Szeptemberben 35 fok? A klímamodellek szerint ez lehet a jövő

Az idei nyár is megmutatta a klímaváltozás hatásait: a hosszan tartó aszály után heves zivatarok okoztak súlyos károkat az országban, a hőség pedig gyakran éjjel sem hagyott nyugodt pihenést. A felmelegedési trend pedig tovább folytatódik a következő évtizedekben is. Az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói – Divinszki Ferenc, Kis Anna és Pongrácz Rita – tanulmányukban a jövő kilátásait vizsgálták Európa különböző szélességi körei mentén. A 35 °C feletti maximumhőmérsékletű napok száma Európa-szerte minden lehetséges klímaforgatókönyv szerint nő az évszázad végére, az ezzel járó hőterhelés és az újonnan megjelenő kórokozók pedig komoly egészségügyi kihívásokat hoznak.

Az extrém meleg napok számának növekedése mind Magyarországon, mind Európában megfigyelhető jelenség. Idén is lezajlott már egy-két súlyos hőhullám hazánkban és Európa-szerte egyaránt. Ezek során a hazai napi hőmérsékleti rekord is megdőlt: július 7-én Dévaványán, július 26-án Sarkadon, illetve augusztus 10-én Körösladányban, ugyanis a HungaroMet Zrt. hivatalos adatai szerint ezeken a településeken 38,9 °C-ot, 41,3 °C-ot, illetve 39,9 °C-ot mértek. Az IPCC hatodik helyzetértékelő jelentésében használt CMIP6 klímamodell-szimulációk alapján a legsúlyosabb hőségekre jellemző forró napok (amikor a napi maximumhőmérséklet legalább 35 °C) számának további növekedése várható az évszázad végéig, bármely jövőbeli forgatókönyvet is vizsgáljuk.

A változások mértékét elsősorban az határozza meg, melyik szén-dioxid-kibocsátási forgatókönyv valósul meg: minél kisebb az a többletenergia, ami a Föld légkörében benn marad – például az üvegházhatású gázok magasabb koncentrációja miatt, amelyek csökkentik a hő visszasugárzását az űrbe –, annál kevésbé emelkedik az extrém magas hőmérsékletek gyakorisága. Korábbi cikkünkhöz hasonlóan ezen elemzés során is a következő lehetséges jövőképekkel számoltunk:

• a „zöld út”  (SSP1-2.6), vagyis a legoptimistább forgatókönyv, amellyel a Párizsi Megállapodásban foglaltak betarthatóak,
• a „köztes út” (SSP2-4.5),
• a „rögös út” (SSP3-7.0),
• a „fosszilis út” (SSP5-8.5), mely a legpesszimistább, a jelenlegi kibocsátások fenntartásával számoló forgatókönyv. (További információ a forgatókönyvekről a cikk végén, a módszertani részben található.)

Extrém hőség: kulcs a déli és keleti kitettség

Az emberi tevékenységből eredő hatásokon felül azonban fellépnek környezeti hatások is, melyek jellemzően az adott terület elhelyezkedéséből fakadnak. Ilyenek például:

• Az észak-déli, illetve kelet-nyugati elhelyezkedés: Európában az extrém magas hőmérsékletek gyakorisága és intenzitása jellemzően déli, illetve keleti irányban növekszik. Ennek oka az Egyenlítőtől való távolság csökkenése, illetve az óceánoktól való távolság növekedése (vagyis a kontinentális hatás erősödése).
• A tengerszint feletti magasság: adott szélességi kör esetén minél magasabban helyezkedik el egy adott terület, jellemzően annál kevesebb a forró napok száma.

A felsorolt hatások széleskörű elemzésére a klímamodellek projekcióit három rögzített szélességi kör mentén vizsgáltuk Európában. Az elemzés középpontjában az 47,5°-os északi szélességi körhöz rögzített metszet áll, mely Magyarországon is áthalad. A további két metszet (42,5° és 52,5° északi szélesség) segítségével a nálunk várható változásokat további, eltérő földrajzi sajátosságokkal rendelkező európai területekkel hasonlítottuk össze.

Forrás: masfelfok.hu

Délen a kora ősz is felforrósodik

A 42,5°-os északi szélességi kör metszetére vonatkozó ábrákon a Dél-Európában várhatóan kialakuló forrósági viszonyok láthatóak. A déli kitettség miatt már a referencia-időszakban (1995–2014) is jelentős volt a forró napok havi gyakorisága – a balkáni területeken akár az egy hetet is elérte mind júliusban, mind augusztusban. Ráadásul a jövőre vonatkozó szimulációk alapján itt várható a legnagyobb növekedés is, 2100-ra akár 3-4-szeresére is emelkedhet ugyanezen hónapokban a forró napok száma.

Így szinte a teljes hónap során elérheti a napi maximumhőmérséklet a 35 °C-ot, ha a pesszimista forgatókönyv valósul meg. Az extrém növekedés várhatóan a szárazföldi területeket fogja jobban érinteni, különösen a Balkán térségét, ahol a délebbi elhelyezkedés miatt eleve melegebb klíma jellemző, így a legsúlyosabb következményekre kell felkészülni.

A nyári gyakoriságnövekedés mellett egyre inkább megfigyelhető a májusra és szeptemberre is kiterjedő, egyre hosszabb hőségidőszak (ebben az értelmezésben azon napok összessége, amelyek definíció szerint forró napnak számítanak). Míg korábban egy-egy napot kivéve még Dél-Európában sem volt jellemző, hogy ebben az időszakban 35 °C fölé kúszna a hőmérő higanyszála, az évszázad végére akár egy hétre is megnőhet a forró napok száma szeptemberben.

Jelentős melegedés Közép-Európában, még forróbb nyár és szeptemberi hőség itthon

A 47,5°-os szélességi kör sávja a közepes szélességek várható helyzetét mutatja be. Ezen a metszeten az emberi tevékenység hatásai mellett a kelet felé növekvő kontinentális hatás, illetve az Alpok és a Kárpátok mérséklő hatása okoz területi különbségeket. A természeti hatások a múltbeli adatok alapján is jelentősek: a nyugati és hegyvidéki területeken havi átlagban 0-4 forró nap volt július-augusztusban. Ezzel szemben a Kárpátoktól keletre elhelyezkedő, alacsonyabb térszíneken akár 10-14 ilyen nap is előfordult a nyári időszakban.

Ehhez képest a század végére ezek a gyakorisági értékek akár 2-3-szorosára is nőhetnek ezeken a területeken, ráadásul várhatóan a hegyvidékeken is megjelennek a forró napok – bár jóval ritkábban, mint az alacsonyabban fekvő térségekben.  Magyarországon is jelentős növekedést jeleznek a modellszimulációk, a fosszilis út megvalósulása esetén akár 11-13 nappal is megnőhet a forró napok száma júliusban és augusztusban egyaránt.

Emellett várhatóan a forró időszak akár szeptemberre is kitolódhat, s a pesszimista forgatókönyv megvalósulása esetén közel 7 napon érheti majd el a 35 °C-ot a napi maximumhőmérséklet.

Északon is egyre gyakoribbá válhat a nyári forróság

Hasonlóan aggasztó lehet a helyzet a jövőben az északabbra elhelyezkedő területeken, ezeket az 52,5°-os szélességi kör sávjához tartozó eredmények mutatják be. A referencia-időszak (1995–2014) során lényegében nem fordult elő forró nap ezen a területen. Ennek oka, hogy a 35 °C-os küszöb túl magasnak bizonyult, a múltbeli legnagyobb hőhullámok esetén is csak elvétve emelkedett a hőmérséklet ezen érték fölé.

A 2081–2100-as időszakra ezzel szemben akár a 10-12 napot is elérheti nyáron a forró napok havi átlagos száma a legkeletebbre elhelyezkedő területeken. A növekedés mértéke folyamatosan emelkedik kelet felé haladva: ez az óceántól való távolság növekedésének, vagyis a kontinentális hatásnak az eredménye.

Forrás: masfelfok.hu

Többlethalálozás a forróság miatt, új kórokozók megjelenése – a klímaváltozás egészségügyi hatásai Európában

Az egyre gyakrabban előforduló extrém magas hőmérsékleteknek számos társadalmi-gazdasági szektorban negatív következményei vannak, például az egészségügyben, agráriumban vagy az energiaszektorban. Ezek közül most az egészségügyre vonatkozó hatásokat tekintjük át.

A hőség okozta többlethalálozás már most is jelentősnek tekinthető Európa-szerte.

Becslések szerint 2023-ban 40000, 2022-ben pedig 60000 fölé emelkedett Európában kifejezetten az extrém magas hőmérsékletek okozta halálozás. Ráadásul a jövőre vonatkozó elemzések alapján ez a szám várhatóan tovább fog nőni a 21. században. Olyannyira, hogy a hőhullámok akár a legsúlyosabb környezeti veszélyforrássá válhatnak, főként a mediterrán térségben, illetve Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is.

Emellett közvetett egészségügyi hatások is fellépnek. Ilyenek főként a megváltozott éghajlati viszonyok között újonnan megjelenő vagy a korábbihoz képest könnyebben terjedő fertőző betegségek. Ezeket a fertőzéseket olyan hordozók terjesztik, melyeknek az életkörülményeik javulását, életterük kiterjeszkedését hozhatja a klímaváltozás. Az átlagosan melegebb és ritkább, de intenzívebb csapadékkal járó klíma kedvez a hordozó szúnyogok, kullancsok, gombák elterjedésének. Így már Európában is megjelentek olyan betegségek, mint a szúnyogok által terjesztett nyugat-nílusi-, dengue-, vagy zika-láz, illetve északon is elterjed a kullancsok által terjesztett Lyme-kór vagy vírusos agyhártyagyulladás.

Kisebb kedvező hatásként megemlíthető, hogy a szélsőségesen alacsony hőmérsékletek gyakoriságának csökkenésével az extrém hideg okozta többlethalálozás csökkenése várható. Ugyanakkor a hőség okozta halálozás növekedése várhatóan olyan jelentős lesz, hogy bőven ellensúlyozza ezt a csökkenést, így az év során nettó többlethalálozásra lehet számítani, már a „köztes út” megvalósulása esetén is.

A jövőbeli forróság ellen a kibocsátáscsökkentéssel tehetünk a legtöbbet

A modellszimulációk alapján egyértelműen kijelenthető, hogy még a legoptimistább forgatókönyv szerint is az extrém magas hőmérsékletek gyakoriságának növekedése várható. Azonban az egyes forgatókönyvek között jelentősek az eltérések, főként a leginkább érintett júliusban és augusztusban, illetve területileg a mediterrán, közép- és kelet-európai térségekben. Így különösen fontos az emberi tevékenységekből származó üvegházgáz-kibocsátás minél hamarabb induló és minél gyorsabb ütemű csökkentése, hiszen ez az elsődleges módja, hogy elérjük a kedvezőbb jövőképeket. Ez az egészségügyi hatások mérséklésében is kulcsfontosságú lenne, a felkészülés és az alkalmazkodóképesség erősítése mellett.

Rövid módszertan

A CMIP6 adatbázis az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által kiadott hatodik helyzetértékelő jelentésben használt globális éghajlati modellfuttatásokat tartalmazza, különböző forgatókönyvek figyelembevételével. Ezek a forgatókönyvek határoznak meg olyan feltételeket, mint például a légköri szén-dioxid tartalom az elkövetkező évtizedekben, a földhasználat alakulása, vagy a fő energiahordozók felhasználási arányai a globális energiatermelésben. A korábbi forgatókönyv-generációhoz képest előrelépést jelent, hogy a mennyiségi feltételek mellett, számokban kevésbé mérhető társadalmi tényezőket is igyekeztek figyelembe venni (pl. a társadalmi egyenlőtlenségek vagy a nemzetközi együttműködés mértéke).

A feltételek határozzák meg azt is, hogy az adott forgatókönyv szerint várhatóan mekkora lesz a globális sugárzási kényszer változása, és így közvetve például az átlaghőmérséklet növekedése. A CMIP6 által használt szcenáriók jelölésében az SSP a forgatókönyv mitigációs és adaptációs feltételeit, az utolsó két számjegy az említett sugárzási kényszer növekedését (W/m2 egységben) jelzi az ipari forradalom előtti időszaktól a 21. század végéig. Ezek alapján a négy forgatókönyv:

(a) a zöld út, vagyis az SSP1-2.6 (melyre 26 modellszimuláció készült el), ami azt jelenti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátás csökkentését már most megkezdjük, valamint az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodást is azonnal elindítjuk;

(b) a köztes út, vagyis SSP2-4.5 (melyre 27 modellszimuláció áll rendelkezésre), ami azt jelenti, hogy a globális kibocsátás-csökkentés csak a 2040-es években indul el, és az alkalmazkodási intézkedések is késleltetve kezdődnek;

(c) a rögös út, vagyis SSP3-7.0 (melyhez 23 modellszimulációt használtak fel), ami azt feltételezi, hogy a kibocsátás nagyjából a jelenlegi mértékben folytatódik a következő évtizedekben, és csak az évszázad végén kezdjük meg a csökkentését, emellett az alkalmazkodás még nagy kihívásokat tartogat számunkra; és

(d) a fosszilis út, vagyis SSP5-8.5 (melyhez 27 modellszimulációt tartalmaz az adatbázis), ami azt feltételezi, hogy a fosszilis energiahordozók használata a jelenlegi trendek szerint folytatódik a 21. század végéig, viszont az alkalmazkodással nem várunk tovább.

Az adatok látványos megjelenítésére és szabad letöltésére szolgál az IPCC Interaktív Atlasza, mely a kutatásunk adatforrása is volt. A jövőre vonatkozó modellfuttatások eredményeit az 1995–2014-es referencia-időszakra vonatkozó múltbeli modellszimulációkhoz hasonlítottuk.

A 42,5°-os északi szélesség menti metszet esetén a vizsgált rácspontok száma 37 volt. Északra haladva, a 47,5°-os északi szélesség menti metszeten 47 rácspontra töltöttünk le havi adatokat, ezek közül öt rácspont Magyarországon található: a keleti hosszúság 17,5° és 21,5° között, fokonként haladva. Végül az 52,5°-os szélességi sáv esetén 55 rácspontot vizsgáltunk.

Forrás: masfelfok.hu – Szerzők: Divinszki Ferenc, földtudományi kutató, az ELTE TTK meteorológus mesterképzési hallgatója; Kis Anna, meteorológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa; és Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa.