„Ha nem látom feketén-fehéren a hasznot, nem teszem kockára a családom jövőjét”

Prof. dr. Neményi Miklóssal, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával, a Széchenyi István Egyetem Mosonmagyaróvári Karának oktatójával öntözésről, technológiai kihívásokról, új szemléletről beszélgettünk.

– Professzor úr, Ön szerint mi az, ami jelenleg a gazdálkodók számára a legfontosabb tudás vagy eszköz a folyamatosan változó környezetben?

Valamikor ez egy olyan szakma volt, ahol a nagyapa elmondta a fiának, a fiú pedig továbbadta. „Így szoktuk.” Ez a szemlélet azonban ma már nem működik. A mezőgazdaságot – csakúgy, mint minden termelő tevékenységet – szigorú környezetvédelmi, ökonómiai és ökológiai elvárások övezik, amelyeknek nem lehet eleget tenni pusztán hagyományos tudás alapján. Az Európai Unió jogosan fogalmaz meg követelményeket, még ha ez nehézséget is okoz a gazdálkodóknak.

Az inputanyagok – például műtrágyák, növényvédő szerek – hosszú ideig olcsóbb megoldásnak tűntek, de ma már világos, hogy a környezetszennyezés az igazán drága.

Még ha nem is lenne Green Deal, a fenntartható mezőgazdaságra akkor is rá kellene térnünk.

– Tehát már nem elég a tapasztalat, tudásra és új eszközökre van szükség. Mi az, ami a gazdálkodók kezében van, és élnek-e vele?

A helyzet nem reménytelen. Magyarország képzettség tekintetében nem áll rosszul. Nem mondom, hogy a felsőoktatás ontja a gyakorlati gazdálkodókat, de aki kikerül az egyetemekről, nyugodtan felveheti a versenyt bármely nyugat-európaival. Több országban is jártam, és nem láttam, hogy ott „okosabbak” lennének az emberek – legfeljebb szervezettebbek, és a kutatásra több forrás jut.

– És mi a helyzet a technológiával? Hol állunk az agrárdigitalizáció, mesterséges intelligencia terén?

A mesterséges intelligenciára alapuló rendszerek ma már képesek az emberi beavatkozás nélküli döntéshozatalra, de ezekről a rendszerekről jelenleg nem igazán mondható el, hogy mindegyik felhasználóbarát lenne. Tanítok különböző szakmérnöki képzéseken, és gyakran jönnek hozzám olyan gazdálkodók, akik több ezer hektáron gazdálkodnak, de még ők is küzdenek a szoftverekkel. Rengeteg különálló program létezik, amelyek nem kommunikálnak egymással. Ez gátja annak, hogy a támogatások és eszközök hatékonyan hasznosuljanak.

Fotó: Kaszab Tibor/Agroinform

– Tehát szemléletváltásra is szükség van, nem csak eszközökre?

Egyértelműen. Az nem elég, hogy valaki megvásárol egy drága eszközt. Bizonyítani kell, hogy az megtérül.

Ma még sok gazdálkodó kockázatként éli meg a technológiai váltást, és ha nem egyértelmű a haszon, inkább kihátrálnak.

A hallgatóim között is sokan mondják: „Ha nem látom feketén-fehéren a hasznot, nem teszem kockára a családom jövőjét.”

– A klímaváltozás kapcsán mi a legkritikusabb tényező jelenleg a magyar mezőgazdaságban?

Az egyik legsúlyosabb kérdés ma az öntözés. Az Alföld egyes részein már-már sivatagi állapotok uralkodnak. Előfordul, hogy a terményt be sem takarítják, mert a betakarítás költsége magasabb lenne, mint a bevétel. Ez nem fenntartható. Ma körülbelül 80–100 ezer hektáron öntöznek, 200 ezer hektáron van kiépítve az infrastruktúra, de legalább 400 ezer hektárt kellene öntözni – ez a szántóföldi területek 10 százaléka. Ha ezt nem oldjuk meg, akkor a mezőgazdaság hosszú távon nem lesz fenntartható, és kiszolgáltatottá válunk az importnak.

Fotó: Shutterstock

– Van realitása annak, hogy ezt az öntözési rendszert kiépítsük?

Ki kell építeni, más lehetőség nincs. Ez nem kérdés, hanem kényszer.

Máskülönben Norvégiától Nagy-Britanniáig olyan országok veszik át a termesztést, ahol ez eddig elképzelhetetlen volt. Nem magról van szó, hanem például szemes termények silózásáról. A klímaváltozás nem vár ránk – és egyre inkább érezteti a hatását.

– És Önök milyen megoldásokon dolgoznak jelenleg a Széchenyi István Egyetemen?

Mi a Green Deal egyik alapgondolatát, a folyamatos monitorozást ültetjük át a gyakorlatba. Ennek lényege, hogy nagy mennyiségű szenzort helyezünk ki a táblákra, amelyek segítségével nagyon sokféle adatot gyűjtünk – a talajnedvességtől kezdve a tápanyag-ellátottságon át az elektromos vezetőképességig.

Az a cél, hogy precíz, helyspecifikus beavatkozásokat tudjunk végezni – ne az egész területet kezeljük egyformán.

– Konkrét projekt is fut most?

Igen, egy „Smart Small” nevű programot indítottunk, amely kis, okos adatgyűjtő robotok alkalmazására épül. A Széchenyi Egyetem Mosonmagyaróvári Karán zajlik a fejlesztés. Természetesen nem könnyű biztosítani ennek a technológiai és pénzügyi hátterét, de ha sikerül, akkor ezt a módszert minél szélesebb körben kellene elterjeszteni.

Minden gazdának mérnie kellene a saját földjén – ez az alapja a modern, fenntartható gazdálkodásnak.

– Mi most az Ön kulcsüzenete röviden?

Szemléletváltás nélkül nem megy. Nem elég a hagyomány, nem elég a támogatás. A jövő a tudásalapú, adatvezérelt, célzott gazdálkodásé – és ezt nekünk kell megvalósítanunk.

Fotó: Kaszab Tibor/Agroinform

Indexkép: Kaszab Tibor/Agroinform