A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatói legfrissebb tanulmányukban bemutatják, miként válhat a környezeti DNS-mintavétel (eDNA) a tó halfaunájának egyik legpontosabb és legkíméletesebb monitorozási eszközévé. A környezeti DNS vizsgálat lényege, hogy a vízből olyan genetikai nyomokat gyűjtenek, amelyeket a halak a környezetükben hagynak – például hámsejtek, nyál vagy ürülék formájában. Ezek az apró örökítőanyag-darabkák lehetővé teszik, hogy a kutatók halászat nélkül is megállapítsák, milyen fajok fordulnak elő egy adott területen, és milyen arányban.
A Balaton különböző élőhelyeiről – például nádasokból, köves partokról, kikötőkből vagy nyílt vizekről – vett vízminták alapján a kutatók nemcsak a gyakori fajokat tudják azonosítani, hanem azokat a ritka vagy rejtőzködő fajokat is, amelyeket hagyományos halászati eszközökkel ritkán, vagy egyáltalán nem lehet elérni. Ez különösen fontos a természetvédelmi szempontból jelentős fajok esetében.
Az eDNS módszer gyors, kíméletes és rendkívül hatékony: átfogó képet ad a tó teljes halállományáról, ráadásul egységes mintavételi technikával. Ellentétben a hagyományos halgyűjtési eljárásokkal, amelyek különféle eszközöket igényelnek az egyes élőhelytípusokon, így az eredmények sokszor nehezen hasonlíthatók össze, az eDNS lehetőséget nyújt a térbeli és időbeli változások pontos nyomon követésére.
Ez a technológia nemcsak a Balaton monitorozásában jelent áttörést, hanem hosszú távon más tavaknál is hasonló alkalmazási lehetőségeket kínál. Segítségével hatékonyabban válaszolhatók meg vízgazdálkodási és természetvédelmi kérdések, miközben a halállomány kíméletes megfigyelése válik lehetővé.
Forrás és indexkép: BalatonScience Facebook-oldal
