Óvatos fellendülés látható az agráriumban – tudtuk meg az MBH Bank sajtótájékoztatóján, ahol bemutatták az AgrárTrend Index második negyedévre vonatkozó számait. Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója elmondta, a legnagyobb javulás a búza és az árpa esetében mutatkozott (kiemelkedő arányban termett malmi minőségű búza). Az állati termékpályák közül a baromfihús teljesített a legjobban. A kukorica terméskilátásai sokat romlottak az aszály miatt, ugyanakkor, ha a nyár második felében kedvező lesz az időjárás, akár országos szinten is megismételhető a tavalyi hozam. A szakembert az egyes ágazatok kilátásairól és a támogatások várható hatásairól kérdeztük.

MBH

Lesz-e elég kukorica? – Fotó: MBH Bank

– Az előadásban is elhangzott, milyen nehéz helyzetben van a kukoricatermesztés az ismétlődő aszályok miatt. Mit jelenthet ez a jövőben az aszálynak legkitettebb alföldi területeken, mennyi esély van arra, hogy a kukoricatermesztés a legszárazabb régiókban hosszú távon fennmaradjon? 

– Ez elsősorban a gazdák saját döntése lesz, azaz, hogy vállalják-e a kockázatokat vagy nem. Azonban, ha külső forrásokat vesznek igénybe, úgy mint banki hitelt, akkor azzal számolniuk kell, hogy

a bankoknál ez most már jelentős kockázatnak minősül.

Van már egy öt éves rálátásunk a helyzetre, ami alapján kijelenthetjük, hogy a szárazság már nem játék pénzügyileg sem. Változtatni kell a termesztési metódusokon, a vetésszerkezeten. A problémát az okozza, hogy a kukoricára olyan mértékben beállt az egész magyar élelmiszeripari termékpálya – a gazdag tudás, a géppark, a feldolgozóipar –, hogy ezen változtatni rövid távon lehetetlen. Tehát ez nem úgy működik, hogy mostantól kezdve az Alföldön nem vetünk öntözés nélkül kukoricát. A cirok részben alternatíva, de nem teljesen. Ez egy átmeneti időszak, a változás elkezdődött, ez azonban nagyon sokáig eltarthat. Lesznek ennek sajnos vesztesei is, de be kell látnunk, hogy

az, hogy egyáltalán nem esik az eső az Alföldön egy-másfél hónapig nyáron, egy életveszélyes szituáció.

– Az öntözésfejlesztési pályázatokról lehetett olyat hallani, hogy nem akkora az érdeklődés, mint amire előzetesen számítottak, ez vajon miért van?

– Nem olyan egyszerű megvalósítani egy öntözésfejlesztési beruházást. Az ötlettől a kivitelezésig sok év eltelhet, sok engedélyt kell beszerezni, hozzá kell férni a vízhez, ami nem mindig adott, – fontos lenne ezért fejleszteni a vízinfrastruktúrát. Ezek költséges beruházások, nem biztos, hogy gyorsan megtérülnek, közben bankképesnek kell lenni, igaz, a lízing is tudja finanszírozni részben a mobil részeket. Bizonyos üzemek, amelyek nem érték el az életképesség határát, ettől nem tudnak előre jutni, nem tudják megteremteni a pályázat feltételrendszerét. Azok a gazdaságok, akik elérték azt az életképességet, hogy az öntözésfejlesztést meg tudják valósítani, érdemes a területük valamely részét öntözni és megéri pályázni, bankot keresni, engedélyeket beszerezni, meg fogják ezt lépni.

Ettől még nem fog hirtelen megugrani a magyar öntözött terület nagysága, viszont, ha csak pár százezer hektárral nő ez a szám, már az is eredmény. 

– Sok szó esik az alkalmazkodás fontosságáról. Ezen gondolat mentén a vetésszerkezet diverzifikálása is tanácsként szokott felmerülni. Mennyire kivitelezhető ez, milyen növények jöhetnek szóba? 

– Hatalmas választékról nem beszélhetünk. El kell gondolkodni például a gabonatermesztés új irányain. Egy a lényeg, a termelés gépesíthető legyen. Az tisztán látszik például a gyümölcs- és szőlőágazatban, hogy amely ültetvények gépesíthetők, azok működnek, alacsony önköltséggel még a nyomottabb árakon is eredményesek tudnak lenni. Olyan kultúrával nem érdemes tervezni, ami kézimunkaerő-igényes, tehát ne gondolkodjunk abban, hogy a kukorica helyét holnap vöröshagyma, fokhagyma, vagy sárgarépa veszi át. Ezeket a kultúrákat ugyanúgy öntözni kell, ráadásul ezekből a terményekből nincs szükség nagy mennyiségre.

Azt gondolom, lehet, hogy a megoldás az lesz, hogy a földek jelentős részét az intenzív termelésből kivonjuk az Alföldön. Tehát erdősítünk, réteket, legelőket tartunk fenn, ugaroltatunk, ezzel jót teszünk a természetnek. Ahol pedig tudunk öntözni, vagy ahol történelmileg gyakoribb a csapadék, (ezt pontosan tudjuk már mérni) ott meg kell hagyni a konvencionális termelést.

– A cirok mekkora mértékben helyettesítheti a kukoricát?

– 10-20 százalékban talán. De ahhoz az emberi fogyasztásban is terjednie kell a ciroknak. A haszonállatok úgy vannak kitenyésztve, hogy a takarmányozásuk kukoricán alapul. A cirok takarmányként teljesen nem helyettesítheti a kukoricát. Ráadásul a cirok apró magvas termény, ezek feldolgozásához pedig új infrastruktúra kell.

– Elhangzott, hogy előzetes becslések szerint 60-70% lehet a malmi búza aránya idén. Ez köszönhető annak, hogy beérett az a sok érvelés amellett, hogy fontos lenne a minőségi gabonatermesztés irányába mozdulni? Tehát valamely részben tudatos váltásnak köszönhető?

– Biztos közrejátszott benne ez is valamilyen szinten, de leginkább az időjárásnak köszönhető a jó eredmény. 

– Azt is mondta az előadásában, hogy a szuperprémium gabona felé lenne a legjobb elmozdulni.

– A szuperprémium gabona keresett termék. Magyarországon, de az exportpiacokon: Olaszországban, Németországban is jól eladható. Akár turistaként is láthatjuk, hogy a fejlett mezőgazdasággal és élelmiszeriparral rendelkező országokban keresettek a szuper sütőipari termékek.

A magyar gazdálkodóknak érdemes lenne kihasználniuk ezt a piaci rést.

– Az MBH AgrárTrend Index szerint a hajtatott zöldségtermesztés az utóbbi években egyre jelentősebbé vált. Mi ennek az oka? 

– Nagyobb a fogyasztói kereslet. Itt persze a magyar fogyasztó számára alapvetően drága termékekről beszélünk, de a tudatos táplálkozás terjedése elősegítette a kereslet növekedését, emellett egyre többen élnek nagyvárosokban, ahol a jövedelemszint jobb. A turizmus is fontos szerepet játszik, éttermek, szállodák is vásárlói ezeknek a termékeknek. A hajtatott zöldségtermesztéshez megvan a megfelelő termesztési tudás és a technológia is, és most új üvegházak is létesülnek a beruházási programokban. Tehát van belföldi kereslet és tudunk exportálni is.

Most már kezd kialakulni egy stabil termelői és fogyasztói kör, ami ezt az ágazatot kiszámíthatóvá, tervezhetővé teszi. Emellett a minőség is sokat javult az elmúlt években. 

– Mennyire valószínű, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben a nyertes pályázatok ellenére a beruházások nem valósulnak meg? 

– Az ÁTK pályázatok esetében például ötszörös túljelentkezés volt. Én azt hiszem, hogy ezek a beruházások nagy arányban meg fognak valósulni. Van perspektíva az állattenyésztésben, van perspektíva az élelmiszeriparban, a növénytermesztés most kevesebb támogatást kap ugyan, de ott megvannak azok a sikeres üzemek, amelyek már felhalmoztak egy jelentős tőkét és tudást. Én nem tartok ettől, a pénzt le fogjuk hívni, be fogjuk fektetni, el fogják költeni az ügyfelek, az üzemek működni fognak. Az lesz az érdekes, hogy ki milyen áron, milyen feltételekkel tud banki forráshoz jutni, mert a legjobb ügyfelekért versenyezni fognak a bankok, a leszakadóknak pedig el kell fogadniuk az esetleg keményebb feltételeket. 

– Milyen eredményt várhatunk az élelmiszeripartól a támogatási ciklus végén? 

– A jelenlegi támogatások nem akkora volumenűek, hogy megváltsák a teljes ágazatot, azonban segítségükkel lépünk egyet előre. Én abban bízom, hogy legalább 50-60 élelmiszeripari cég tud szintet lépni, amivel akár a nemzetközi piacra is kijuthat, vagy ha már kint van, megerősíti a pozícióját, a magyar polcokon pedig versenyképes lesz a lengyel, a német meg az olasz termékekkel szemben. 

– Mennyire látszik a hatékonyságnövelés a magyar élelmiszeriparban? 

– Hatékonyságban muszáj az élelmiszeripar szereplőinek előre lépni, mert különben az egységáruk, a termelési költségük versenyképtelenné teszi őket a kiskereskedelemben. Tehát nincs más választásuk, a hatékonyságot folyamatosan fejleszteni kell.

– Eljuthatunk oda, hogy a magyar termékek egy jelentős részét magyar élelmiszeripari vállalkozások dolgozzák fel?

– A magyar mezőgazdaság majdnem 100%-ban magyar tulajdonú, az élelmiszeripar közel 50 százalékban – ami egy nagyon jó arány –, a kiskereskedelemben elenyésző a magyar tulajdon. A mezőgazdasághoz fel kell építeni az élelmiszeripari és a kiskereskedelmi kapacitásokat is, és akkor el tudunk oda jutni, persze. Akkor van gond, amikor megdrágulnak a termelési költségek, és kijönnek a gyengeségeink. A kiskereskedelem ilyen esetben rögtön az olcsóbb importtermékhez nyúl.