Az Európai Bizottság egyik tervezett döntése alapjaiban rengetheti meg az európai, így a hazai szójatermesztést is. Az elképzelés szerint a szóját olyan „magas földhasználati kockázatú” növényként sorolnák be, amelyhez erdőirtás és környezeti károk kapcsolódnak. A szakmai szervezetek szerint ez nemcsak szakmailag megalapozatlan, hanem súlyos gazdasági és agrárpolitikai következményekkel is járhat.

Ellentmondásos brüsszeli üzenetek

Az uniós agrárpolitika egyik visszatérő célkitűzése az európai fehérjeönellátás erősítése. Ennek jegyében a szója, a mezei bab és a borsó termesztését az elmúlt években jelentős támogatásokkal ösztönözték, különösen azért, hogy csökkenjen az EU függősége a dél-amerikai importtól.

Ezzel párhuzamosan azonban az Európai Bizottságon belül komoly törésvonal rajzolódik ki. Míg a Mezőgazdasági Főigazgatóság (DG AGRI) a fehérjenövény-programokat támogatja, addig az Energiaügyi Főigazgatóság (DG ENER) azt javasolja, hogy a szóját – származástól függetlenül – „magas iLUC-kockázatú” növényként sorolják be. Ez a besorolás elsősorban az erdőirtáshoz kötődő globális gyakorlatokra hivatkozik.

Miért lenne ez végzetes a termelőknek?

A tervezet szerint a szójaolaj 2030 után kikerülne a bioüzemanyag-szektor elszámolható alapanyagai közül, hasonlóan ahhoz, ahogyan Németországban már kizárták a pálmaolajat. Bár a szójaolaj kisebb szerepet játszik ebben az ágazatban, a következmények messze túlmutatnának a bioüzemanyag-piacon.

A szakmai szervezetek attól tartanak, hogy a „magas kockázatú” címke stigmaként ragadna rá az európai, GMO-mentes szójára is.

Ez támadási felületet adna környezetvédelmi szervezeteknek, és közvetetten az állattartók – különösen a sertés- és baromfitartók – is célkeresztbe kerülhetnének, pusztán azért, mert szójalisztet használnak takarmányozásra.

Az UFOP szakértője, Dieter Bockey szerint a döntés „a fehérjeellátás alapjait veszélyeztetné”.

Több tízezer hektár sorsa a tét

A számok jól mutatják a tét nagyságát. Németországban és az EU-ban összességében több tízezer hektár szója kapcsolódik közvetlenül vagy közvetve a bioüzemanyag-piachoz. 2024-ben mintegy 44 ezer tonna szójaolaj került felhasználásra, ami hozzávetőleg 60–65 ezer hektár termőterületnek felel meg. Uniós szinten ez akár 1,5 millió hektárnyi szója termesztését is érintheti.

A feldolgozóipar számára a bioüzemanyag-piac fontos „kiegyenlítő” szerepet tölt be: stabil keresletet ad az olajnak, miközben segít alacsonyan tartani a takarmánycélú szójaliszt árát. Ennek kiesése dominószerű hatást indíthat el az egész értékláncban.

Valójában Brazília lenne a célpont?

A kritikusok szerint a Bizottság valódi célja nem az európai szója, hanem a dél-amerikai, különösen a brazil termelés visszaszorítása, ahol a szójaterület-növekedés sok esetben erdőirtással jár. A probléma az, hogy a tervezett szabályozás nem tesz különbséget import és uniós termelés között.

Ez azért is visszás, mert az EU már jelenleg is szigorú fenntarthatósági szabályokat alkalmaz: bioüzemanyag csak akkor számolható el, ha bizonyítható, hogy a termőterületet 2008 előtt is mezőgazdasági célra használták. Az erdőirtás elleni EUDR-rendelet további ellenőrzéseket ír elő. A szakértők szerint ezek a szabályok elegendőek lennének a problémás import kiszűrésére.

Feldolgozók és beruházások kerülhetnek veszélybe

A németországi mainzi és straubingi olajmalmok például kifejezetten európai, GMO-mentes szójára rendezkedtek be. Ha a szójaolaj kikerül a bioüzemanyag-szektorból, ezek az üzemek elveszíthetik egyik legfontosabb piacukat, ami a feldolgozás áthelyezéséhez vagy visszaeséséhez vezethet.

Nem kizárt az sem, hogy a globális exportőrök – alkalmazkodva az új helyzethez – inkább feldolgozott szójalisztet szállítanak Európába, ami tovább gyengítené az uniós feldolgozóipart.

Politikai döntés előtt a Bizottság

Az ágazati szereplők most abban bíznak, hogy az uniós döntéshozók – köztük Christophe Hansen mezőgazdasági biztos – időben közbelépnek. Az Európai Parlament és a Tanács vétójoggal élhet a delegált rendelettel szemben, a társadalmi egyeztetés pedig február közepéig még nyitott.

A tét nem kevesebb, mint hogy az EU valóban képes-e megvédeni saját, fenntartható fehérjenövényeit – vagy egy általánosító besorolással éppen azokat sodorja veszélybe, akiket eddig támogatni kívánt.

Forrás: Agrarheute

Indexkép: Pixabay