A Zsámbéki-medence peremén, Szár község határában egy szántóföldi bemutatón jártunk, amelynek fókuszában a talajok sokfélesége és azok tulajdonságainak megismerése állt. Dr, Dobos Endrével, a Magyar Talajtani Társaság elnökével beszélgettünk, akinek segítségével mélyen belenéztünk a talajok működésébe.

A szakértő által bemutatott kis területen is jól látható, milyen jelentős különbségek lehetnek talajtípusok között még szűk földrajzi térben is. Ez esetünkben nyilvánvalóan három nagyon eltérő területű táblarészt jelent, amihez a gazdálkodónak mindig alkalmazkodni kell. 


A bemutató során a résztvevők megismerkedhettek a talajfejlődés főbb lépéseivel és azokkal a természeti folyamatokkal, amelyek hatással vannak a talajképző kőzetek változatosságára, valamint a kialakuló talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaira. Egy kiválasztott talajszelvény szemléltette, miért nem elegendő csak a 0–30 centiméteres rétegben gondolkodni.

Ez a szelvény – amelyet a szakértők csak „zászlós szelvényként” emlegettek – jól mutatta az éles rétegződést: a szántott réteg alatt fokozatosan változó, barnás, majd szürkés-fehéres, végül sárgás talajszintek húzódnak. Ezekhez különböző fizikai és kémiai tulajdonságok, például pH-érték vagy foszforfelvehetőség társulnak. A gyökérzet jelenléte azonban mélyebb rétegekben is egyértelműen kimutatható, ami jelzi, hogy a növények nemcsak a felső rétegre támaszkodnak, hanem mélyebbre is hatolnak a túlélés érdekében.

A bemutató egyik fontos tanulsága az volt, hogy a talajszerkezet leromlása nem szükségszerű, és nem csupán egy tudományos fogalom. Ha a talaj szerkezetét lisztszerűre „daráljuk”, akkor az eső hatására iszapolódik, elzárja a víz lejutásának útját, és belvíz alakulhat ki. Ezzel együtt megszűnnek a gyökérjáratok, repedések, amelyek a víz mélyre jutását biztosítanák.

A szerkezet javítása ugyanakkor nem lehetetlen, de tudatos, hosszú távú munkát igényel.

A kulcs a talajélet beindítása, hiszen valódi szerkezetet nem a gazdálkodó, hanem a talajban élő szervezetek – például giliszták, gyökerek, baktériumok és gombák – képesek létrehozni. Ezek élőlények tevékenysége révén épülnek ki azok a járatok és kötőanyagok, amelyek stabil szerkezetet adnak a talajnak.

Kiemelt szerepet kaptak a takarónövények, amelyek nemcsak a talajt védik az eróziótól, hanem gyökereik révén vertikális járatokat is létrehoznak, így elősegítik a víz lejutását a mélyebb rétegekbe. Amikor elhalnak, helyet hagynak a víznek és levegőnek, így elősegítik a víztárolást és a talajlégzés folyamatát is.

A bemutatón elhangzott, hogy a takarónövények biomasszája nemcsak fizikai előnyökkel jár, hanem tápanyagot is biztosít a talajban élő szervezetek számára. Ezáltal nő a talaj szervesanyag-tartalma, amely a szerkezetjavulás egyik kulcsfontosságú eleme. A növekvő szervesanyag-mennyiség a szénmegkötésen keresztül hozzájárul a klímaváltozás elleni küzdelemhez is, hiszen kevesebb üvegházhatású gáz kerül a légkörbe.

Összességében a bemutató arra világított rá, hogy a gazdálkodás nem lehet sablonos. A talaj sokféleségét meg kell ismerni, és ehhez kell igazítani a termesztéstechnológiát. A helyes út a talajélet támogatása, a szerkezet javítása és a hosszú távú fenntarthatóság megteremtése.