Az Európai Központi Bank (EKB) friss jelentése szerint az élelmiszer-infláció olyan tartóssá és jelentőssé vált az Európai Unióban, hogy már nem csupán a háztartások költségvetését érinti, hanem közvetlenül hat a monetáris politikára is. A bank hagyományosan az összesített inflációs mutatókat figyeli, ám a tartósan emelkedő élelmiszerárak miatt mostantól különös figyelmet fordít erre a szektorra.

Kiemelkedő drágulás az alapélelmiszerek piacán

Az élelmiszerárak emelkedése nem új jelenség, de a 2022 óta tartó áremelkedés mértéke példátlan az euró bevezetése óta.

A húsfélék ára több mint 30 százalékkal nőtt 2019 vége óta, a vaj ára 50 százalékkal emelkedett, míg egyes élvezeti cikkek, például a kávé, az olívaolaj, a kakaó és a csokoládé esetében még ennél is nagyobb mértékű drágulásról beszélhetünk.

Ez az árnövekedés már nem csak a fogyasztói kosár egy kis szeletét érinti, hanem egyre inkább meghatározza a lakosság inflációval kapcsolatos érzékelését és elvárásait is. Az emberek napi szinten találkoznak az emelkedő árakkal, így az élelmiszerek drágulása a közérzetre is kihat, ami végső soron visszahat a gazdasági viselkedésre – például a vásárlási szokásokra vagy a megtakarítási hajlandóságra.

élelmiszer

Az élelmiszer-infláció olyan tartóssá és jelentőssé vált az Európai Unióban, hogy már nem csupán a háztartások költségvetését érinti, hanem közvetlenül hat a monetáris politikára is – fotó: freepik.com

A szociális hatás: a legkiszolgáltatottabbak érzik leginkább

Az EKB szerint különösen aggasztó, hogy a tartósan magas élelmiszerárak a leginkább rászorulókat sújtják a legerősebben.

Az alacsony jövedelmű háztartások a jövedelmük nagyobb részét fordítják élelmiszerre, így a drágulás számukra közvetlen hatást gyakorol a mindennapi megélhetésre. Ezzel párhuzamosan kénytelenek más kiadásaikat visszafogni, ami kedvezőtlenül hat a gazdaság többi szektorára is.

A megélhetési költségek emelkedése pedig újabb problémákhoz vezethet: a növekvő anyagi nyomás bérköveteléseket válthat ki, amelyek másodlagos inflációs hatásokat generálhatnak. Ez egy olyan spirált indíthat el, amely tartósan magasan tarthatja az inflációs szintet, még akkor is, ha más külső tényezők mérséklődnek.

Területi különbségek és strukturális okok az árak mögött

Az élelmiszerárak emelkedése nem egyforma mértékben érinti az egyes uniós országokat.

Míg Cipruson 2019 óta mintegy 20 százalékos volt az élelmiszerek drágulása, addig Észtországban 57 százalékos növekedést mértek. Ezek az eltérések részben az adott országok energiafüggőségére, nyersanyagkitettségére és bérköltségeire vezethetők vissza. A balti államokat különösen érzékenyen érintette az ukrajnai háború okozta nyersanyag- és energiapiaci sokk.

Az EKB hangsúlyozza: az élelmiszerinfláció mögött nem csupán rövid távú piaci zavarok állnak, hanem mélyebb, strukturális problémák is. A mezőgazdaság termelékenysége például lényegesen lassabban nő, mint más ágazatoké, miközben a feltörekvő országokban növekvő kereslet újabb nyomást helyez a globális piacokra.

Ezt tovább súlyosbítja a klímaváltozás, amely egyre gyakrabban idéz elő szélsőséges időjárási jelenségeket – például aszályokat vagy áradásokat –, komolyan veszélyeztetve ezzel az élelmiszer-ellátási láncokat.

Hatás a kamatpolitikára: új időszámítás az EKB-nál?

Az Európai Központi Bank egyik legfontosabb feladata az árstabilitás megőrzése. Ennek érdekében a jegybank a monetáris politika eszközeivel – például kamatemelésekkel vagy -csökkentésekkel – igyekszik reagálni a gazdasági folyamatokra. A jelenlegi helyzet azonban azt mutatja, hogy az élelmiszerárak alakulása immár nem hagyható figyelmen kívül a döntéshozatal során.

Mivel a lakosság inflációérzékelését ma már döntően az élelmiszerárak befolyásolják, a bank kénytelen e szegmensre is reagálni. Ez azt is jelentheti, hogy a kamatszintek alakulását a jövőben jobban meghatározhatja, hogyan változnak a boltok polcain található alapvető élelmiszerek árai – legyen szó készételekről, tejtermékekről vagy akár csokoládéról.

Forrás: fruitveb.hu
Indexkép: pexels.com