A vita hátterében az úgynevezett átalányadózó, „fix díjas” gazdák rendszere áll. Azok a kisebb és közepes méretű mezőgazdasági vállalkozások, amelyek éves forgalma legfeljebb 600 ezer euró, egyszerűsített áfaszabályok szerint adózhatnak:

  • a termékeik árára áfát számolnak fel,
  • de a beszedett áfát nem kell befizetniük az adóhivatalnak,
  • cserébe viszont nem igényelhetik vissza a beszerzéseik után fizetett áfát.

A rendszer célja az adminisztráció csökkentése, a bürokrácia egyszerűsítése. Az átalánykulcs mértékét úgy határozzák meg, hogy nagyjából fedezze azt az áfaterhet, amit a gazdák átlagosan fizetnek a beszerzéseik után. Jelenleg ez 7,8 százalék – a mezőgazdasági termékek normál 7 százalékos kulcsánál magasabb.

A Szövetségi Számvevőszék friss jelentése szerint azonban a számítások alapján 2026. január 1-jétől már csak 6,1 százalékos kulcs lenne indokolt. Vagyis a gazdák jelenleg többet kapnak, mint amennyi az átalányrendszer logikája szerint „járna” nekik – ez pedig burkolt állami támogatásnak minősülhet.

A Szövetségi Mezőgazdasági Minisztérium viszont nem akarja bevezetni az alacsonyabb kulcsot. Érvelésük szerint a jelenlegi számítási módszer nem tükrözi pontosan a gazdák valós helyzetét, ezért előbb új módszertant kellene kidolgozni. A Bajor Gazdák Szövetsége is óvatosságra int: szerintük az átalány nem vezethet sem túlkompenzációhoz, sem ahhoz, hogy hosszú távon rendszerszinten rosszabbul járjanak a gazdák; megbízható adatokra és átgondolt döntésre van szükség.

A Szövetségi Számvevőszék ugyanakkor figyelmeztet: ha Németország nem igazítja le a kulcsot a számított 6,1 százalékra, az Európai Bizottság jogellenes állami támogatásnak minősítheti a különbséget, és eljárást indíthat az ország ellen. Ilyenre korábban már volt példa – ezért most komoly a kockázat, hogy a gazdáknak nyújtott adókedvezmény végül Brüsszelben dől majd el.

Forrás: BR.de

Indexkép: Pexels