Antibiotikumot csak indokolt esetben! – halljuk gyakran a figyelmeztetést, és az elmúlt években a vénykiváltások valóban csökkenni kezdtek. Az ember azt gondolná, ezzel egyenes arányban az antibiotikum-rezisztencia is háttérbe szorul, ám a legfrissebb brit kutatás ennek épp az ellenkezőjét mutatja.

A Bath-i Egyetem kutatói Délnyugat-Anglia szennyvizeit vizsgálták két éven keresztül, összevetve a Covid előtti és utáni adatokat. A gyógyszerszintek valóban csökkentek a lezárások alatt, de a rezisztens gének mennyisége továbbra is magas maradt. Még a társas érintkezés minimálisra csökkentésével sem sikerült komolyabb visszaszorítást elérni ezen a téren.

Rezisztens gének: a láthatatlan fenyegetés

Miért olyan makacsak ezek a gének? A válasz a természetben rejlik. A baktériumok, legyenek azok a vízben, a talajban vagy épp az emberi bélrendszerben, képesek egymás között genetikai információt cserélni. Ez azt jelenti, hogy egyetlen, környezetbe jutott rezisztens gén képes lavinaszerűen terjedni, függetlenül attól, hogy éppen mennyi antibiotikumot használunk.

A szennyvíztisztítók nem mindenhatóak

A kutatás egyik legmeglepőbb tanulsága, hogy még a modern szennyvíztisztítók sem képesek teljesen eltávolítani ezeket a géneket. A szennyvíz nemcsak gyógyszermaradványokat, hanem baktériumokat és rezisztens géneket is tartalmaz – és ezek bizony kijutnak a természetbe. Innen pedig már csak egy lépés, hogy visszajussanak hozzánk, akár a csapvízen, akár az élelmiszeren keresztül.

„One Health" – új szemlélet, új remény

A kutatók szerint ideje szakítani a kizárólag emberi központú szemlélettel. A „One Health" megközelítés – amely az emberek, állatok és környezet egészségének egységes vizsgálatát jelenti – lehet az egyetlen út a hatékony fellépéshez. Tehát figyelni kell az állattartásban történő felhasználásra, korszerűsíteni kell a szennyvíztisztítást, és folyamatosan monitorozni kell a folyók és a talaj állapotát is.

Élő laborok a jövőért

A Bath-i kutatók már meg is tették az első lépéseket: létrehozták az első „élő laboratóriumot", ahol hosszú éveken át figyelik majd a szennyvíz és az emberi egészség közti kapcsolatot. Ez az innovatív megközelítés újfajta riasztórendszerként is működhet, időben észlelve a veszélyes rezisztenciamintákat.

A tanulmány üzenete egyértelmű: az antibiotikum-rezisztencia nem csupán egészségügyi kérdés, hanem társadalmi kihívás is. Mindenki, aki kapcsolatba kerül a vízzel, az élelmiszerrel, az állatokkal – vagyis gyakorlatilag mindenki –, szerepet játszik a megoldásban. Tisztább vizek, átgondoltabb mezőgazdaság és közös fellépés kell ahhoz, hogy megőrizhessük az antibiotikumok erejét a jövő generációi számára.

Forrás: earth.com

Indexkép: Shutterstock