A zöldborsó (Pisum sativum L.) mindenki által ismert és a világon nagy mennyiségben fogyasztott zöldségnövény. A takarmány-, száraz és zöldborsó vetésterülete együtt a világon 7-8 millió hektár között változik, ebből a zöldségnövénynek számító zöldborsóé ~3 millió ha.
Termesztése az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben átrendeződött; míg korábban fő termelői az európai országok és az Egyesült Államok voltak, napjainkban már Kína vezet a termelésében, és nagy termelési volumenükből adódóan olyan országok is felsorakoztak mellé, mint India. Európában változatlanul a legnagyobb termelő és feldolgozó Franciaország, négyen (Kína, India, USA és a franciák) 16-18 millió tonnát állítanak elő, a világ termelésének közel háromnegyed részét.
Noha a hazai borsótermő felület és megtermelt mennyiség messze elmarad az említett országokétól, nálunk a csemegekukoricával a két legjelentősebb zöldségfajnak számít, a zöldségtermő felületnek közel felét teszik ki. (Az étkezési szárazborsó 10-12 000 ha, a zöldborsó 20-22 000 ha).
Táplálkozási jelentősége
A zöldborsó kevés kalóriát (81 kcal) tartalmaz, gazdag egészségvédő ásványi anyagokban (foszfor, kálium, magnézium és vas, továbbá mikroelemek, mint réz, mangán, cink, molibdén), vitaminokban (főleg B, C és K vitaminok), antioxidánsokban, valamint magas a fehérjetartalma.
Kevés kalóriát tartalmaz, és gazdag egészségvédő ásványi anyagokban – fotó: Shutterstock
Botanikája
Az egyik legnagyobb növénycsaládhoz tartozik, a Fabaceae-hez, korábbi nevén Leguminosae-hez (magyar neve hüvelyesek, illetve korábban pillangósvirágúak), amelyben megközelítőleg 17 000 fajt tartanak számon. Egyéves dudvásszárú növény, egyes fajtáké, mint a cukorborsóké is, 2-2,5 m hosszúra megnő. Gyökérrendszere orsó alakú, az oldalgyökereken a légköri nitrogént megkötő baktériumok élnek, gazdagítva a talajt jelentős mennyiségű (80-120 kg/ha) nitrogéntápanyaggal. A virágok 1-3-asával képződnek, de vannak nemesített fajták, amelyeken fürtösen, örvösen helyezkednek el, öntermékenyülők, 10-20 nap alatt virágoznak el.
Fajtatípusok
A zöldborsófajtákat három fajtakörbe csoportosítjuk:
• kifejtők,
• velőborsók és
• cukorborsók.
Alaptípus a sima magvú kifejtő borsó, a környezettel szemben a legigénytelenebb.
A velőborsó, mely nevét a mag ragyás, ráncos felületéről kapta, valamivel több meleget igényel, mint az alapkörhöz tartozó kifejtő; hogy mégis nagy felületen, főleg házikertekben szívesebben termesztik, annak az az oka, hogy jobb minőségű, zsengeségét tovább megtartja.
A cukorborsó bizonyos értelemben morfológiailag is eltér az előző kettőtől, mivel hüvelytermésének faláról hiányzik a pergamentszerű, belső rostos hártya, ebből adódóan zsengesége miatt ugyanúgy fogyasztható, mint a magok.
Zsengesége miatt ugyanúgy fogyasztható, mint a magok – fotó: Pixabay
Vannak cukorborsófajták, amelyek hüvelyét nem töltik ki a magok (bár a hüvely felületén a magkezdeményekből adódó kiemelkedés jól látható), és ismertek olyanok is, amelyek hüvelytermésében a kifejtőhöz vagy a velőtípushoz hasonlóan telt magvak növekednek. Az előzőt „sugar", utóbbit „snap" típusnak nevezik. Magjuk lehet sima felületű, mint a kifejtő fajtáké, és a velőborsókhoz hasonlóan ráncos.
A borsófajtákat számos belső és külső tulajdonságuk alapján értékelik (pl. termésszín, magnagyság, cukortartalom, virágok elhelyezkedése stb.) A koraiságot a hőösszeg (napi átlaghőmérsékleti értékek összege) fejezi ki, a koraiak 600-700 0C, azaz 60-70 napos tenyészidejűek, a késeiek 800-960 0C, azaz csak 75-82 nap után szedhetők. A cukorborsók tenyészideje valamivel hosszabb, mint a kifejtő és velő változatoké.
Környezeti igénye
A cukorborsó, hasonlóan a többi típushoz, hosszúnappalos növény, rövid nappalokon, gyengébb fényviszonyok esetén a lombozatot, hosszabb nappalokon generatív szerveit, a virágot és a hüvelyt fejleszti. Borús, hűvös tavaszi időjárás esetén később terem, virágai rosszul termékenyülnek.
Hidegtűrő növény, optimális lombfejlődés 16 0C körüli értéken valósul meg. 5 0C-on az elvetett mag csírázásnak indul, de később, lombleveles kor kezdetén a -2-5 0C-os hideget is elviseli. (A kifejtő borsó 2-4, a velő típus 5-6 0C-on csírázik.)
Jó borsótermő évek olyankor vannak, ha a tavasz meleg, a nyár hűvös.
A 24-25 0C feletti hőmérsékletet nehezen viseli el, erős lombozatot fejleszt, az ilyen hüvelyben a szemek aprók, megkeményednek, kényszerérettek lesznek.
A borsófélék, így a cukorborsó sem támaszt különösebb igényt a talaj minőségével szemben. Mint a többi zöldségnövény, a közel semleges pH-értékű vályog- és homokos vályog, nem túl meszes talajokon (max. 5-6%) fejlődik a legjobban. Mélyfekvésű, hideg és nedves talajon szártőbetegségek léphetnek fel.
A borsó tápanyagigényével kapcsolatban egy téves nézet terjedt el, miszerint a növény gyökerein lévő nitrogénmegkötő baktériumok ellátják a növény ilyen irányú tápanyagigényét. Gyakorló termesztők tudják, hogy az így talajban fixálódott nitrogént csak a következő növény tudja hasznosítani, a borsót szükséges műtrágyázni. Szerves trágyát nem igényel.
Vízigénye közepes, általában a korai vetések esetében a téli csapadékból adódóan elég nedves marad a csírázáshoz és a kezdeti fejlődéshez a talaj. Később sem igényel sok vizet, bár az utóbbi évek meleg és száraz késő tavaszi időjárása az öntözését esetenként indokolja.
Termesztése
A cukorborsó a kifejtő és velő típusokhoz hasonlóan termeszthető ágyásban, de jobb helykihasználás miatt támrendszerre is futtatják, valamint palántázzák is.
Támrendszer mellett termesztett cukorborsó – fotó: Hodossi S.
Vetés előtt vízben áztatják, majd a megduzzadt magot cserépbe vagy tejfeles dobozokba elvetik, a kelés 5-6 nap után megtörténik, és ha a palánta elérte a 4-5 lombleveles fejlettséget, végleges helyükre, 15-20 cm-es tőtávolságra kiütetik. Csúcsukat 15-20 cm-es magasságban visszacsípik, hogy több hajtást neveljenek. A fejlődő szárakat a támrendszerre kell igazítani, szükség esetén zsineggel rögzíteni.
A vetés ideje február vége, március eleje, amint annyira megszikkad a talaj, hogy rá lehet menni, de a telthüvelyű (snap) típusokat valamivel később, jobban felmelegedett talajba vetjük. Túl kései vetéseknél fennáll annak a veszélye, hogy az érés a nagy melegek idejére húzódik, ami úgynevezett kényszerérést eredményez.
Helyre vetés esetén 5 cm mélyen, 25-30 cm-es sortávolságra és 10-12-cm-es tőtávolságra helyezzük a talajba a magot.
A fajta tenyészidejének hosszától függően a virágzás a vetést követő 60-80 nap múlva, a szedéskezdet pedig 65-87 nap múlva várható.
Ápolási munkája a növényvédelem mellett a terület gyommentesen tartása, amit a talaj gyomosodásától függően 3-4 alkalommal szükséges elvégezni.
Elvirágzás után két hétre már fogyasztható a cukorborsó hüvelye, ilyenkor a legzsengébb. Később a szemek kifejlődésével ugyan növekszik a termésmennyiség, de a hüvely zsengesége romlik. Hogy a folyamatos szedéssel a növényt ne tépjük és a lombot ne károsítsuk, érdemes ollót használni.
