Az ivartalan szaporítás legfőbb célja a fajtamegőrzés. Ha például egy kiváló ízű, bőtermő gyümölcsfát szeretnénk továbbadni, magról szaporítva sosem lesz teljesen azonos a következő nemzedék. Az oltással és a szemzéssel viszont klónokat hozunk létre, amelyek megőrzik a nemes növény, pontosabban az adott fajta minden tulajdonságát: a gyümölcs méretét, ízét, érési idejét vagy akár a betegségekkel szembeni érzékenységét.

A másik fontos szempont az alanyhasználat. Az oltásnál és szemzésnél a nemes rész (az a fajta, amelynek gyümölcsét szeretnénk) egy másik növényre, azaz alanyra kerül. Azonban nem mindegy, milyen alanyt választunk, hiszen az hatással van a fa növekedési erélyére, termőképességére, sőt a betegségekkel és talajviszonyokkal szembeni ellenállására is. Például az alacsonyabb növekedést adó alanyok ideálisak kisebb kertekbe, vagy olyan gazdaságokba, ahol intenzív művelést folytatnak.

Szemzés vagy oltás – mi a különbség?

Az oltás során a nemes növény egy, hajtórügyeket is tartalmazó vessződarabját illesztik össze az alannyal, és a két növény összeforrva egy egységet alkot. Ez többféle módszerrel történhet (pl. párosításos, hasításos, ék- vagy oldalékoltás), jellemzően tavasszal vagy, például szőlőoltványok esetében tél végén végzik.

A szemzés ezzel szemben a tavasz és a késő nyár-kora ősz művelete. Ilyenkor egyetlen rügyet (szemet) illesztenek az alany törzsének kérge, illetve háncsa alá, annak gyökérnyaki részén. Az eljárás nagy előnye, hogy egyszerű, kevés anyagot igényel, és sok esetben jobb eredményességet ad, mint a hagyományos oltás.


Miért aktuális most a szemzés?

A szemzés augusztustól szeptember végéig elvégezhető, amikor az alany még „jár a héjban”, azaz a háncs könnyen elválik a fás résztől. Ez az időszak ideális, mert a rügy a tél folyamán nyugalmi állapotba kerül, és tavasszal, a nedvkeringés beindulásakor hajtásnak indulhat.

A legismertebb módszer a T-szemzés, ahol az alany kérgén a fás részig hatolva T alakú bemetszést ejtenek, a nyílásba behelyezik a nemesről kis kéreg/háncsrésszel levágott szemet (egy apró, pajzs alakú kéregdarabot a hajtórüggyel együtt – ez fontos, mert a duzzadtabb virágrügyektől hiába várjuk tavasszal, hogy kihajtsanak), majd szorosan, légmentesen bekötik. Régen ezt rafiával végezték el, ma rugalmas fóliaszalaggal. (Egyébként szigetelőszalag is megteszi...) A kötözés biztosítja, hogy a seb ne száradjon ki, és a szempajzs (mert így hívják) szorosan illeszkedjen.

szemzés

A "T" alakú vágásba behelyezett szempajzs. A szoros, légmentes rögzítés fontos Fotó: Youtube

Miért nem mindegy, milyen alanyt választunk?

A szemzésnél is döntő, hogy az alany és a nemes összeillenek-e. Például az almát leginkább vadalanyra, a körtét birsre vagy vadkörtére, a szilvát és kajszit ringlóra vagy mirobalán szilvára oltják-szemzik. A jól megválasztott alany:

  • meghatározza a fa végső méretét,
  • befolyásolja a gyümölcs minőségét és mennyiségét,
  • segíthet a szárazságtűrésben vagy a betegségekkel szembeni ellenállásban.

Tippek a sikeres szemzéshez

  • Csak egészséges, érett  HAJTÓ rügyet használjunk.
  • A műveletet lehetőleg hűvösebb, párásabb, borúsabb napon végezzük, így a szövetek nem szárad ki.
  • A kötözést úgy végezzük, hogy a rügy szabadon maradjon.
  • Néhány hét múlva ellenőrizzük, hogy a szempajzs és az alany összeforrt-e – a sikeres szemzés után a szem (azaz a rügy) zöld marad és nem szárad el.

Indexkép: Pixabay