A paradió (Bertholletia excelsa) Dél-Amerika egyik legkülönlegesebb fája. A hangavirágúak rendjébe, a fazékfafélék családjába tartozik, és nemzetségének egyetlen faja – igazi botanikai ritkaság. Az Amazonas vidékén az egyik legmagasabb fává növi ki magát, akár 50 méteresre is megnő, hatalmas koronával. Brazíliában a paradiókivágás illegális, ezért a fa nem csak az őserdők mélyén, hanem parkokban, utak mentén is gyakran feltűnik.

A fa apró, zöldesfehér virágait kizárólag nagytestű, speciális méhfajok képesek megporozni, amelyek csak érintetlen, természetes erdőkben élnek. Ezért a paradiófa-ültetvények sosem teremnek úgy, mint a vadon élő állomány: ez a növény tényleg „nem hagyja magát betörni”.

A termés külön legendás: nagyjából kókuszdió-méretű, kemény, 15 centiméter körüli csonthéjas tok, benne 8–24 háromszög alakú, 4–5 centis maggal – ezek a brazildiók, amelyeket mi a diákcsemege-keverékekből ismerünk. Nem véletlen, hogy nem szeretnénk, ha a fejünkre esne: igazi „ágyúgolyó” az esőerdő fái között. A magok terjesztésében az aguti nevű nagytestű rágcsálók segítenek, amelyek a termést részben elfogyasztják, részben elássák – így gondoskodva az új generációról.

Mivel a paradiót ma is döntően vadon gyűjtik, ára és gazdasági jelentősége is nagy. A fő termelő országok Brazília, Bolívia és Peru; a világ termésének túlnyomó része innen származik, és az utóbbi évtizedben a termelés lassan, de folyamatosan növekszik.

A fát ugyanakkor több irányból is fenyegeti az ember:

  • A gyűjtés túl intenzívvé válhat, ilyenkor a fák nem tudnak elég magot „megtartani” a természetes felújuláshoz.
  • A faanyaga nagyon értékes, ezért a jogszabályi tiltás ellenére is előfordul illegális fakivágás.

A paradió több szinten kerül hasznosításra. Nemcsak a mag fogyasztható, hanem olaját is széles körben alkalmazzák: kenőolajként, festékekben, kozmetikumokban. A kemény héjat csiszolóanyagként és dísztárgyak alapanyagaként használják.

Az egészségi hatásai miatt a brazildiót gyakran emlegetik „szelénbombaként”. Már napi 1–2 szem is fedezheti a szervezet szelénszükségletét, hiszen egyetlen mag akár a napi ajánlott mennyiség többszörösét is tartalmazhatja. Emellett jelentős mennyiségű fehérjét, rostot, egészséges zsiradékot, magnéziumot, rezet, cinket, mangánt és E-vitamint is biztosít.

A szelén kulcsszerepet játszik többek között:

  • a pajzsmirigy hormontermelésében,
  • az immunrendszer működésében,
  • az oxidatív stressz csökkentésében.

Kutatások szerint az alacsony szelénszint összefüggésbe hozható pajzsmirigybetegségekkel (például Hashimoto-kórral), termékenységi problémákkal és fokozott gyulladásos hajlammal. A paradió rendszeres, de mértékletes fogyasztása – orvossal egyeztetve – ezért különösen hasznos lehet pajzsmirigybetegségben szenvedők számára is.

A dió antioxidáns-tartalma (szelén, E-vitamin, fenolos vegyületek) a sejtek védelméhez járul hozzá, emellett a benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavak és rostok a szív- és érrendszer szempontjából is kedvezőek, segíthetnek a koleszterinszint javításában.

Összességében a paradió egy olyan különleges olajos mag, amelynek:

  • fogyasztása az emberi egészségre nézve rendkívül előnyös,
  • termeszthetősége viszont szorosan összefonódik az érintetlen esőerdők fennmaradásával.

Ha felelősen, mértékkel fogyasztjuk, a brazildió egyszerre lehet a mindennapi étrend értékes eleme, és az esőerdők védelmének egyik „élő érve” is.

Forrás: Greendex.hu

Indexkép: Wikipedia