Bár az elmúlt években jelentősen csökkent a hazai cukorrépa termőterülete az ágazati elkötelezettség növekedése és a szakmai tudás bővítése révén a megtermelt mennyiségben nem következett be visszaesés. A hazai cukorágazat jövőjét nagyban befolyásolná a sokkal szorosabb és rugalmasabb együttműködés a cukorgyár és a termelők között.
A megszokottnál később kezdődhet meg idén a cukorrépa betakarítása hazánkban. Az ágazatot az Európai Unióhoz való csatlakozás jelentősen átformálta, de a klimatikus tényezők és a fogyasztói preferencia változása is nagy hatást gyakorol a termesztésre, amit a termőterület nagyságának alakulása is tükröz.
Az országos támogatott cukorrépa terület 2025-ben 11 210 hektárra tehető. A becsült termésátlag 50 tonna hektáronként, ami viszonylag alacsony és elmarad az 5 éves átlagtól, azonban a szokásosnál későbbi betakarítás miatt a kedvező szeptemberi időjárás hatására még növekedhet a termésátlag.
A cukortartalom alakulásában pozitív tendenciát tapasztaltak az eddigi mérések során, a termelők 1-3 %-os javulást várnak az előző évekhez képest.
A hazai cukorágazat jövőjét nagyban befolyásolná a sokkal szorosabb és rugalmasabb együttműködés a cukorgyár és a termelők között – fotó: Shutterstock
A hazai termelés csupán a fogyasztás 30 %-át biztosítja, a fennmaradó rész importból kerül pótlásra. Ez kismértékű csökkenést mutat, de az import termékek alacsonyabb ára és a túlkínálat is negatívan hat a jövedelmezőségre.
A termőterület nagysága az elmúlt években folyamatosan szűkült, a megtermelt cukorrépa mennyisége azonban nem csökkent, mivel a termésátlagok jelentősen növekedtek az ágazati elkötelezettség növekedése, a szakmai tudás bővítése és a szakmaközi szervezetek iránymutatása, érdekképviselete révén.
Az ágazat ugyanakkor így is számos kihívással küzd. A legnagyobb gondot a csapadékviszonyok jelentik, de a piaci környezet befolyása is jelentős. A termőterületet alakulását nagymértékben meghatározza a termelők számára ismert ár. Az alacsony felvásárlási ár mellett sok esetben a minőségi problémák miatti szankciók, a kései beszállítási idő és a megnövekedett logisztikai költségek is csökkentik a termelők bevételeit. Eredményes gazdálkodás termeléshez kötött támogatás nélkül nem megvalósítható.
A növényvédelemre is egyre nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a gazdáknak, a hatékony gyomszabályozás a felhasználható hatóanyagpaletta szűkülése és a rezisztens gyomnövények megjelenése miatt egyre komolyabb kihívást jelent. A fajták a kórokozókra eltérő mértékben fogékonyak, amivel felértékelődik a fajtaválasztás szerepe.
Emellett a vetésforgó, a nitrogén túladagolás kerülése, az antagonisták használata, az öntözés, a kártevők elleni előrejelzésre alapozott védekezés, a fertőzöttveszélyes területeken a korábbi betakarítás és feldolgozás is szerepet jászhat az eredményességben.
Bár a termelés jelentős befektetést igényel és nagy kockázattal jár, a kedvezőbb termelési feltételekkel és a termelői kedv javításával az ágazat jövőképe pozitív irányba mozdulhatna el. Ehhez a cukorgyárral sokkal szorosabb és rugalmasabb együttműködésre van szükség: több éves termelői szerződés, a minimálár bevezetése, a logisztikai költségekhez való magasabb hozzájárulás, kiegészítő fizetés alkalmazása, a minősítés egységesítése és ellenőrzése, valamint a szankciók minimalizálása. Ezzel nem csak stabilizálható, hanem növelhető is lenne a hazai termesztés, mely biztosítja az egyetlen cukorgyárunk inputanyagszükségletét. Azonban ezen tényezők nélkül 2026-ra számottevő terület csökkenés várható.
Forrás: NAK
Indexkép: shutterstock.com