A Magyar Növényvédelmi Szövetségnek – alapítása óta – célja, hogy elősegítse a magyar termelők versenyképességének növelését, a növényvédő szerek biztonságos felhasználását – beleértve az integrált növényvédelem gyakorlatának elterjesztését – és az élelmiszer-biztonsági kockázatok csökkentését. Mindezen célok elérését stratégiai partnereinkkel való szoros együttműködésben teszi.

Az Európai Unióban évek óta folyamatosan szigorodnak a növényvédőszer-felhasználás szabályai. A folyamat során rengeteg hatóanyagot kivontak, vagy a kivonás határán állnak, emiatt egyre kevesebb készítmény áll a gazdálkodók rendelkezésére a gazdaságos termeléshez. Különösen igaz ez a repcére, ahol hatékony csávázószerek és kitűnő állománykezelésre használható szerek is áldozatul estek az észszerűtlenségnek. Hét év alatt 330 000 hektárról nem véletlenül zuhant meredeken 130 000 környékére a vetésterület.

A felülvizsgálat bonyolult, sok esetben átpolitizált folyamat, melynek során a tagállami álláspontokat gyakran befolyásolják a gazdasági érdekek is. Egy-egy tagállami álláspont kialakítása során sokszor szembe kerülnek egymással szakmai szervezetek, gazdálkodói érdekképviseletek, növényvédőszer-gyártók, zöldek.

repce

Egyre kevesebb készítmény áll a gazdálkodók rendelkezésére a gazdaságos termeléshez – fotó: Pixabay

A régebbi kockázatalapú szabályozást újabban veszélyalapú szabályozási szemlélet váltja fel az Unióban, melynek lényege, hogy a növényvédőszer-hatóanyagok engedélyezése, illetve kizárása már nem a kockázati tényezők komplex értékelésén, hanem bizonyos kizáró tulajdonságok vizsgálata alapján történik. Az új irányvonal nem veszi figyelembe a kockázatcsökkentő intézkedéseket, így a gyakorlatban biztonságosan használható hatóanyagok is áldozatul esnek a szigorításoknak. Némely esetben a társadalmi közhangulatnak megfelelő politikai döntések is befolyásolják a döntéshozatalt. Különösen problémás ez Magyarországon, hiszen hazánkban több mint 3000 növényorvos aktív részvétele mellett folyik a növényvédelem, ami már önmagában egy komoly kockázatcsökkentő intézkedésnek tudható be véleményem szerint.

A Zöld Megállapodás és az ehhez kapcsolódó stratégiák – igaz, burkoltan, de – a hagyományos növényvédőszer-hatóanyagok mennyiségi csökkentését célozzák. Borzasztó nehéz lesz ennek a nyomon követése, hiszen táblánként is változhat a hektáronként felhasznált dózis, nem beszélve arról, hogy az EU hatóanyag-engedélyezési gyakorlatából adódóan kritikus szintre csökkenhet a termelők rendelkezésére álló növényvédő szerek száma. Véleményem szerint általánosságban elmondható, hogy a fenntartható, integrált növényvédelmi megoldások (melyek között számos biológiai, fizikai és agrotechnikai módszer megtalálható), valamint a szakszerű és okszerű növényvédelem hatékony megoldást jelentenek a negatív környezeti hatások csökkentésére is.

Itt ülünk az Európai Unióban, ahol a világ legszigorúbb élelmiszer-biztonsági rendszere működik. Fogyasztjuk a biztonságos élelmiszereket, melyekhez – az agrártámogatásoknak és a termelőknek hála – elérhető áron jutottunk hozzá pár évvel ezelőttig. Ma már sajnos megint vannak olyan polgárok az Unióban, akik nem tudják kifizetni az élelmiszerek árát.

Ha az uniós agrárpolitika kiveszi a termelők kezéből az eszközöket, és közben a mezőgazdaság számára előnytelen szabadkereskedelmi megállapodásokat köt, annak meglesz a következménye. Ha a fenntarthatósági célok teljesülése érdekében kiveszik az eszközöket a termelők kezéből, akkor csökken a termés mennyisége és minősége, ennek következtében a fogyasztónak áremelkedéssel kell szembenéznie.

Az élelmiszer-ellátás zavartalansága érdekében egyre inkább nőni fog a „harmadik országokból” importált élelmiszerek mennyisége. A vámmentesen érkező – fenntarthatósági pluszköltségek nélkül előállított – árukkal a saját uniós termékeinknek teremtünk konkurenciát, mellyel az élelmiszer-biztonság is sérülhet. Emellett a nagy távolságról történő élelmiszer-szállítás környezetre gyakorolt negatív hatásával is számolnunk kell, amely ellentétben áll az EU környezetvédelmi célkitűzéseivel.

Tagvállalataink folyamatosan fejlesztenek, óriási összegeket fektetnek innovációra, azonban a folyamatosan szigorodó, néha észszerűtlennek tűnő előírásoknak egyre nehezebb és költségesebb megfelelni. Átlagosan 10–15 év fejlesztés és több mint 250 millió euró befektetés szükséges egy hatóanyag engedélyeztetéséhez, és sajnos öt éve nem sikerült egyetlen egy hagyományos hatóanyagot sem engedélyeztetni az Unió területén. Nagyon nagy a baj! De a mi iparágunk senkit nem hagy az út szélén…

Most is mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gyakorlatban is jól működő eszközöket adjunk a gazdák kezébe. 2030-ig 4 milliárd eurót fogunk biopeszticidek, és 10 milliárd eurót pedig ténylegesen működő, azonnali segítséget jelentő precíziós és digitális megoldások fejlesztésére költeni Európában. Azt is fontosnak tartjuk, hogy ne tartson 8–10 évig egy-egy biopeszticid-hatóanyag engedélyeztetése sem az Európai Unióban.

Ez Dél-Amerikában mindössze két év, de Brazíliában egyes esetekben alig egy év. Brüsszel jövőként a biológiai alapú növényvédő szerek felé történő elmozdulást jelölte ki, de a tapasztalatok azt mutatják, szükség van a kémiai megoldásokra is, azonban ezt az egyre szűkülő lehetőségekkel kell megoldani.

A gazdálkodóknak biztonságos és hatékony eszközökre van szükségük a károsítók leküzdésére, hogy garantálják mind az élelmiszer-biztonságot, mind pedig a jelenlegi és a jövőbeli világpopuláció biztonságos élelmiszerrel történő ellátását. Elfogadhatatlan, hogy úgy vesznek el folyamatosan technológiai megoldásokat az európai termelőktől, hogy nem biztosítanak helyette ugyanolyan hatékony eszközöket számukra, miközben a klímaváltozás hatására fokozódik a károsítók nyomása.

Görög Róbert

ügyvezető

Magyar Növényvédelmi Szövetség