Paszternák Ferenc mindig kerülte a nyilvános szereplést, inkább csendben dolgozott, miközben generációknak mutatott példát.
– Az a helyzet, hogy nem szoktam megosztani magamról sok információt – mondta szerényen. Valóban, a Google-on alig lehet róla bejegyzést találni, de ez nem is véletlen: soha nem a hírnév hajtotta, hanem a föld és a gazdák iránti elkötelezettség.
1970-ben kezdett szaktanácsadóként dolgozni, éppen abban az időszakban, amikor Magyarországon megjelentek az első talajvizsgálatok és kialakulóban volt a modern tápanyag-gazdálkodás.
– Mindig valami új kezdetnél álltam ott, és igyekeztem az elsők között kipróbálni, bevezetni az újdonságokat – idézte fel.
Agrármérnökként indult, majd növényorvosi, kertészeti, talajerőgazdálkodási és ökogazdálkodási képzésekkel bővítette tudását. Az 1990-es évek közepén Kishantoson vett részt az ökogazdálkodás úttörő képzésén, majd németországi gyakorlaton. Ettől kezdve a fenntartható gazdálkodás elkötelezett híve és szószólója lett.
Az ökológiai gazdálkodás úttörője
A nyolcvanas évek második felében már Dr. Győrffy Sándor kertészmérnök, a hazai biogazdálkodás egyik elindítója felkérésére tartott előadásokat a Kertészeti Egyetemen az ökológiai termelésről.
– Már akkor 40-50 hallgató érdeklődött, később pedig egyre nagyobb közönség előtt beszélhettem arról, hogy másképp is lehet gazdálkodni – mesélte.
A szaktanácsadást eleinte a növényvédő szolgálatnál hivatalból végezte. Feladata volt eligazítani a termelőket az új növényvédelmi eljárásokban, ami akkoriban nélkülözhetetlen volt. Később, a rendszerváltás után, már vállalkozóként folytatta.
– Akkoriban sok nagyüzemet szétbontottak, átalakítottak. Én a magam számára nem láttam jövőt a kft.-kben, ezért inkább önállóan kezdtem el dolgozni – idézte fel.
Paszternák Ferenc a díjátadó ünnepségen (balról a második) Jakab István MAGOSZ-elnökkel, Papp Zsolt Györggyel, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökével, valamint Nagy István agrárminiszterrel – Fotó: NAK/Lévai Zsolt
Kritikája a forgatásos talajművelésről
Paszternák Ferenc neve szorosan összeforrt a regeneratív mezőgazdaság szemléletével. 2002-ben jelent meg könyve, amelyben kimondta: a talaj forgatása káros.
– Nézzük csak meg az erdőt: ott senki sem forgatja a talajt, mégis életerős és termékeny – fogalmazott. – A forgatás során ugyanis az UV-sugárzás elpusztítja a talajfelszínen lévő mikroorganizmusokat, így az hetekre életképtelenné válik. A növény nem közvetlenül veszi fel a tápanyagot, hanem a mikrobák közvetítésével. S ha ez a közeg elpusztul, a növény is szenved – magyarázta.
Emlékeztetett arra is, hogy nagyapáink még tudatosan éjszaka szántottak, hogy megvédjék a mikroszervezeteket a napfény káros hatásaitól.
– Régen jobban vigyáztak a talajra, mint ma – jegyezte meg.
A tanítás és a tudás átadása
A mezőtúri főiskolán 1993-ban az akkor induló agrárképzés tanáraként kezdett el oktatni, ahol növénytermesztési tárgyakat vitt, kezdetben kilencet.
– Én a gyakorlatból jöttem, és az volt a célom, hogy a hallgatókat is a valóságra készítsem fel – emlékezett. Tanítványai közül többen választották később a biogazdálkodást.
A szaktanácsadásban is mindig a felkészültség fontosságát hangsúlyozta.
– Nekem mindig többet kellett tudnom, mint a termelőnek, ezért folyamatosan képeztem magam. Az ágyam mellett újságok és könyvek halmaza gyűlt össze, amit a feleségem gyakran kifogásolt, de én tudtam, hogy a szakmai fejlődéshez elengedhetetlenek ezek – fogalmazott.
A regeneratív gazdálkodás mellett
Az ezredforduló után már konkrét kísérletekkel bizonyította a szántás nélküli művelés előnyeit. A főiskola tangazdaságában, amelynek az oktatás mellett vezetője is volt, a területek egy részén áttértek a direktvetésre.
– A talaj termőképessége és vízmegőrző képessége így sokkal jobb lett – mondta.
Sokan ellenezték, mondván, hogy a mulcs alatt elszaporodnak a rágcsálók.
– Bizonyítottuk, hogy épp ellenkezőleg: a bomló szerves anyag olyan gázokat termel, amit a pocok és a hörcsög nem visel el, ezért elkerülik a területet – érvelt.
A 2023-as aszály súlyos következményei szerinte is figyelmeztetőek voltak.
– Akkor derült ki igazán, hogy
a hagyományos művelés már nem elég. Ha nincs szemléletváltás, nincs jövő
– fogalmazott keményen.
A talaj regenerációja hosszú folyamat
Paszternák Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy a talaj regenerálódása nem megy egyik napról a másikra.
– Legalább két generáció munkája kell ahhoz, hogy a talaj valóban javuljon. A humusztartalom 1 százalékos növekedése évtizedekig is eltarthat. A modern technológiák lerövidíthetik ezt az időt, de így is hosszú folyamatról van szó – hangsúlyozta.
A magyar talajok humusztartalma sok helyen kritikus, különösen a homokos vagy sekély termőrétegű területeken.
– Ezeken a földeken szinte csak szerves trágyával lehet érdemi javulást elérni – tette hozzá. Nagy kárt tettek a nagy adagú műtrágyák, a talaj pH értékét sok helyen rontották – magyarázta.
Üzenet a fiatal gazdáknak
Életműdíja kapcsán a legfontosabb üzenete, hogy tudás és kitartó munka nélkül nincs fejlődés.
– Az embernek mindig többet kell tudnia, mint amire aznap szükség van. Ha így készül, akkor bármilyen nehézség közepette megállja a helyét – vallja. – Továbbá azt gondolom, a mezőgazdaságban három dologra kell figyelni: a talajra, az emberi tudásra és az alkalmazkodásra. Ha én meg tudtam ezt oldani, akkor a mások is meg tudják, csak akarni kell – mondta végül mosolyogva.
Indexkép: NAK/Lévai Zsolt