Műanyag, papír, fém, kerámia, üveg, fa, gumi, vagy akár ezek kombinációja - leggyakrabban ezek az anyagok kerülnek közvetlenül érintkezésbe az élelmiszerekkel a csomagoláson keresztül. Nem csak a boltok polcain lévő termékek, hanem az élelmiszerlánc egyes szakaszaiban -termelés, ipari feldolgozás, és a konyhai műveletek során is. Manapság egyre több szó esik – nem csak szakmai körökben- arról, hogy az ezekből az anyagokból kioldódó összetevők bekerülnek az élelmiszerekbe.

„A csomagolás az élelmiszer-biztonság fenntartásának egyik legfontosabb feltétele: amellett, hogy egyben tartja az élelmiszert, védi a környezet hatásaitól (és fordítva), eltarthatóvá teszi, minimalizálja a fertőzés és szennyeződés veszélyét, gátolja a termékben lévő mikroorganizmusok szaporodását is. Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok minősége is változó” – mondta el Dr. Kovács Ágnes, az Eurofins Food and Feed Testing Budapest Kft. szakembere a XV. Hungalimentaria Konferencián és Kiállításon.

Ami biztos: a csomagolóanyag nem finom

Egy átlagember nyolcvanéves koráig élete során nagyjából 400 gramm a csomagolásból az élelmiszerbe oldódott anyagot is elfogyaszthat. Éppen ezért alapvető elvárás ezekkel az anyagokkal szemben, hogy a felhasználás során az összetevőik ne kerüljenek át az élelmiszerbe olyan mennyiségben, ami élelmiszerbiztonsági kockázatot jelenthet.

A csomagolóanyagokból, csomagolószerekből kioldódó anyagok (monomerek, oligomerek, stabilizátorok, antioxidánsok, lágyítók, habosító anyagok, nehézfémek, színezékek, gyártási segédanyagok) károsíthatják az emberi anyagcserét, hormonháztartást szabályozó szerveket.

csomagolás

Egy átlagember nyolcvanéves koráig élete során nagyjából 400 gramm a csomagolásból az élelmiszerbe oldódott anyagot is elfogyaszthat – fotó: pexels.com

Szabályozás

Az Európai Parlament és Tanács 1935/04/EK keretrendelete minden anyagtípusra érvényes szabályokat fogalmaz meg az élelmiszerrel érintkező anyagok gyártására, forgalmazására, biztonsági követelményeire vonatkozóan.

Az előírásoknak való megfelelés igazolásához a legtöbb esetben laboratóriumivizsgálatokra van szükség, amelyeket szintén a vonatkozó rendeletek, szabványok előírásai szerint kell végrehajtani.

Mit tehet a labor?

A labor a jogszabályokban meghatározott határértékeket méri meg különböző laboratóriumi módszerekkel, eszközökkel. A vizsgálatok során laboratóriumi körülmények között modellezik a csomagolóanyag felhasználását, figyelembe véve, hogy milyen típusú élelmiszerrel fog érintkezésbe kerülni, milyen hőmérsékleten és mennyi ideig.

A mérésekkel igazolni kell, hogy az egységnyi felületről kioldódó nem illékony anyagok összes mennyisége nem haladja meg az összkioldódási határértéket, valamint a gyártáshoz használt monomerek és egyéb kiindulási anyagok kioldódása nem lépi túl a specifikus kioldódási határértéket – csak ezután kerülhet a csomagolóanyag felhasználásra.

Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokból nem csak az ismert alapanyagok oldódhatnak az élelmiszerbe, hanem a nem szándékosan hozzáadott összetevők is, amelyek lehetnek az alapanyagok szennyezői, a gyártás során keletkező oligomerek, bomlástermékek, reakciótermékek. A vizsgálat fontos része ezeknek az anyagoknak az azonosítása, és értékelése.

Ezek meghatározása különböző analitikai technikákkal történik, fémek esetében ICP-t, szerveskomponensek esetében pedig fotometriás vagy többnyire kromatográfiás módszereket használunk az Eurofins Food&Feed Testing Budapest csomagolóanyag vizsgáló laboratóriumi részlegén.

Forrás: laboratorium.hu

Indexkép: pixabay.com