Bizonyos évelő pázsitfűfajok nyáron képesek átmeneti nyugalmi állapotba kerülni, ami a növekedés és az anyagcsere lelassításával, illetve a kiszáradás tűrésével biztosítja a hosszú távú túlélést. Ez a stratégia lehetővé teszi, hogy a növények a kedvezőtlen időszak után gyorsan újra sarjadjanak.

Mi váltja ki a nyári nyugalmat?

A folyamatot többnyire a magas hőmérséklet, a talajnedvesség csökkenése és a nappalok hosszának változása indítja be. Egyes fajoknál a virágzás és magérlelés hormonális változásokkal – például az abszcizinsav-szint növekedésével – segíti elő a nyugalmi állapotot (például csomós ebír). Más fajok, mint a sovány csenkesz, virágzás nélkül is reagálnak a környezeti stresszre. A gumós perje különlegessége, hogy tápanyagait hagymában tárolja, így szárképzés nélkül is átvészeli a száraz periódusokat.



Mi történik a növényben?

  • Növekedés lassulása vagy leállása a hajtásoknál.
  • Gyökérzet átalakulása, a finom és durva gyökerek arányának módosulásával.
  • Fotoszintézis és légzés visszaesése a vízveszteség minimalizálásáért.
  • Védőanyagok felhalmozása (cukrok, antioxidánsok, dehdirinek) a sejtek védelmére.
  • Levelek elszáradása, miközben a bokrosodási csomóban az osztódó szövetek megőrződnek a gyors újrasarjadás érdekében.

Fajon belüli különbségek

Nem minden állomány, sőt nem minden egyed reagál ugyanúgy: a nádképű csenkesz például csak bizonyos alfajaiban képes nyári nyugalmi állapotot kialakítani. Van, amelyik teljesen leáll (pl. sovány csenkesz), míg mások csak részlegesen pihennek (pl. csomós ebír).



Gyakorlati jelentőség

A nyári nyugalmi állapot ismerete segít a megfelelő fűfajok kiválasztásában a száraz, változékony éghajlatú területek gyeptelepítésekor, és hozzájárul a fenntartható zöldfelület-gazdálkodáshoz.

Forrás: allattenyesztok.hu

Indexkép: Shutterstock