A klímaváltozás, az aszály és a szélsőséges csapadékeloszlás egyre inkább a talaj szerepét helyezi a mezőgazdasági alkalmazkodás középpontjába. Az Agroinform 2026. június 10-én online konferenciát rendez „Talajban a megoldás” címmel, ahol a talajművelés, a vízmegtartás, a tarlókezelés és az őszi vetések technológiai kérdései kerülnek fókuszba.
A rendezvény központi témája, hogyan tud a magyar növénytermesztés alkalmazkodni a gyorsan változó időjárási viszonyokhoz és a vízhiányos időszakokhoz. A szakmai program a talajállapot szerepétől indulva a tarló alatti folyamatokon át egészen az őszi vetésű szántóföldi növények korszerű talajművelési technológiájáig vizsgálja a gyakorlati megoldásokat. Kiemelt hangsúlyt kap a talajélet, a mikrobiológiai folyamatok, a vízmegőrzés, valamint a fenntartható és gazdaságilag is működő művelési rendszerek kérdése.
Sajnos, az egyre szárazabb nyarak és az átalakuló csapadékeloszlás miatt már az elmúlt években az egyre gyengébben teljesítő kukorica lehetséges alternatívájaként kezelt őszi kalászosok termesztésében is új korszak kezdődhet Magyarországon. Míg korábban a búza öntözése szinte elképzelhetetlennek számított, ma egyre több gazdálkodó számol azzal, hogy öntözés nélkül komoly termésbiztonsági problémák jöhetnek. A változó körülmények nemcsak a vetésszerkezetet alakítják át, hanem a talajművelési gyakorlatot és a teljes növénytermesztési gondolkodást is.
Talajvédelem: kukorica, vs. napraforgó
Erről beszélt Krajcsovicz Mihály, a Talentis Agro Zrt. növénytermesztési divízióvezető-helyettese is, aki szerint az elmúlt évek szélsőséges időjárása alapjaiban írta át a megszokott technológiákat.
A szakember szerint jól látható különbség alakult ki az öntözött és az öntözetlen területek között már a vetés előkészítésénél is.
– Ahol öntözött területünk van, ott sokkal könnyebben tudunk megfelelő magágyat készíteni az őszi kalászosoknak. Tavaly sem kellett eltérnünk a jól bevált technológiától: nehézkultivátoros alapművelés után rövidtárcsával készítettünk magágyat. Viszont az öntözetlen napraforgó-területeken sok helyen vissza kellett nyúlni a régi megoldáshoz, kétszeri nehéztárcsa utáni vetéshez, mert másképp egyszerűen nem lehetett dolgozni a kiszáradt talajjal – fogalmazott.
A probléma hátterében elsősorban a napraforgó-termesztés technológiája áll. A deszikkálás – vagyis az állomány leszárítása – után ugyanis hosszú ideig fedetlenül marad a talaj, amely extrém módon kiszárad.
– A napraforgó után gyakorlatilag hetekig közvetlenül süti a Nap a talajt. Mire lekerül a termés, olyan száraz állapot alakul ki, hogy nagyon nehéz jó magágyat készíteni. Kukorica után ezzel szemben jobb a helyzet, mert a növény levelei sokkal jobban árnyékolnak és az elszáradó, lehulló levelek valamennyire takarják a talajt és csökkenti a vízveszteséget – magyarázta.
A szakember szerint ezért egyre fontosabb, hogy a gazdák minél hamarabb elvégezzék az első tarlómunkákat.
– Az egyik legfontosabb cél ma már az, hogy ne szárítsuk tovább a talajt. Minél előbb meg kell csinálni az alapművelést, mert ha szeptemberre teljesen kiszárad a föld, akkor rendkívül nehézzé válik a vetés előkészítése – hangsúlyozta.
Az aszály miatt egyre gyakrabban merül fel az öntözés kérdése még a búzatermesztésben is. Bár korábban ez gazdaságtalannak számított, ma már más a helyzet.
Az aszály miatt egyre gyakrabban merül fel az öntözés kérdése még a búzatermesztésben is. Bár korábban ez gazdaságtalannak számított, ma már más a helyzet – Fotó: pexels.com
Krajcsovicz Mihály szerint az öntözött kalászosok komoly terméselőnyt jelenthetnek az ország szárazabb térségeiben.
– A dél-keleti országrészben sok helyen a nem öntözött búzák három-négy tonnás termést adnak, miközben az öntözött állományok akár hét-nyolc tonnáig is eljuthatnak. Egy ilyen különbség már gazdaságilag is indokolhatja az öntözést – mondta.
Számításai szerint még a magas öntözési költségek mellett is pozitív lehet az egyenleg.
– Ha 150 milliméter vizet juttatunk ki, az nagyjából 150 ezer forintos költséget jelent hektáronként. Ez körülbelül 2,2 tonna búza ára. Viszont az öntözött állomány ennél jóval nagyobb terméstöbbletet adhat, így összességében megérheti – fogalmazott.
A talajélet és a mikrobiológiai készítmények szerepe szintén egyre fontosabb kérdés a gazdálkodásban, ugyanakkor a szakember szerint ezek hatékonysága nagyban függ az időjárási körülményektől.
– Vannak helyzetek, amikor a kijuttatott mikroorganizmusoknak nincs esélyük túlélni. A nagy UV-sugárzás és a forróság miatt gyorsan elpusztulhatnak. Ugyanakkor nedvesebb, nyirkosabb talajállapotban ezeknek a készítményeknek igenis lehet pozitív hatása – mondta.
A legnagyobb kihívást azonban szerinte az jelenti majd, hogy miként alakul át a vetésszerkezet az ország szárazodó térségeiben.
A kukorica több régióban egyre bizonytalanabb növénnyé válik, ugyanakkor a napraforgó vetésterülete sem növelhető korlátlanul a betegségek és a vetésforgó miatt.
Előnyhöz jut, aki gyorsan reagál
– A kukorica lassan kiírja magát az ország egyes részein a vetéstervekből. A cirok pedig nem valódi alternatíva. A napraforgónál szintén vannak korlátok. Emiatt elképzelhető, hogy új, alternatív növények jelennek meg nagyobb területen, például a mák, az olajlen vagy akár a facélia, de ezen növények piacának is megvannak a határai – vetítette előre.
A szakember szerint a következő évek egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogyan tud alkalmazkodni a magyar növénytermesztés az egyre szárazabb klímához. Aki gyorsan reagál és képes új technológiákat bevezetni, komoly előnybe kerülhet.
Az elmúlt években sok gazdálkodó az őszi vetésekben látta az aszály elleni alkalmazkodás egyik legfontosabb eszközét – Fotó: pexels.com
Az elmúlt húsz év egyik legsúlyosabb gabonaválsága körvonalazódik Magyarországon: a szakemberek szerint az őszi kalászosok termése országosan akár a tavalyi mennyiség felére is visszaeshet. A problémát tovább súlyosbítja az aszály, valamint az euró–forint árfolyam gyors változása, amely komoly veszteséget okoz a termelőknek. Erről beszélt az Agroinformnak Csepregi Attila agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök és precíziós mérnök, a Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport ügyvezetője.
A szakember szerint az elmúlt években sok gazdálkodó az őszi vetésekben látta az aszály elleni alkalmazkodás egyik legfontosabb eszközét. A búza és az árpa ugyanis a nyári hőségek előtt beérik, így kevésbé vannak kitéve a legforróbb időszaknak, mint például a kukorica vagy a napraforgó.
– Az elmúlt öt évben mindenki az őszi vetésekben látta a megváltást – fogalmazott Csepregi Attila. A stratégia egy ideig működött is: több helyen 8–9 tonnás búza- és árpatermések születtek. Az idei év azonban megmutatta, hogy ez sem jelent biztos megoldást.
„Nagyságrendileg fele termés lesz”
Lajoskomárom térségében az eddigi átlagtermésekhez képest idén csupán 3–5 tonnás hozamokra számítanak. A szakember szerint jó esetben is csak az elmúlt évek átlagának 40–60 százaléka várható.
– Ez már nem kérdés. Nagyságrendileg fele termés lesz – mondta.
A helyzet országosan sem sokkal jobb. Bár Vas, Zala és Baranya egyes részei kedvezőbb helyzetben vannak, az Alföldön katasztrofális állapotokról számolnak be. A következő két hét csapadéka még sokat számíthat, de a jelenlegi kilátások rendkívül kedvezőtlenek.
A szakember szerint utoljára 2003-ban volt hasonlóan rossz helyzet a kalászos gabonáknál.
Komoly mínuszban lehetnek a gazdák
A terméskiesés önmagában is súlyos probléma, de a gazdák helyzetét tovább rontja a forint gyors erősödése.
Csepregi Attila arra hívta fel a figyelmet: az inputanyagokat – vetőmagot, növényvédő szereket, műtrágyát – a gazdák még 400 forint körüli euróárfolyamon vásárolták meg, miközben a terményt most jóval erősebb forint mellett kell értékesíteniük.
– Az árfolyamváltozáson azonnal elvesztünk tíz százalékot – hangsúlyozta.
A számítások szerint a közvetlen termelési költség hektáronként akár 400–500 ezer forint is lehet, miközben az idei termésszintek mellett sok helyen még az önköltség sem térül meg.
– Nagyon sok cég be fog dőlni – fogalmazott keményen a szakember.
A vízmegőrző gazdálkodás kerülhet előtérbe
A beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága ugyanakkor az volt, hogy a jövő mezőgazdaságában a vízmegőrzés lehet a túlélés kulcsa. Csepregi Attila szerint a klímaváltozás miatt ma már nem elég csak a vetésszerkezetet átalakítani, a teljes talajművelési szemléleten változtatni kell.
A szakember úgy fogalmazott: minden talajművelési beavatkozás célja az kell legyen, hogy a rendszertelenül, sokszor egyszerre lezúduló csapadék „utolsó cseppje is” a talajban maradjon.
Ehhez olyan talajszerkezetre van szükség, amely képes nagy mennyiségű vizet befogadni és eltárolni. A gazdák ezért egyre inkább a nedvességmegőrző technológiák felé fordulnak.
Kevesebb bolygatás, több talajtakarás
A szakember szerint az egyik fontos irány a mélyművelés visszaszorítása lehet, különösen a kalászosok esetében.
– A lazítással sokszor nedvességet veszítünk – magyarázta.
Ehelyett előtérbe kerülhetnek a sekélyebb, mulcsos művelési rendszerek, ahol a növényi maradványok takarják a talajt, csökkentve a párolgást és védve a földet a felmelegedéstől.
Rámutatott: a direktvetés – amikor a talajt szinte egyáltalán nem forgatják meg – szintén egyre gyakrabban merül fel lehetséges megoldásként, különösen az őszi kalászosoknál.
A talajélet és a mikrobiológiai készítmények szerepe szintén egyre fontosabb kérdés a gazdálkodásban, ugyanakkor a szakemberek szerint ezek hatékonysága nagyban függ az időjárási körülményektől – Fotó: pexels.com
A szármaradvány is érték lett
Csepregi Attila arról is beszélt, hogy ma már a szármaradvány kezelése sem csupán technikai kérdés, hanem a vízmegőrzés egyik fontos eleme.
A szántás során a szár sokszor „paplanként” kerül a föld alá, ahol inkább rothad, mint lebomlik. A kultivátoros művelés ezzel szemben egyenletesebben keveri el a növényi maradványokat, így a talajélet és a mikroorganizmusok hatékonyabban tudják lebontani azokat.
A talajtakaró szármaradvány ráadásul védi a felszínt a kiszáradástól és segíti a nedvesség megtartását is.
„Most fog mindenki szembesülni vele”
A szakember szerint sokan még nem érzik teljesen a probléma súlyát, mert az állományok kívülről sok helyen még elfogadható képet mutatnak.
– Most fog igazán begyűrűzni mindenkihez, hogy mekkora baj van – fogalmazott.
A következő hetek időjárása még befolyásolhatja a végső termésátlagokat, de az már most látszik: a magyar mezőgazdaság számára a vízmegtartó, talajkímélő gazdálkodás nemcsak korszerű technológia, hanem egyre inkább létkérdés.
Ilyen és ehhez hasonló témákkal foglalkozik az Agroinform június 10-én megrendezendő, „Talajban a megoldás” című online konferenciája, melyre az alábbi űrlap kitöltésével jelentkezhetsz:
Indexkép: Pexels
