A Tótkomlósi Agrár Zrt. és a cégcsoport kapcsolódó vállalatai összesen 2500 hektárnyi területet művelnek, melyből ma már 850 hektár öntözött. A nagy fejlesztések egy korábbi öntözésfejlesztési pályázat kapcsán éppen a 2022. évi aszály idején vettek lendületet. Egy hektárnyi beruházás forrásigénye 2–2,5 millió forint volt, és a fenntartása fix, 75 ezer forintos kiadást jelent. Ehhez jön még a vízkijuttatás milliméterenkénti, nagyjából 500 forintos változó költsége – sorolta a kiadásokat a cég vezetője, Pertich Bence a PREGA konferencián tartott előadásában.
Mint kiderült, kultúrától függően 200–300 ezer forintos többletbevételre tudtak szert tenni a megöntözött növények hozamemelkedése miatt. Átlagosan háromszor nagyobb bevételt hozott egy öntözött, mint egy öntözetlen terület ebben a Békés vármegyei gazdaságban. Nem beszélve arról, hogy megszűnt a hozamkiesésből eredő létbizonytalanság. Néhány kérdés azonban még így is nyitva maradt, ezek egy része kifejezetten a piaci lehetőségeket érinti.
Pertich Bence (Tótkomlósi Agrár Zrt.) – Fotó: Agroinform
Agroinform: Sokat hallottunk az öntözés előnyeiről. Vannak árnyoldalai is?
Pertich Bence: El is lehet rontani, és nem is érdemes minden kultúrát öntözni. Szerencsére az okszerű öntözés pénzügyi és talajvédelmi követelményei egybeesnek. Talajszondákkal figyeljük a közeg nedvességét, meteorológiai állomás követi az időjárást, és a szoftveres támogatás adja meg, hogy az adott kultúra az adott fenofázisban mit kíván. Vannak szakmai előfeltételei is az öntözésnek, ezért egy kollégát elküldtünk szakmérnöki képzésre. Azt gondolom, erről az oldalról már nem hibázhatunk. A talajvédelem terén a jogszabályok is fokozott ellenőrzésre késztetnek minket, de ezenfelül is nagy hangsúlyt fektetünk a talajok szervesanyag-tartalmának fenntartására, növelésére. Sokkal nagyobb kihívásnak érzem azt, hogy pénzügyi oldalról is jól működtessük a rendszert.
A.: Az előadásából kitűnt, hogy az elérhető pluszbevétel erősen függ attól, hogy mi kerül az öntözőrendszer alá. Mennyiben tudja felülírni a pénzügyi terveiket a vetésforgó?
P. B.: Volt már rá példa, hogy napraforgót öntöztünk vele, és meghálálta. A cél azért mégiscsak az, hogy intenzív gondoskodást igénylő, nagy értékű növények kerüljenek a lineár alá. Most jutottunk el arra a pontra, amikor ezen a téren a hazai élelmiszeripari, konzervipari kapacitások szűkösségébe ütközünk. Hiába szeretnénk pl. csemegekukoricából sokkal többet előállítani, ha a gyár csak korlátozott nagyságú területre szerződik.
A.: Ezért halljuk lépten-nyomon, hogy a mezőgazdaságnak és a feldolgozásnak kéz a kézben kellene fejlődnie.
P. B.: Pontosan. Ugyanúgy diverzifikációs problémáink vannak a lineár alatt, mint másoknak. Az viszont tény, hogy Dél-Békésben vízpótlás nélkül már a legjobb földeken sem terem öt tonnánál többet az árukukorica. Ez a mennyiség pedig veszteséges termelést eredményez.
A.: Ha csak korlátozott területre szerződik a konzervgyár, akkor mi lesz a fennmaradó területen?
P. B.: A csemegekukoricán kívül zöldborsót is termelünk árunövénynek és szaporítóanyagnak, továbbá kalászosvetőmagot, és van őszi borsónk, sőt, valamennyi árukukorica is az állattenyésztés takarmányigénye miatt. Az őszi borsó elsősorban egy közeli növényifehérje-feldolgozó üzemnek köszönheti, hogy elfoglalta az árukukorica helyét a vetésszerkezetünkben. Ez lesz az első partneri évünk az orosházi gyárral, és nagy bizakodással nézünk elébe.
Nemcsak a csemegekukoricát érdemes öntözni – Fotó: Shutterstock
A.: Azt mondta az előadásában, hogy még tovább akarják növelni az öntözött területet. Milyen kultúrákat érdemes még így termeszteni?
P. B.: Folyamatosan keressük a lehetőségeket. Például extrémnek hangozhat, de most fogunk a harmadik éve egy olyan korai burgonyával foglalkozni, amit Erdélybe adunk el.
A.: Jól hallottam: Erdélybe? Innen?
P. B.: Igen. A partnerek azt mondják, mi sem vagyunk messzebb, mint a hasonló éghajlatú, dél-romániai területek, és ők speciálisan olyan régiót kerestek, ahol mediterránabbak a viszonyok. Így augusztusban az első beszállítási ütemben tőlünk indulhat meg a burgonya a mirelitburgonya-üzembe.
A.: Esetleg leveles zöldségek, például spenót vagy bármi más ötlet nem merült fel?
P. B.: Piaci lehetőség volna rá, de ez gépi oldalról egy újabb beruházást kívánna, vagy drága gépi szolgáltatást kellene igénybe vennünk. Nulláról nem szívesen vág bele az ember… A burgonyával kapcsolatban viszont volt gépi támogatás. Ezzel együtt nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy az öntözött területek bővülésével újabb és újabb növényekbe tanuljunk bele, főként, ha erre igény is mutatkozik a piacon.
A.: Azt kiszámolták, hogy egy ilyen öntözési befektetés mennyi idő alatt térül meg?
P. B.: Az előbbiek alapján ez erősen függ attól, hogy mit öntözünk. Nehéz hosszú távra előre megtervezni a vetésforgót, ami alapján megtérülési időt lehetne számítani, ráadásul a terményárak is hektikusan alakulnak. A beruházás 70%-os támogatással valósult meg, ezért szerintem kevesebb mint öt év alatt megtérül. De nem is ez a lényeg. A tervezhetőségért, a biztonságért telepítettük a rendszert, azért, hogy holnap is dolgozhassunk. Ez egy gazdasági értelemben is fenntartható rendszer, ami a környezeti fenntarthatóság szempontjából is megállja a helyét. A vízügyi szakemberek szerint, ha mindent úgy csinálunk, ahogy azt engedélyezték, akkor ez a víznyerő talajréteg még a dédunokáinknak is a rendelkezésére fog állni.
Lásd még cikkünket a témában: Öntözés: költség vagy befektetés? Egy gazdaság útja a kiszolgáltatottságból
