Dr. Kántor Sándor, a Magyar Sörgyártók Szövetsége igazgatója az Agroinformnak részletesen elemezte, hogyan biztosíthatja hazai alapanyagokból az iparág az árpa-, maláta-, komló-, kukorica- és gyümölcsellátását. Mint kiderült: mindezekben van még fejlődési potenciál.
Három fő mezőgazdasági pillér és egy kiegészítő alapanyag
A magyar söripar négy kulcsösszetevőt használ az agráriumból: árpát, komlót, kukoricát és – főként az ízesített sörök előállításához – gyümölcsöket. Dr. Kántor szerint ezen alapanyagok rendelkezésre állása önmagában nem elég: „A sörgyártásban való felhasználásukhoz nemcsak kiváló minőségre, de a magas szintű feldolgozottságra is szükség van.”
Kukorica – biztos forrásból, integrátorokon keresztül
Mint rámutatott: a kukoricaellátás a legkevésbé problémás, köszönhetően a nagy volument igénylő iparágaknak.
– A söripar teljes egészében magyar forrásból, integrátoroktól szerzi be a szükséges mennyiséget. Bár a klímaváltozás már rövid távon is veszélyt jelenthet a hazai termelésre, a söripar igénye nemcsak elenyésző a nagy ipari felhasználók – például az etanol- és izocukorgyárak – fogyasztásához képest, de az elmúlt évek receptváltozásainak következtében ennek az alapanyagnak a technológiai jelentősége komolyan csökkent. Ezért várakozásunk szerint mindig lesz annyi jó minőségű kukorica, ami a hazai söripart ki tudja szolgálni – erősítette meg az igazgató.
Maláta – a szűk keresztmetszet a feldolgozásban
Bár a maláta előállítása ma már koncentrált és speciális iparág, a magyar söripar alapanyagának döntő többsége továbbra is hazai termelésből származik. Az igazgató szerint az a cél, hogy az árpából előállított maláta lehetőleg magyar alapanyagból készüljön – akár hazai, akár külföldi feldolgozással.
– A söripar kezdeteihez képest az árpamaláta ma már egy az ágazaton kívülről beszerzett termék, a szektor napjainkban már nem árpát, hanem szárított malátát vásárol – emelte ki Dr. Kántor Sándor. – A múlt század elején a nagyobb hazai sörgyárak – például a Kanizsai Sörgyár vagy a Pécsi Sörfőzde – saját malátázókkal rendelkeztek. Mára azonban a malátagyártás is specializálódott, előállítása koncentrálódott: Magyarországon egyetlen nagyüzem működik, a dunaújvárosi malátagyár, amely a hazai söripar alapmaláta-igényének túlnyomó részét biztosítja.
Speciális maláták: import, de hazai alapanyagból
Azonban a teljes magyar malátaszükséglet nem fedezhető kizárólag hazai forrásból, mivel a sörfőzéshez egyes típusok – például festőmaláta vagy karamellmaláta – elengedhetetlenek, amelyek gyártása speciális berendezéseket igényel. Ezek sokszor kisebb, külföldi üzemekben készülnek, és csak kis arányban vannak jelen egy-egy főzetben, mégis meghatározzák a sör karakterét.
Dr. Kántor Sándor Fotó: Magyar Sörgyártók Szövetsége
– Becslésem szerint a magyar söripar által felhasznált maláta több mint 90 százaléka magyar alapanyagból készül – mondja Kántor. – Előfordul, hogy a malátázás külföldön történik, de ilyenkor is kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a feldolgozott árpa hazai termelésből származzon.
A dunaújvárosi malátagyár, amely a világ egyik legnagyobb malátatermelő csoportjához, a Boormalt csoporthoz tartozik, Magyarországon éves szinten mintegy 80–100 ezer tonna malátát állít elő. Ez fedezi a hazai söripar igényeinek döntő részét, miközben exportpiacokra is szállít. A Boormalt szigorú minőségi követelményeket támaszt a felvásárolt árpával szemben, és nagyobb technológiai fegyelmet vezetett be, amivel stabilizálta piacát a korábbi tulajdonoshoz képest. Mivel termékei újra keresetté váltak, mára a magyar termelők számára stabil és kiszámítható felvevőpiacot biztosít.
Nem mindegy a fajta és a minőség
A maláta minősége nagyban függ az árpa fajtájától, fehérje- és keményítőtartalmától. A söripar számára a két- vagy hatsoros sörárpák a legalkalmasabbak, amelyek termesztése Magyarországon több évtizedes hagyományokra tekint vissza.
A magyar nemesítés és termesztés erőssége, hogy a klímánkhoz jól alkalmazkodó, magas extrakt- és jó csírázóképességű fajtákat kínál.
Kihívások és jövőkép
A globális árpapiac ingadozásai, az időjárási szélsőségek, valamint a speciális maláták iránti növekvő kereslet mind befolyásolják a hazai malátaellátást. A sörgyárak célja, hogy a lehető legtöbb alapanyag magyar termelőktől származzon. Ezen törekvés alól csak azok a sörök kivételek, amelyek receptjében az licenszet adó tulajdonos ragaszkodik a felhasznált maláta eredeti forrásához.
A leggyengébb láncszem: a komló
– A harmadik termék a komló, ahol sajnálatosan visszafejlődött a termelés az elmúlt évtizedekben – szögezte le Dr. Kántor Sándor. – Magyarországon mára gyakorlatilag megszűnt a komlótermelés. Nem is olyan régen – a múlt századelőről beszélünk – Magyarország teljes egészében önellátó volt ebből az alapanyagból. Nem tudom az okát annak, hogy miért lett kegyvesztett ez a növény. Az biztos, hogy nagyon munkaigényes, nagy a vízigénye, igencsak oda kell rá figyelni, a szüretelés-feldolgozás pedig szintén nem könnyű.
A termelés újjáélesztése érdekében létrejött Kastélyosdombón egy modellültetvény és olyan feldolgozó kapacitás épült ki kormányzati támogatással, ami képes lenne a magyar söripar komlóigényének legalább a felét kielégíteni – még hozzá jó minőségű komlópellettel. A komlópellet jól eltartható és felhasználható feldolgozott formája a nőivarú növény virágának, amihez a komlót előszőr kiszárítják, majd összepréselik, végül fényzáró vákuum-csomagolásban hűtve tárolják a felhasználásig.
Nem könnyű műfaj a komlótermesztés, azonban ha valaki jól csinálja, biztos, kiszámítható jövedelmet nyújthat neki évről évre Fotó: Pixabay
A friss komló ugyanis nagyon-nagyon érzékeny a környezete hőmérsékletére, nedvességtartalmára, gyorsan romlik a minősége, ha nincs szinte azonnali feldolgozás. Több szakértő szerint is Magyarországon bőven volna lehetőség a komlótermesztés felélesztésére, lényegesen nagyobb termőterület komlótermését is tudná fogadni a hazai sörgyártás. Ami nagyon fontos: az egyes sörtípusok más és más típusú komlót követelnek meg, ezért nemcsak ennek mennyisége fontos, hanem a fajtája is.
Ennek megfelelően a magyar söripar is sokféle komlót használ fel és ezek biztosítása magas szinten tervezett fajta-szaporítási és komlótelepítési programot igényelne. Ez jó eséllyel megteremthetné annak alapját, hogy magyar söripar nagyobb mennyiséget tudjon felhasználni ebből a fontos sör-összetevőből. "Aki komlótermesztésbe akar fogni, fontos tudnia, hogy az indulás elég költségigényes. A komlóültetvényhez 6-9 méter magas támrendszert kell építeni, amelyre a vegetációs időszakában föl tud kapaszkodni a növény" – árulta el a szakember.
Dr. Kántor Sándor hozzátette: kifejezetten munkaigényes a növény, kiváló minőségű talajt kíván, a növekedés során metszést igényel, hajlamos a betegségekre, így hangsúlyt kell fektetni a növényvédelmi teendőkre is. Nem utolsósorban: a betakarításnál is nagyon kíméletesen kell eljárni. Ezek mind meglehetősen nagy gyakorlati tudást, sok-sok kézimunkát és gondos figyelmet igénylő tevékenységek. Gyakorlatilag csak a komlóaratás és a feldolgozás, ami jól gépesített, ám ezek speciális célgépek, melyek beszerzése sem olcsó. Egy szó mint száz: az igazgató szerint nem könnyű műfaj a komlótermesztés, azonban ha valaki jól csinálja, biztos, kiszámítható jövedelmet nyújthat neki évről évre.
Gyümölcs – püré formában, főként külföldről
Az ízesített sörökben használt gyümölcs a legtöbb esetben olyan egzotikus faj (pl. citrom, narancs, gránátalma), ami Magyarországon nem terem meg. A hazai termékek közül elsősorban a meggy és a körte jöhet szóba. A söripar feldolgozott gyümölcsöt, elsősorban pürét vásárol, jellemzően nagy gyümölcsfeldolgozó cégektől. A hazai gyümölcs ára és mennyisége – főként a termelési költségek és a fagy okozta terméskiesés miatt – nemcsak kiszámíthatatlan, hanem nemzetközi összehasonlításban sem versenyképes, ezért sokszor nem magyar forrásból származik az alapanyag. De a legnagyobb problémát itt is a hazai feldolgozó kapacitások hiánya jelenti.
Összegzés – nagyobb feldolgozó kapacitások és új termesztési programok nélkül nincs önellátás
– A magyar söripar törekszik ugyan a hazai alapanyagok felhasználására, de ehhez nélkülözhetetlen az agrár alapanyagokat feldolgozó kapacitások fejlesztése, valamint a komló termesztésének üzemszerű újraindítása. A jövő az iparág és az agrárium összehangolt fejlesztése lehet, hogy a „magyar sör” minél inkább hazai földeken termett, magyar kéz által termesztett és feldolgozott alapanyagokból készüljön. A söripar számára kulcsfontosságú, hogy a hazai agrárium és a feldolgozóipar összehangoltan biztosítsa a stabil ellátást – ez nemcsak gazdasági, hanem nemzeti értékmegőrzési kérdés is – zárta gondolatait az igazgató.
Indexkép: Magyar Sörgyártók Szövetsége
