A hazai burgonyatermesztés egyszerre küzd piaci, technológiai és szabályozási kihívásokkal – miközben a termésbiztonság és a minőség kérdése egyre inkább a fogyasztók döntésein is múlik.

– Elég siralmas – így fogalmazott Szabó Kristóf, az Euro Sol Burgonyakereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezetője, amikor a hazai és európai burgonyaágazat jelenlegi helyzetéről kérdeztük. A szakember szerint ugyanakkor a kép ennél árnyaltabb: a piaci zavarok mögött több, egymással összefüggő folyamat húzódik meg, amelyek hosszabb távon akár átrendezhetik az egész szektort.

– Nagyon fontos, hogy az alacsony árakat a helyükön kezeljük – hangsúlyozza. – Ez elsősorban az ipari burgonya (kizárólag sárga héjú fajták) szektorban jelent meg drasztikusan, míg az étkezési burgonya esetében (a piros héjú fajtáknál különösen) ugyan alacsonyabb az árszint, de nem olyan drasztikusan esett be. A gyenge, nem tárolható tételek gyorsan kikerültek a piacra és ezzel nyomták le az árakat, amik nagyon nehezen tudtak erősödni. A folyamatosan növekvő tárolási költségeket nem lehetett érvényesíteni. Mostanra a raktárak kiürültek és már csak a nagyon drága tételek érhetőek el, de ez egyébként nem teljesen szokatlan így a szezon végén.

A folyamat eredményeként ma már kifejezetten hiány mutatkozik bizonyos termékekből.

– Különösen a piros héjú étkezési burgonya esetében látunk komoly hiányt, és a minőség is egyre nagyobb kérdés. Már a beszerzésnél is sokkal körültekintőbbnek kell lennünk – mondja Szabó Kristóf, aki hozzátette azt is: az import sem jelent stabil megoldást.

Visszaeső termelési kedv és csökkenő vetésterület

A következő szezon kilátásai sem túl biztatók. A vetőburgonya-értékesítési adatok alapján jelentős visszaesés várható, véleménye szerint hatezer hektár alá kerül a burgonya hazai vetésterülete a korábbi 6300-6400 hektár helyett.
– A fémzárolt vetőburgonya forgalma 40–50 százalékkal csökkent országosan– emeli ki. – Ez azt jelzi, hogy a gazdák jelentős része visszafogta a termelést, vagy akár teljesen ki is lépett a burgonyaágazatból.

A háttérben elsősorban gazdasági bizonytalanság áll.

burgonya

A kép bal oldalán Szabó Kristóf látható a tavalyi szakmai napon Keszthelyen – Fotó: Agroinform/Horváth Attila

– A termelők egyszerűen nem mernek kockáztatni. Ha egy rossz év után újra drága inputokba kellene beruházniuk, sokan inkább kivárnak. Még úgy is, hogy ökölszabályként az ágazatban azt mondjuk: a burgonyatermesztés eredményességét 5 év átlagában kell értékelni – mondja. 

Ezzel párhuzamosan újra erősödik egy régi gyakorlat: a visszaültetés.

– Becslések szerint akár a hazai termelés 80–100 százaléka is származhat ilyen módon. Ez azt jelenti, hogy a gazdák az étkezési burgonya egy részét használják vetőanyagként, amire minden joguk megvan, amennyiben a regisztrált fajták nemesítőinek megfizetik a fajtahasználatért járó licence-díjat. Továbbá fontos hangsúlyozni, hogy a saját célra történő visszaültetés ugyan olcsó megoldás, de komoly kockázatokat hordoz. 

Minőség kontra költség: komoly különbségek a hozamokban

A visszaültetés egyik legnagyobb problémája a termésszint.

– Magyarországon az átlagtermés 27 tonna körül alakul hektáronként, miközben fémzárolt vetőburgonyával akár 60 tonna is elérhető

– mutat rá Szabó Kristóf. – Ez óriási különbség, ami végső soron gazdasági veszteséget jelent, hiszen az üzemi gyakorlat csak kb. 40t/ha fölött mutat üzleti eredményességet.

A minőségi vetőanyag mellett a szakember szól a növényegészségügyi biztonság kérdésköréről is.
– A nem ellenőrzött szaporítóanyag komoly fertőzési kockázatot jelent. Egyetlen hibás, karantén károsítóval fertőzött tétel akár teljes régiókat is veszélybe sodorhat, pont úgy, mint az állattartóknál – figyelmeztet.

Különösen aggasztó a harmadik országokból érkező import.

– Egyes származási helyeken, például Egyiptomban, kiugróan magas fertőzöttségi arányokat látunk Ralstonia esetében. Az EU szerencsére monitorozza és folyamatosan szigorítja az ellenőrzéseket és szankciókat, de ha nem biztosított a termék nyomon követhetősége, akkor az ilyen fertőzések ellen rendkívül nehéz védekezni.

Klímaváltozás: nem mindenhol ugyanaz a hatás

A klímaváltozás szerepe sem egyértelmű.

– Korábban én is azt gondoltam, hogy ez a fő probléma, de ma már árnyaltabban látom – mondja. – Magyarországon a burgonyatermesztés már régóta nehéz,

az öntözés kötelező a sikeres burgonyatermesztéshez.

Talán az elérhető víz szűkössége, ami most tovább ront a helyzeten. 

A változás inkább a nemesítés irányában hozott fordulatot.

– A nagy nemesítőházak ma már kifejezetten hő- és szárazságtűrő, úgynevezett robusztus fajtákat nemesítenek. Ezek ellenállóbb fajták, de általában a küllemet kellett ezért beáldozni. Ez a kompromisszum. A vékony, tükörsima héjú burgonya érzékenyebb a károsítókkal és a környezeti tényezőkkel szemben is. Ha ellenállóbb fajtákat akarunk, el kell fogadnunk, hogy nem lesznek tökéletesek, „szépek” – fogalmaz.

Fogyasztói elvárások és piaci torzulások

A szakember szerint a piac egyik kulcskérdése a fogyasztói elvárások alakulása.
– Ha mindenki tükör sima, hibátlan, egyforma méretű burgonyát akar, akkor rengeteg selejt keletkezik, ami drágítja a terméket és csökkenti a kínálatot – mondja. – Ha viszont elfogadjuk a kisebb külső esztétikai hibákat a héjon (amit úgyis lehámozunk a gumóról), akkor több és olcsóbb burgonya kerülhet a piacra. Sőt, az élelmiszerpazarlást is csökkenthetjük. 

Ez a kérdés már nemcsak termelési, hanem szabályozási szintű is.
– Itt a kereskedelmi láncoknak és a jogalkotóknak (EU, Magyarország) is nagy a felelősségük, hogy hol húzzák meg a minőségi határokat. Illetve engednek-e további minőségi osztályokat – fogalmazott.

Áfa és versenyképesség: kulcskérdés a jövőben

A burgonyaágazat szereplői egy másik fontos változást is várnak: az áfacsökkentést.
– Nagyon fontos lenne, hogy a zöldségek és gyümölcsök, így a burgonya is bekerüljön az 5 százalékos áfakulcs alá – hangsúlyozza Szabó Kristóf. – Ez különösen a piac tisztítását eredményezné, csökkentené a visszaéléseket. A vetőburgonya esetében a jelenlegi, magas áfa különösen visszatartó tényező. Ez egy teljeskörűen nyomon követett termék, ahol gyakorlatilag nincs lehetőség visszaélésre. Itt az áfacsökkentés egyértelműen az őstermelőket, gazdálkodókat, valamint a fémzárolt vetőburgonya ültetésének arányát erősítené a teljesen nyomon követhetetlen, ellenőrizetlen visszaültetéssel szemben.

Kilátások: alkalmazkodás vagy visszaszorulás

A burgonyaágazat tehát egyszerre áll kihívások és lehetőségek előtt. A csökkenő vetésterület, a bizonytalan piac és a növekvő kockázatok mellett megjelentek azok a technológiai fejlesztések, és nemesítési eredmények, amelyek új irányt adhatnak a termelésnek. Az új genomikai technikák (NGT) köszönhetően a nemesítési folyamatok felgyorsulását is várhatjuk, ami felgyorsítja a modern fajták nemesítését. 
– Nem reménytelen a helyzet – összegzi Szabó Kristóf. – De alkalmazkodni kell. A technológia, a fajtaválasztás és a piaci gondolkodás egyaránt kulcsfontosságú lesz a következő években.

A kérdés nem az, hogy lesz-e burgonyatermesztés Magyarországon, hanem az, hogy milyen feltételek mellett, milyen szereplőkkel és milyen minőségi elvárások mentén marad versenyképes az ágazat.

Indexkép: Pexels