A rozmaring nem csak egy egyszerű fűszernövény. A rozmaring ugyanis szépséget, illatot és gyógyerőt is hoz a kertedbe, az ételeidet pedig igazán ízletessé varázsolja. Éppen ezért fontos, hogy helyet adj neki a kertedben. Azonban egyáltalán nem mindegy, hova kerül. A rozmaringnak ugyanis egyáltalán nem jó, ha nem találja a helyét. A jó szomszédság elengedhetetlen a számára.
Ismerd meg a rozmaringot
A rozmaring az ajakosvirágúak rendjébe, azon belül pedig az árvacsalánfélék családjába és a zsálya nemzetségbe tartozó fűszer- és gyógynövény. Dél-Európában honos, de Magyarországon is sok kertben megtalálható ez a kissé keserű fűszernövény. Olyan régóta ismerjük, hogy kedvező hatásairól már Dioszkoridész orvosbotanikai művében is lehetett olvasni. Nevének eredete kétséges, egyesek szerint görög, és illatos cserjét jelent, míg mások szerint tengeri harmat a jelentése, bár sokak a latin tömjén szóból származtatják.
A rozmaring már az ókorban is kedvelt volt, így még a kolostorkertekben is termesztették, de nem fűszerként, hanem gyógynövényként alkalmazták. A sárgaság elleni gyógyszerként használták, de illatszerként is kedvelt volt, sőt, még a tömjént is helyettesítették vele. Később a rozmaringos borból desztillálással készítették a rozmaringszeszt, melyet gyógyszerként használtak. A rozmaringszesz két rész rozmaringból és három rész alkoholból állt. Köszvénygyógyító szerként alkalmazták, melyet Erzsébet királyné is szívesen használt.
De a rozmaring volt az első növény, melyből alkoholos világparfümöt alkottak, és amelyik képes volt a 17. században háttérbe szorítani az addig töretlen népszerűségnek örvendő rózsavizet. Magyarországon a 17. századtól terjedt el, azonban népszerűsége hamar elillant, és sokáig egyáltalán nem használták. A barokk korral azonban visszatért a köztudatba, és vele a kiskertekbe is.
A rozmaring A-, B1-, B2-, B3-, B6-, C-, E- és K-vitamint tartalmaz, továbbá kalciumot, vasat, magnéziumot és cinket. Manapság leginkább mártásokat, húsokat fűszerezünk vele. Frissen is felhasználhatjuk, de leggyakrabban morzsolva találkozhatunk vele. A fűszert jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Frissen vagy szárazon a fürdővízbe áztatva is kellemes illatot és friss érzetet biztosít.
A rozmaringból készült tea kiváló a migrén kezelésére vagy annak megelőzésére. Egy kávéskanálnyi szárított vagy friss rozmaringhoz adjunk 2,5 dl forró vizet, majd takarjuk le és hagyjuk 15 percig pihenni. Ezután szűrjük le. Azonban hosszútávon használata nem javasolt, várandós és szoptatós anyukáknak pedig egyáltalán nem ajánlják. A rozmaring hatóanyagai a hajat is erősítik. A lehűtött teával öblítsük le a hajunkat hajmosás után, majd hagyjuk hatni 20-30 percig. Amellett, hogy jót tesz a hajnak, a korpákat is elmulasztja.
A rozmaringolajat a népi gyógyászatban emésztési zavarok kezelésére és gyomor– és bélrendszeri görcsökre alkalmazták. Hatásos volt izom- és ízületi fájdalmak esetén, de még keringési zavarok enyhítésére is alkalmazták. Alkalmazása orvosilag nem volt igazolt, így a hagyományok és tapasztalatok alapján használták fel a különféle panaszok enyhítésére.
A rozmaring segít légzőszervi- és megfázásos megbetegedések esetén is, amit köptető és enyhén gyulladáscsökkentő hatásának köszönhet. Nátha ellen is hatékony és segít ellazítani az izmokat. A rozmaringsavnak vírus- és baktériumölő, illetve gyulladáscsökkentő hatása van. Ha pedig azt szeretnénk, hogy sokáig emlékezzünk rá, mire jó a rozmaring, akkor ne felejtsük el, hogy még a memóriánkat is javítja az illata!
Így gondozd a rozmaringot
A rozmaring nagyon könnyen termeszthető, akár kertben, akár cserépben. Szívós és alacsony vízigényű növény, amely száraz talajban és kevés törődés mellett is remekül érzi magát. Sőt, fontos számára, hogy ne legyen túlságosan nedves a talaja. A napfényt azonban nagyon is kedveli.
Dugványról vagy magvakkal is szaporítható. A magvakat vetés előtt áztassuk vízbe néhány órára. Ha dugvánnyal szaporítjuk a növényt, akkor vegyünk egy egyéves, egészséges szárat, és ezt mártsuk gyökereztető hormonba, majd ültessük cserépbe. Amikor a gyökérzet kifejlődik, ültessük át virágföldbe.
A rozmaring nemcsak szép és finom, az egészségünkre is nagyon vigyáz. Fotó: Shutterstock
Úgy is szaporíthatjuk, hogy 10–15 cm hosszú hajtásairól eltávolítjuk az alsó leveleket, és beletesszük azokat egy pohár vízbe. Miután megjelennek a gyökerei, ültessük el nedves homokba. A növény leveleit folyamatosan szedhetjük. A tűket húzzuk le a szárról, és aprítva használjuk fel. Könnyen meg is szárítható és le fagyasztható. Ha a fagyasztás mellett döntünk, az egész ágat tegyük a mélyhűtőbe, és úgy húzzuk majd le a leveleket róla.
A rozmaring félig télálló növény, ezért vigyázni kell rá, hiszen az adott évben ültetett palánta kifagyhat. Ha a rozmaringot cserépben, vagy dézsában neveljük, vigyük be, és 10 Celsius-fok körüli hőmérsékletű helyen teleltessük. Ilyenkor télen csökkentsük le az öntözés mennyiségét, de ügyeljünk rá, hogy ne száradjon ki a talaja.
Amennyiben a rozmaringunk az ágyásban van, csomagoljuk fóliába, amelyen lyukakat hagyunk, ahol lélegezhet. Vigyázzunk, hogy ne törjük meg az ágakat, és hagyjunk elegendő helyet számukra. A fagymentes napokon locsoljuk, ne hagyjuk kiszáradni. A téli időszakban sem kell lemondanunk a friss rozmaringról, hiszen nyugodtan vághatunk ágakat ilyenkor is a növényről.
Nem mindegy, hova kerül a rozmaring a kertben
Mivel a rozmaring nem kedveli a túl nedves talajt és a túl kevés fényt, soha ne kerüljön árnyék- és vízkedvelő növények mellé, vagyis ne ültessük a rozmaringot káposzta, karfiol, sütőtök vagy mángold mellé. De olyan növények se legyenek mellette, amelyek hozzá fogják vonzani a kártevőket, így messzire kell kerülnie a sárgarépa, a hagyma vagy a muskátli társaságát is.
