekezésre használható hatóanyagok száma csökkent és szintén a klimatikus viszonyok változásával hozható összefüggésbe a kártevő fajok biológiájának zavarodottsága.

Farkas és Moór (2024) a repceszár-ormányos 2022 október végén tapasztalt szokatlan rajzásáról számoltak be Vas vármegyében. Ugyanilyen szokatlan jelenség volt 2025 június közepén ugyanezen faj tömeges gradációja Zala vármegyében (2. kép). Keszthelyi (szóbeli közlés) szerint a nyugalmi állapot előtti zsírsejtjeik feltöltését végzi a szokatlan nagyságrendű populáció. Azt már megszoktuk, hogy a repceszár-ormányos elleni védekezést az enyhe hőmérsékletű telek és a korán induló tavasz miatt már sok esetben februárban el kell kezdeni, de milyen következtetést vonhatunk le ebből a gradációs jelenségből? 2026 tavaszán a Dunántúl ezen részén számítani kell a repceszár-ormányosok fokozott megjelenésére. Állandó felügyelet és előrejelzés mellett biztosan többszöri védekezés lesz szükséges a kártevők visszaszorítására!

1. kép A repcedarázs imágója szikleveles repcén – fotó: Dr. Varga Zsolt

2. kép Repceszár-ormányosok tömeges rajázása 2025 júniusban. A fotón paprikalevélen látható imágók – fotó: Dr. Varga Zsolt

A repce rovartani nehézségeit fokozza, hogy az elmúlt években olyan kártevő(k) kártétele is fokozódott, amelyek a korábbi években nem, vagy csak jelentéktelen károsítást végeztek. Keszthelyi és Vanyúr (2024) számoltak be a repcegyökér-ormányos (Baris coerulescens) nyugat-magyarországi jelentős kártételéről. A faj károsítása drasztikus, amely a termésmennyiség csökkenés tekintetében elérheti a 60-70 %-ot. Az ellene történő védekezést nehezíti, hogy a faj rejtett életmódot folytat. Az imágó telel át a gyökér- és növényi maradványokban, majd a kora tavaszi rajzást követően a nőstények a gyökérnyaki részbe helyezik a tojásaikat. A tojásokból fejlődő lárvák (kukac) a növényi belső szövetekkel táplálkoznak (3. kép), amelyek károsításával blokkolják a növény víz- és tápanyaggazdálkodását.

3. kép Repcegyökér-ormányos lárvája (kukac) repcegyökér szövetében – fotó: Dr. Varga Zsolt

A vegetáció második felében a fénybogarak (Brassicogethes spp.) elleni küzdelem és az ismert piretroid rezisztencia nehezíti a védekezést, majd a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) és az utóbbi években egyre nagyobb kártételi részt képviselő repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae). A repcetermesztésben már így is túlhasznált – és fenológiában korlátozott - acetamiprid nem minden esetben tud megoldást biztosítani, arról nem is beszélve, hogy egyoldalú használata a kártevő fajok alkalmazkodó képességén keresztül a rezisztenciális folyamatokat is elindítja.

A növényvédelmi kihívásokat fokozza a szűkített vetésforgó (kalászos-repce bikultúrás termesztés) mellett a minimalizált talajművelési rendszerek nagymértékű terjedése, amely fokozott ’kórtani’ veszélyforrást hordoz magában. Az évjáratok extrém klimatikus ingadozásai megváltoztatják a kórokozók dominancia viszonyait, amelyek kedvező évjáratban ’terméscsökkentő’ meglepetést okoznak a termesztőknek. Ilyen meghatározó kórtani esemény volt 2017 őszén az ország nyugati részén addig nem tapasztalt gyökérgolyva (Plasmodiophora brassicae) betegség erőteljes fellépése repceállományokban (Varga, 2018) (4. kép), de ugyanilyen hangsúllyal említhetjük 2020 tavaszán tapasztalt őszirózsa sárgaság fitoplazma (Aster yellows phytoplasma) kártételét (Varga és mtsai, 2020).

Ugyanakkor tény, hogy a repcetermesztés sikerét növénykórtani szemszögből két veszélyes betegség: fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) és a plenodómuszos (fómás) levélfoltosság és szárrák (Plenodomus spp.) elleni védekezés eredményessége határozza meg.

A két betegség biológiai paraméterei (1. táblázat) rendkívül eltérőek, így különböznek a fertőzés módjában, időpontjában, amely alapjaiban határozza meg a védekezési technológia kialakítását.

A fontossági sorrend az elmúlt másfél évtized alatt megfordult és ma már a plenodómuszos betegségnek (Plenodomus lingam, P. biglobosus) kell nagyobb jelentőséget tulajdonítanunk.

4. kép A gyökérgolyvás repcenövények gyökérnyakának ’S’ alakú görbülete és a gyökér helyén kialakult palack alakú golyva  – fotó: Dr. Varga Zsolt

1. táblázat Plenodomus spp. és a Sclerotinia sclerotiorum kórokozók biológiai paraméterei

Ezt támasztják alá a legutóbbi kutatási eredmények, amelyek bizonyították, hogy korábban hazánkban a betegség előidézéséért felelősnek tartott Plenodomus lingam kórokozó mellett a tünetek kialakulásában egy új gombafaj is szerepet játszik (Bagi és mtsai 2020b), így a repce plenodómuszos betegségét a következő kórokozó gombák fertőzése idézi elő:

1. Plenodomus lingam (syn. Phoma lingam) – syn. teleomorf: Leptosphaeria maculans
2. Plenodomus biglobosus (syn. teleomorf: Leptosphaeria biglobosa)

A plenodómuszos betegség korábban a repce fómás, vagy leptoszfériás levélfoltossága és szárrákja néven került megnevezésre (Varga 2014), de a legújabb taxonómiai kutatások eredményeként a legitim megnevezés a repce plenodómuszos betegsége (Bagi és mtsai 2020a). A betegséget előidéző kórokozók szaporodási ciklusa bonyolult, ugyanis ivaros úton (teleomorf) a Leptosphaeria gombafajok zárt termőtesteket, úgynevezett pszeudotéciumokat képeznek, amelyekben tömegesen képződnek a fertőzést elindító aszkospórák. A betegég kórokozóinak ivartalan (anamorf) alakjai - amelyről az elnevezését is kapta -, a Plenodomus (syn.: Phoma) génuszba tartoznak, amelyek a konídiumaikat szintén zárt termőtestben, úgynevezett piknídiumokban képezik. A betegség tüneti megjelenésekor főként az ivartalan piknídiumos fertőzéssel találkozunk. A kórokozók fertőzését a nedves körülmények és 5-20 ^°C hőmérsékleti tartomány jelentősen fokozzák, gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy folyamatosan jelen van a repceállományokban (1. táblázat).

A fertőzés már ősszel a szikleveles, majd a fiatal repcenövények levelein elindul. A leveleken kivilágosodó, kerekded foltok jelennek meg, amelyekben szétszórtan szabad szemmel is jól megfigyelhető a piknídiumok tömege (5. kép). A kórokozó a megfertőzött növényekben a téli időszakban látensen van jelen, ugyanakkor a piknídiumokkal szennyezett növényi maradványoknak (levél, becő, szár) (7. kép) az áttelelésben is nagy a szerepe.

5. kép Plenodómuszos levélfoltosság tünete ősszel a repce sziklevélen – fotó: Dr. Varga Zsolt

Tavasszal optimális körülmények között a fertőzés intenzitását fokozza az ivaros termőtestekből (pszeudotécium) kiszabaduló aszkospórák tömege. Nem megfelelő védekezési technológia esetén bekövetkezik a szár/szárközép fertőzése, amely a kórfolyamattal járó szöveti pusztulás után a szárak idő előtti törését, súlyos esetben az állomány ’összeborulását’ eredményezi (6. A, B kép). Erőteljes fertőzéskor a becők és ezen keresztül a magok is fertőződnek (a kórokozók vetőmaggal is terjednek).

"A" kép – fotó: Dr. Varga Zsolt

6. kép Szárközépi plenodómuszos fertőzés következményeként eltört repceszárak (A) és betakarítás előtt összedőlt állomány (B) – fotó: Dr. Varga Zsolt

7. kép Repceszár-ormányos kártétel körül Plenodomus sp. fertőzés következtében kolonizálódott repceszár a kórokozó termőképleteivel – fotó: Dr. Varga Zsolt

A száron kialakuló fertőzések szorosan összefüggést mutatnak a repceszár-ormányos okozta sebzésekkel, ugyanis ezek a nyílt sérülések kedveznek a kórokozó behatolásának és a fertőzés gyors terjedésének (7. kép). Így betegség elleni védekezés alapja a rovarkártevők (főként a Ceutorhynchus fajok) elleni eredményes védelem.

A plenodómuszos betegség állandó jelenléte mellett csapadékos és meleg május esetén biztosan számítani lehet a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) fertőzésére is. Ennek mértékét és súlyosságát az adott termőterület szaporítóképlet (szklerócium) fertőzöttségi szintje és az alkalmazott védekezési technológia sikere határozza meg.

A betegség biológiájában meghatározó a kétféle fertőzési mód: a talaj folyamatos nedvessége és minimum 15 _°C hőmérséklet esetén a talajban telelt szkleróciumoknak megindul a micéliumos csírázása és a száralapi részen bekövetkezik a repce növények fertőzése. A fertőzést követően a száralapi részen fehér micéliumtömeg jelenik meg (8. kép), amelyből a szár felszínén és belsejében létrejönnek az áttelelést biztosító fekete szkleróciumok.

A másik fertőzési mód esetében a szkleróciumok ’trombitaszerű’ termőtesteket (apotécium) fejlesztenek, amelyekben tömegével képződnek az aszkospórák. Fontos dolog, hogy az apotéciumok képződése csak zárt növényállományban valósul meg, mivel a direkt fény/UV sugárzás gátolja ezen termőtestek kialakulását. Az aszkospórák kilökődését a relatív páratartalom ingadozása határozza meg és a spóraszóródás optimális körülmények között elérheti az 1600 db/óra intenzitást. Az aszkospórák tömege a szóródást követően a területen lévő növényeket fertőzik, de kedvező légáramlattal több kilométerre is képesek elsodródni. A növényre kerülést követően két hétig életképesek és ezen időszak alatt következik be a szárközép fertőzése. A fertőzési részen megjelenik a fehér micéliumtömeg és szintén megindul a szkleróciumok kialakulása (9. kép).

8. kép A Sclerotinia sclerotiorum száralapi fertőzése repcében – fotó: Dr. Varga Zsolt

9. kép A Sclerotinia sclerotiorum szárközépi fertőzése repcében – fotó: Dr. Varga Zsolt

A fertőzések következménye a repcenövények idő előtti elhalása és korai érése (10. kép). A kár mértékét az határozza meg, hogy mikor történik meg a növények fertőzése. Ha a fertőzést biztosító körülmények már korai növényinfekciót biztosítanak számítani kell betegség jelentős terméscsökkentő hatásával. A betegség elleni védekezés alapja a megfelelő hatóanyagokkal és időpontban történő állománypermetezés.

10. kép Permetezési hibából adódó súlyos fehérpenészes rothadás repceállományban június közepén – fotó: Dr. Varga Zsolt

A védekezés lehetőségei

Az örökös kérdés a védekezés, amely szó szerint lehetőség! Az őszi káposztarepce kórokozói – ezen belül kiemelten a Plenodomus spp; Sclerotinia sclerotiorum – és kártevői ellen csak az integrált növényvédelem valamennyi elemének alkalmazása biztosítja a megfelelő védelmet. A fegyelmezett agrotechnika (vetésforgó, művelési mód) mellett meghatározó a genetikai (kórokozók elleni rezisztencia) és biológiai (hiperparazita gombák) lehetőségek kiaknázása. A védelem gerincét azonban még mindig a megelőző jelleggel, optimális időpontban és készítménnyel elvégzett állományvédelem képezi. Napjaink repcetermesztése magasfokú intenzitást követel meg a termelőtől, amely a kártevők és gombabetegségek elleni védekezések számát tekintve a teljes vegetációs ciklusban elérheti a hét permetezést (nem kevés!).

Láthatjuk, hogy a klimatikus viszonyok extrém változása teret enged a károsító szervezetek erőteljesebb felszaporodásának, így annak érdekében, hogy biztosítani tudjuk a gazdaságossághoz szükséges termésmennyiséget a repce esetében gyakorlatilag állandó rovar- és gombaölő szer fedettséget szükséges biztosítani.

Az évjárat, a késői fagyhatások és a megfelelő időben rendelkezésre álló víz mennyisége egy másik szakcikk témakörét képezi!

Összefoglalva: A repcetermesztés napjainkra elérte az intenzitás csúcspontját, lehet jól és eredményesen termelni, de magasfokú precizitást és szakmai igényességet követel meg a termelőjétől!

A publikációhoz felhasznált irodalmi források a szerzőnél elérhetőek.

Forrás. indexkép: Dr. Varga Zsolt, Plant-Treat Kft.