A versenytársak elhúztak melletünk – a magyar gazdáknak most kell dönteniük!

Dr. Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója az Agroinform "Mit mutat a kalász? Mit diktál a piac?" című online webináriumán a hazai és globális búzapiaci helyzetet értékelte. Az előadás középpontjában a termelési kilátások, az exportverseny, a malomipar gondjai és az agrárium strukturális kihívásai álltak.

— Magyarországon a búza mindig is az élet szinonimája volt. Most, amikor a klimatikus kihívások egyre jobban szorítják vissza a nyári növényeket, a búza szerepe még inkább felértékelődik.

Idén a világ a valaha mért legnagyobb búzatermésére készül – mondta dr. Lakatos Zoltán.

Az elnök-vezérigazgató szerint 2025-ben 808 millió tonnára becsülik a globális termést, ami 9 millió tonnával haladja meg az előző évit. A növekedés elsősorban az Európai Unió 27 tagállamának és az Egyesült Királyságnak köszönhető, ahol az előző évi 133 millió tonna után most 149 millió tonnával számolnak. – Ugyanígy növekedést látunk Argentínában, Kínában és Indiában is – tette hozzá. – Kína 142, India pedig 117 millió tonnás terméssel számol. Az orosz termés 83, az ukrán pedig 23 millió tonna lehet, és ezek – Kazahsztánnal együtt – erős versenytársai a magyar búzának az exportpiacokon.

Bár a világ összesen 808–810 millió tonnát használ fel, a készletek csökkennek. A 2025/26-os időszakban globálisan 263 millió tonnára becsült tartalékból Kína rendelkezik a legnagyobb résszel – körülbelül a felével.

Dr. Lakatos Zoltán – fotó: Hajdú Gabona Zrt.

Magyarországon 2024-ben 976 ezer hektáron vetettek búzát – 100 ezer hektárral többet, mint az előző évben. Ez azonban nem párosul rekordterméssel: a hektáronkénti átlag hozam idén csak 5,0–5,2 tonna körül alakul, ami 2023 (5,9 millió tonna) és 2024 (5,4 millió tonna) eredményeihez képest visszaesést jelent.

– Az 5 millió tonna feletti összes termés nem számít rossznak, de messze van a versenyképes exportalapú kibocsátástól – jegyezte meg Lakatos. Hogy ebből a mennyiségből mennyi lesz ténylegesen malmi minőség, az egyelőre kérdéses.

Európa a 2024-es gyenge termés után ismét növekedésre számíthat. Az exportlehetőségek is bővülhetnek, 23–25 millió tonna körüli kivitel prognosztizálható. Magyarországon 976 ezer hektáron vetettek búzát, ami növekedést jelent az előző évi 876 ezerhez képest.

Gyenge indulás után visszafogott termés – de jó esély az étkezési minőségre

– A Hajdú Gabona Zrt. körülbelül 20 ezer tonna búzát vásárolt fel eddig, a raktárainkban tárolt tételek alapján már képet kaptunk az idei termésminőségről – mondta dr. Lakatos Zoltán. A cégvezető hangsúlyozta: az eddigi tapasztalatok alapján gyenge indulású, de viszonylag egészséges búzáról van szó. Mint fogalmazott: – Mióta ezt a szakmát csinálom – több mint negyven éve –, ilyen gyengén induló búzát még nem nagyon láttam. Szögállásban jött ki a földből, a bokrosodás elmaradt, a kalászok rövidebbek – de legalább nem törtek meg se széltől, se vihartól.

A döntő fordulatot az áprilisi eső hozta el. Addig a növény vegetatívan stagnált, utána indult fejlődésnek. Emiatt ritkás állomány alakult ki, ami – meglepő módon – kedvezett a betegségek elkerülésének. A fuzárium és a toxin jelenléte eddig minimális, hozzátéve, hogy idén a fajsúly, a beltartalom és a szemkiteltség lesz nagy kihívás. – Május végétől, júniusban már nagy meleg volt, ez megszorította a szemképződést – magyarázta.

A szemek kisebbek, lazább szerkezetűek, így az ezermagtömeg is csökkent. Ennek ellenére a fehérjetartalom 13% körül alakul, a sikérarány pedig az általuk vizsgált területeken 28–30% közötti. Ez az étkezési minőség alsó határát már biztosítja.

Jelentős régiós eltérések

A termésminőségben erős területi különbségek látszanak. A legnagyobb gond a Dél-Alföldön – Csongrádban, Szolnokban, Békésben – mutatkozott, ahol a csapadékhiány és a hőhullám különösen súlyosan érintette az állományokat. Ezzel szemben a Dunántúl viszonylag jobb helyzetben van. A Hajdúság és az Észak-Békés megyei régiók kissé jobban teljesítettek a középmezőnynél. – Érdekes módon a kötöttebb talajokon jobb minőséget tapasztaltunk, mint a laza homokon, ami nem tudott kellő vizet visszatartani – mutatott rá.

A belső felhasználás hárommillió tonnát elvisz

Magyarország 2025-ös termése – az előző évi 5,4 és a 2023-as 5,9 millió tonnához képest – gyengébb lesz: 5–5,2 millió tonnára számítanak. Ez a mennyiség azonban a belső igények fedezésére elegendő lehet. – A malmok 1 millió 50 ezer tonnát használnak fel évente – mondta Lakatos. – Ehhez jön még a takarmánycélú felhasználás, az etanolgyártás (220 ezer tonna), valamint a vetőmag-előállítás. Ez összesen 3 millió tonna belső igényt jelent. Így a teljes termésből 2–2,2 millió tonna maradhat exportra – jóval kevesebb, mint a korábbi 2,4–3 milliós kivitelek. És ebben még az árverseny is nehezíti a dolgokat.

Versenyhátrány az exportban

– Az ukrán búzára ugyan tilalom van, de a kazah és orosz búza elkerüli a tilalmat – figyelmeztetett. Ezek a gabonák konténeres és hajós szállítással 22–23 eurós tonnánkénti díjjal jutnak el az EU-ba, míg a magyar búza vasúti vagy közúti exportköltsége 45–50 euró is lehet. Ez az árszint jelentősen szűkíti az értékesítési lehetőségeket.

Szakmai válság és generációs szakadék

A szakember szerint a hazai agrárium mélyebb szerkezeti válsággal is küzd. – Az 57–58 év az átlagéletkor a gazdatársadalomban, és a 35 év alatti korosztály az összes művelés 5%-át sem végzi – fogalmazott. A nyugati típusú családi gazdaságok modellje Magyarországon nem alakult ki, a gazdálkodók jelentős része nem vidéken él, a gyerekeik pedig nem lépnek a helyükbe.

Ehhez társul a túlméretezett géppark problematikája is

– 3–400 hektáros birtokokon dolgoznak csúcskategóriás kombájnokkal – jegyezte meg kritikusan. – Míg korábban 5–6 gép elég volt egy nagy, hangsúlyozom, NAGY üzemben, ma már pazarlóan használják az erőforrásokat, gyakran szakértelem nélkül.

A versenyképesség megőrzéséhez szakmai, generációs és szerkezeti döntésekre van szükség.

Az öntözés elkerülhetetlen, a versenytársak elhúztak mellettünk, az exportpiacok pedig minőséget követelnek. A magyar gazdáknak dönteniük kell – szögezte le dr. Lakatos Zoltán. – Ma már bizonyos termelési környezetek csak öntözéssel működhetnek – fogalmazott a szakember. Úgy látja, a jövő mezőgazdaságában két út áll a gazdák előtt: „Vagy képesek leszünk versenyképesen termelni, vagy lassan elfárad a gazdatársadalom, és eladja a birtokait.”

A birtokkoncentráció ugyanakkor nem jelent automatikus minőségi javulást – figyelmeztetett. „Nem biztos, hogy azok fogják megvenni ezeket a területeket, akik valóban értenek a szakmához.”

Ahol a magyar búza otthon van

A magyar export legnagyobb hányadát Olaszországba irányítják, de Németország, Ausztria és Szlovénia is fontos célállomások. Lakatos kiemelte:

– Az olasz piacon jól szerepeltünk eddig, ezért is lenne nagy hiba, ha a jövőben csak takarmánybúzát termelnénk. A cél inkább az kell, legyen, hogy magas minőségű vetőmagból, jó fajtákból termeljünk olyan búzát, amely megfelel ezeknek a piacoknak.

A következő idényben különösen fontos lesz a magasabb fehérjetartalmú tételek aránya, ezekkel lehet piacot nyerni.

Részletesen beszélt az árkülönbségek okozta feszültségről is. A tőzsdei árak ugyan 195–217 euró/tonna között mozognak, de ha levonják a szállítási költséget – amely akár 45–50 euró is lehet –, akkor 6000–7000 forintnál többet nemigen lehet elérni exportban. Ezzel szemben az ukrán, orosz és kazah búza a déli kikötőkön keresztül sokkal olcsóbban eljut Európába. A globális verseny tehát az alacsonyabb költségű termelőknek kedvez.

Malomipar: csökkenő fogyasztás, növekvő terhek

A hazai malomipar körülbelül 1–1,05 millió tonna búzát vásárol évente – derült ki a beszámolóból. A fogyasztás azonban csökken: „A reklámok is arról szólnak, hogy ne egyél fehér kenyeret.” Emellett újabb és újabb adminisztratív terhek jelennek meg.

– A működőképességét csökkentő hatások/intézkedések is érintették a malomipart: többek között az ársapka, árstop, a boltok kötelező akciózása, árrés-stop, magas EPR-díj – fogalmazott.

Kapacitásbőség és szakemberhiány

A verseny nemcsak kívülről, hanem belülről is érezhető. A magyar malomipar kapacitása 1,6–1,7-szerese annak, amit a piac ténylegesen igényelne.

– A túltermelés miatt a verseny kiélezett, miközben a szektor egyik legkomolyabb problémája a szakértelem hiánya – magyarázta.

Dr. Lakatos Zoltán szerint elérkeztünk arra a pontra, amikor a hazai agrárium irányítóinak össze kellene ülni, és végig gondolni: hogyan tudjuk a magyar mezőgazdaságot továbbvinni? Hogyan tudunk versenyképesek lenni?

Rámutatott, a kukorica és a napraforgó jövője is kétséges. A versenytársak új termőterületeket vontak be, Lengyelország, Németország és Szlovákia is növeli termelését.

– Magyarországnak most kell lépnie – hangsúlyozta.