Volt idő, amikor a csokoládé pusztán a gyerekek örömét szolgálta. 2024-ben azonban váratlanul a befektetők kedvencévé is vált. A kakaó ára drámai módon, szinte egyik napról a másikra, megsokszorozódott. Az év során a gazdák fellázadtak az alacsony bérek ellen, a politikusok pedig új típusú „édes diplomáciát” kezdtek el alkalmazni. Egy rövid pillanatra úgy tűnt, a kakaó válhat a XXI. század olajává – mígnem a piac megmutatta, hogy még a legforróbb csoki is elolvad egyszer.
A londoni tőzsde, ahol mindenki csak nézett
2024 februárjában a londoni árutőzsde kereskedői hitetlenkedve figyelték a képernyőiket. A kakaó ára tonnánként 12 000 dollárra ugrott – ez a korábbi árszint hatszorosa volt. Azok, akik még egy évvel korábban egy csokoládégyár élén álltak, hirtelen úgy érezhették magukat, mintha egy új aranyláz részesei lennének – csakhogy ezúttal nem aranyért, hanem egy barna porért zajlott a küzdelem.
A ghánai és elefántcsontparti ültetvényeken eközben betegség, hőség és esőhiány sújtotta a termelést, amely már nem tudta kielégíteni a keresletet. Ráadásul épp ekkor kezdte el felfedezni a prémium csokoládét az ázsiai középosztály is.
A kakaópiac feltérképezetlen területei
A piacot két ország dominálja: Elefántcsontpart és Ghána adja a világ kakaótermelésének több mint 60 százalékát. Ez a függőség rendkívül sérülékennyé teszi a globális ellátási láncot. Amikor a 2024-es évben a klímaváltozás következtében kiszámíthatatlan esőzések, valamint a swollen shoot vírus sújtotta ezeket a térségeket, a termés hirtelen visszaesett. A kakaófa ráadásul csak több év alatt hoz újra termést, így a kínálat nem tudta követni a növekvő keresletet – a piac pedig pánikba esett.
A piacot két ország dominálja: Elefántcsontpart és Ghána adja a világ kakaótermelésének több mint 60 százalékát – fotó: pexels.com
Ghána és Elefántcsontpart úgy döntött, koordinálják exportpolitikájukat
Bevezették a Living Income Differential rendszert, amely minden tonna kakaóra prémiumot rakott, hogy a termelők méltóbb jövedelemhez juthassanak. Ez gazdasági szempontból zseniális lépés volt – egyfajta puha kartell –, ám rövid távon az árak emelkedését hozta magával. A kínálat csökkent, a kakaó pedig egyre drágábbá vált a világpiacon.
A kereslet, ami nem ismer határokat
A csokoládégyárak próbálták ugyan visszafogni a termelést, de ezzel párhuzamosan Ázsiában megugrott a kereslet. A járvány utáni gazdasági fellendülés során Japánban, Kínában, Dél-Koreában és Indonéziában divattá vált a kézműves csokoládé.
Ezeket a termékeket már nem pusztán édességként, hanem kulturális értékként fogyasztották. A borokhoz hasonlóan beszéltek a terroirról, az alapanyag származásáról és az elkészítés módjáról. Ez a prémiumfogyasztás új lendületet adott a kakaó iránti keresletnek.
A kakaótermesztés világa sem maradt ki a technológiai forradalomból
Drónok, műholdas megfigyelés, mesterséges intelligencia és blokklánc-alapú nyomon követés jelent meg az ültetvényeken. Az új, betegség- és szárazságtűrő kakaóhibridek bevezetése már folyamatban van, ezek néhány éven belül stabilizálhatják a termést. A nyugat-afrikai kormányok digitalizálják a földnyilvántartásokat, miközben a nagy csokoládémárkák Fairtrade- és Rainforest Alliance-tanúsítványokkal próbálják javítani hírnevüket. A szektor professzionalizálódik, és fokozatosan kevésbé lesz kiszolgáltatott az időjárásnak vagy a politikai instabilitásnak.
A globális válasz: új termelők és új szabályok
Ecuador, Nigéria és Indonézia intenzíven dolgozik kakaótermelésének növelésén. Ezzel párhuzamosan a nyugati befektetők új feldolgozóüzemeket építenek Latin-Amerikában. Az Európai Unió erdőirtás elleni szabályozása, valamint a globális átláthatósági elvárások is egyre inkább formálják az iparág működését. A kakaó tehát már nem csupán mezőgazdasági termény, hanem globális stratégiai kérdéssé vált.
Egy rövid időre úgy tűnt, hogy a kakaó a jövő olajává válhat. A valóság azonban gyorsan visszarántotta a lábát a földre. A kakaó nem alapvető nyersanyag, nem nélkülözhetetlen a világ gazdasági motorjának működéséhez. A csokoládé luxuscikk – az öröm, nem pedig a túlélés eszköze.
A termelés várhatóan helyreáll, az új hibridek ellenállóbbak lesznek a klímaváltozás kihívásaival szemben, és az ázsiai kereslet is stabilizálódik. Az árak feltehetően magasabbak maradnak, mint a korábbi években, de a 2024–25-ös kakaóláz inkább az alkalmazkodásról, mintsem egy új gazdasági korszak kezdetéről szól.
.jpg "kakaó")
A kakaó tehát már nem csupán mezőgazdasági termény, hanem globális stratégiai kérdéssé vált – fotó: pexels.com
Amikor a desszert volt a főétel
A gazdaságtörténet tele van olyan rövid időszakokkal, amikor egy-egy nyersanyag hirtelen a figyelem középpontjába kerül, majd visszasimul a megszokott helyére. A kakaó is ilyen. Egy bő éven át a világ a desszertre figyelt, de a piac – mint mindig – visszatalált az egyensúlyhoz. Az ültetvények újra kizöldülnek, az árak mérséklődnek, a befektetők pedig új, ígéretesebb célpontok után néznek.
Forrás: infostart.hu
Indexkép: pexels.com
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
