A fogyasztók megtévesztése, az áruk felhígítása, a drágább termékek olcsó utánzatokkal való helyettesítése már több ezer évvel ezelőtt is bevett gyakorlat volt.



Mezopotámia – sör, vízzel keverve

A legelső hamisításról szóló írásos emlékek az ókori Mezopotámiából származnak, időszámításunk előtt mintegy 5000 évvel. A sumérok napi szinten fogyasztották a sört, mely nemcsak ital, hanem alapvető élelmiszer is volt.

Néhány sörfőzde azonban úgy döntött, „javít a haszonkulcsán” – vízzel hígították az italt, vagy silányabb gabonát használtak.

A csalásokat agyagtáblák is megörökítették, így a sörhamisítás az egyik legkorábban dokumentált csalási forma lett az emberiség történetében.

Egyiptom – a tiszta olaj ára

Az ókori Egyiptomban a sör helyett az olajok váltak a hamisítók célpontjává. A Kr. e. 1500–1000 közötti időszakban különösen az olíva- és ricinusolaj került veszélybe: gyakran keverték őket olcsóbb zsírokkal, növényi olajokkal. Mivel ezek az olajok nemcsak étkezési, hanem kozmetikai és vallási célokat is szolgáltak, az ilyen típusú csalások széles körű társadalmi hatással jártak.


kenyer

Fotó: Shutterstock


Római Birodalom – ahol a törvény is beszállt

A rómaiak annyira elterjedtnek látták a hamisítás gyakorlatát, hogy törvényi szabályozást vezettek be a visszaszorítására.

A híres természettudós, Plinius feljegyezte: az olívaolajat és bort rendszeresen vízzel, a fűszereket olcsóbb növényekkel keverték. A borsot például fekete köménnyel helyettesítették, míg az olcsóbb borokat mézzel vagy vízzel „javították”. Az állam aktív fogyasztóvédelmi intézkedéseket tett – ez az egyik első ismert példája annak, hogy egy birodalom a piac szabályozása mellett a vásárlók védelmét is zászlajára tűzte.

Középkor – amikor a fűszer aranyat ért

A középkor Európájában a fűszerek szinte aranyárban keltek el, így nem meglepő, hogy a hamisítók újabb trükköket vetettek be. A sáfrányt például gyakran keverték körömvirággal, kurkumával, festett anyagokkal, hogy növeljék a tömeget.

A szerecsendiót porított fakéreggel, a borsot liszttel vagy más olcsó bogyókkal dúsították.

De nemcsak a fűszerek estek áldozatul a kreatív hamisításnak: a kenyérbe homokot, gipszport vagy agyagot kevertek, hogy tömörebbnek, tartósabbnak hasson – természetesen a fogyasztó egészségének rovására.



A cél mindig ugyanaz: több pénz, kevesebb érték

A történelem tanúsága szerint a hamisítók célja sosem változott: minél nagyobb profit elérése, akár a fogyasztó megtévesztésével is. Az ókori agyagtábláktól a középkori kereskedőházakig minden korban akadtak, akik a nyereségért feláldozták az áru valódi értékét – és azok, akik ezzel szemben felléptek.

A sorozat következő része azt vizsgálja majd, hogyan fejlődött tovább a hamisítás a 18–19. században, és miként vált globális kihívássá a 20. század végére.

Forrás: NKFH

Indexkép: Shutterstock