Magyarországon is egyre több veszélyes pókfaj tűnik fel

Bár Magyarország nem sorolható az igazán veszélyes pókélőhelyek közé, mint például Afrika vagy Ausztrália, akad néhány pókfaj, amelyek kellemetlen tüneteket okozhatnak. Bár kevés számú ilyen faj fordul elő, a mérges pókok Magyarországon is jelen vannak, és érdemes tisztában lenni velük. Vajon melyik a legnagyobb pók Magyarországon, és milyen új fajok terjedéséről számolhatunk be?

Összegyűjtöttük, melyek azok a veszélyes pókok Magyarországon, amelyek csípése komolyabb panaszokat válthat ki. Két újonnan észlelt pókfaj – a fájdalmas csípésű sárga dajkapók és a látványos megjelenésű, de veszélytelen bikapók – szintén figyelmet érdemelnek. Lássuk, mit érdemes tudni ezekről a frissen megjelent fajokról, és hogy melyek azok a mérges pókok Magyarországon, amelyekkel nem tanácsos közelebbi kapcsolatba kerülni.

Pókok Magyarországon: mennyire veszélyesek a magyar pókok?

A pókok világszerte fontos részei az ökoszisztémának: ragadozó életmódjuk révén vadásznak zsákmányukra, amelyet hálóval vagy támadással ejtenek el. A hazai pókok is méreganyagot használnak a zsákmány megbénítására, ahogy ez egzotikus rokonaikra is jellemző. Még a legtisztább otthonokban is feltűnhetnek, azonban az esetek túlnyomó többségében nincs ok aggodalomra, ugyanis a magyar pókok többsége teljesen veszélytelen az emberre nézve.

Hazai pókjaink is képesek csípésre, de nem agresszív természetűek. Pókharapás leggyakrabban akkor fordul elő, ha véletlenül rájuk ülünk vagy megnyomjuk őket alvás közben – ilyenkor önvédelemből támadnak. Tévhitekkel ellentétben nem az emberi vérre pályáznak, nem tekintenek bennünket zsákmánynak.

Bár több mint 800 pókfaj él hazánkban, a leggyakrabban előforduló házipókok, mint a kaszáspók, ártalmatlanok – olyan apró szájszervük van, hogy nem képesek átharapni a bőrt. Gyakran találkozhatunk még zugpókkal, keresztespókokkal, dajkapókokkal, farkaspókokkal – ezek már képesek csípni, de komoly veszélyt nem jelentenek.

A nagyobb testű, mérgezőbb fajok csak ritkán bukkannak fel otthonainkban, és még ezek csípése sem halálos.

A pókcsípés többnyire bőrpírt, viszketést és égő érzést okoz. Egyetlen csípés jellemző, a duzzanat helyén két apró ponttal. Anafilaxiás reakciót nem váltanak ki, de allergiaszerű tünetek – például izzadás, szédülés, láz – előfordulhatnak. Súlyosabb esetekben (gennyesedés, orbánc) orvosi ellátás szükséges.

Mielőtt rátérnénk a konkrét fajokra, fontos megjegyezni: alig néhány veszélyes pók él hazánkban (összesen három), és velük szinte kizárólag természetes élőhelyükön találkozhatunk. A legveszélyesebb pókfajok – mint a szongáriai cselőpók vagy a mérges dajkapók – jellemzően ritkák és elkerülik az emberi környezetet.

Mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium): a legveszélyesebb pók Magyarországon

A hazánkban élő legveszélyesebb pók a mérges dajkapók, amely a második legnagyobb testű pók Magyarországon. Nyílt, füves területeket, száraz réteket kedvel. A nőstények harangszerű lakószövedékeket készítenek és agresszívan védik ezeket – innen indulnak éjszakai vadászatukra.

A nőstények testhossza 1,5-2 cm, lábaikkal együtt elérhetik a 4-6 cm-t is. Könnyen felismerhetők rozsdabarna rágóikról. A nevük is innen ered: a nőstények lakószövedékeikben „dajkálják” tojásaikat a kicsik kikeléséig, majd elpusztulnak.

Bár nem halálos, csípése rendkívül fájdalmas, a lódarázs szúrásához hasonló. Enyhe lázzal, zsibbadással, émelygéssel is járhat, a kellemetlen tünetek órákig eltarthatnak.

Mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium) – fotó: flickr.com

Szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) a legnagyobb pók Magyarországon

A legnagyobb hazai pók a szongáriai cselőpók, amely a farkaspókok közé tartozik, és akár a „magyar madárpók” becenevet is kiérdemelte. A nőstények testhossza 4-4,5 cm, de lábaikkal együtt a 10 cm-t is meghaladhatják. Színe szürkésbarna, gyakran narancssárga árnyalatú is lehet, látványos csáprágókkal és mintázott testtel.

A szikes puszták, homoktalajok lakója, főként a Kiskunságban és Hortobágyon él. Emberi környezetbe ritkán téved, járatai akár 30-40 cm mélyek is lehetnek. Nappal és éjjel egyaránt aktív.

Csípése szintén a lódarázs szúrásához hasonló, de hangsúlyozni kell: nem támadó természetű, veszélye minimális.

Szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) – fotó: flickr.com

Pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa): gyakori, veszélyes magyar pókfaj

A pokoli cselőpók gyakrabban előfordul, mint termetes rokona, és városi környezetben is megtelepedhet. Szintén farkaspókféle, nevét fájdalmas, hosszan tartó csípéséről kapta. Nem sző hálót, hanem üregből vadászik, utódait a testén hordozza.

A hímek 11-18 mm, a nőstények 13-23 mm testhosszúak. Szürkésbarna színükhöz hatalmas, narancssárga csáprágók társulnak. Bár gyakoriak, nem agresszívek, elsősorban rovarokat zsákmányolnak.

A szongáriai és pokoli cselőpók is védett: természetvédelmi értékük 5000 Ft.

Pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) – fotó: flickr.com

Új pókfaj Magyarországon: rohamosan terjed a sárga dajkapók (Cheiracanthium mildei)

A sárga dajkapók egy újonnan terjedő faj Magyarországon, nem őshonos, behurcolás és klímaváltozás révén került hozzánk. Sárgás testű, sötét színű rágói és lábvégei alapján könnyen azonosítható.

Lakószövedéket készít, amelyben tojásait őrzi, agresszíven védelmezve azt. Lakóövezetben is előfordulhat. Bár nem túl veszélyes, csípése fájdalmas lehet, főként ha allergiás reakció lép fel – ez esetben orvosi vizsgálat ajánlott.

Sárga dajkapók (Cheiracanthium mildei) – fotó: flickr.com

Egy másik új pók Magyarországon: deres bikapók (Eresus hermani)

A bikapókok közé tartozó deres bikapók az egyik legérdekesebb új magyar pókfaj, amelyet nemrég az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai fedeztek fel. Korábban úgy gondolták, csak egyetlen bikapókfaj él hazánkban, de újabb kutatások három különálló fajt igazoltak.

A hím egyedek potrohán négy fekete pötty díszíti a piros alapszínt (8-11 mm), a nőstények szürkék, 10-16 mm hosszúak. Az új faj védett státuszt kapott, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Deres bikapók (Eresus hermani) – fotó: flickr.com

A bikapókok csak speciális élőhelyeken – meleg, száraz klímájú, sajátos talaj- és növényzeti viszonyok mellett – képesek megélni. Elszórtan fordulnak elő hazánkban, főként a középhegységekben és az Alföld bizonyos részein. A deres bikapók csípése fájdalmas lehet, de rendkívül ritka, és a faj nem agresszív.

Forrás: penzcentrum.hu

Indexkép: pixabay.com