Több millió forintos kárt okoztak a szarvasok Gyurica János pákai gazda ötéves nordmann fenyőültetvényében. A férfi – aki egyben a helyi képviselő-testület tagja is – szerint a jelenlegi vadgazdálkodási gyakorlat nem kezelhető mértékű nagyvadállományt eredményezett, amely ellehetetleníti a termelést.
A Zala vármegyében, 50 hektáron gazdálkodó termelő területének egy része fenyőültetvény. A most megrongált parcella nem nagy, mintegy 1500 darab nordmann fenyő található rajta, ám az ötéves állomány a karácsonyfapiacon jelentős bevételt hozott volna.
– Ez csak egy kisebb rész – mutat körbe a területen. – Akartam még bővíteni is, de most el kell gondolkodnom rajta, hogy van-e értelme így...
A terület szabályosan be van kerítve, közel 1,8 méter magas drótkerítéssel. A vad azonban így is bejutott.
– Itt jöttek be, letaposták a drótot – mutatja a kerítés mellett az azóta már kijavított részt. – Nem ugrották át, egyszerűen nekimentek, széttiporták.
A kerítés ezen pontján hatolt be a vad a területre, egyszerűen letaposták a drótot, amit a gazda azóta már helyreállított – Fotó: Agroinform/Horváth Attila
A kár mértéke szembetűnő: a vezérhajtásokat és az oldalhajtásokat is lerágták, sok fán gyakorlatilag nem maradt épkézláb ág.
– Ebből nem lesz fa – mondja egyik fölé hajolva. – Lehet, hogy majd oldalról próbál újra hajtani, de az már nem lesz egyenes. Karácsonyfának így értéktelen.
A pótlásként ültetett hároméves fák sem maradtak érintetlenek. A hajtások nagy részét ott is megrágták. A visszametszés önmagában nem megoldás.
– Hiába vágom vissza, a nyálukban olyan anyag van, ami gátolja a növekedést. Ráadásul, ha most nagy meleg jön, nem fogja kibírni.
Gyurica János szerint öt év munkája teljesen tönkrement.
– Egy hétig enni nem tudtam, aludni sem. A családdal együtt dolgoztunk rajta – panaszolja.
A kárt jelenlegi állapotában is jelentősnek tartja, de szerinte a valódi veszteség három-négy év múlva jelentkezik majd, amikor ezeknek a fáknak piacérettnek kellene lenniük.
– Több milliós nagyságrendről beszélünk – fogalmaz. – Most lehet, hogy adnak pár százezer forintot, de jelen állás szerint az egész állományt kivághatom. Öt év múlva ez nagyon sokat ért volna...
Nem ez az első vadkár az életében, de ilyen mértékű pusztítást korábban nem tapasztalt.
– Soha nem jöttek át így. Be van kerítve, rendszeresen fújom vadriasztóval, a földjeim 90 százaléka dupla villanypásztorral védett, másképp itt nem lehetne termelni. Nem véletlen, hogy eltűntek a faluból a kiskertek. Minek ültessenek az emberek bármit is, ha a vad mindent felzabál? – tette fel a kérdést.
Gyurica János az okozott kárt mutatja – Fotó: Agroinform/Horváth Attila
A védekezés komoly költséggel jár.
– Iszonyatos pénz. A karó, a zsinór, a szigetelő, minden az enyém. Minimális támogatást kaptam, a többi saját forrás – mondja.
Szerinte a probléma gyökere a túlzott nagyvadállomány.
– Itt túltartott szarvaspopuláció van, ez meggyőződésem. Vannak napok, amikor már délután kettőkor kint vannak a mezőn, ötvenes csoportokban. Régebben voltak 2-300-as rudlik is – magyarázza.
A gazda szerint a jelenlegi helyzet hosszú távon fenntarthatatlan.
Erősnek hangzik, de azt szeretném, ha a szarvasállomány 90 százalékát likvidálnák
– mondja határozottan. – Tudom, hogy ezzel magamra húzom az állatvédőket, de jöjjenek ide, nézzék meg, micsoda károkat okoz a vad.
Úgy véli, a vadlétszám csökkentése nélkül a mezőgazdasági termelés ezen a területen nem tartható fenn.
– Lehet kerítést emelni, lehet villanypásztort rakni, de ha ilyen a nyomás, mindig be fognak jönni. És akkor az ember vagy feladja, vagy mindig mindent újrakezd...
A felvetésekre a Zalaerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese, termelési igazgatója, Kreiner Roland válaszolt.
Mint válaszában írta: a Zalaerdő Zrt. a vármegyében működő ötvennyolc vadászatra jogosult közül négy önálló egységben, mintegy hatvanötezer hektár vadászterületet kezel. A társaság minden, a vadászterületén képződő jogos vadkárigényt maradéktalanul megtérít.
A szóban forgó esetben a vadkár bejelentése megtörtént, területileg illetékes kollégáik az esetet helyszínelték. Jelenleg az ügy folyamatban van, vizsgálják a kérelem tárgyát képező vadkár körülményeit, így a vadkárérték számításával kapcsolatban jelenleg érdemben nem kívánnak nyilatkozni.
A szakember úgy véli: a vadkár problémaköre több évszázadra nyúlik vissza, térítésének módját már a középkorban is szabályozták. A vad a hazai ökoszisztéma része. Az ember gazdálkodásával a vadállomány életterét és sokszor a viselkedését, életmódját is átalakította, így ezeken a területeken a két ágazat közötti konfliktushelyzet elkerülhetetlen. Ezért szükséges a kérdés jogi szabályozása, amelyre hazánkban jelenleg a vadászati törvény és annak végrehajtási rendelete hivatott.
Ebből már biztosan nem lesz szép, takaros fenyő – Fotó: Agroinform/Horváth Attila
A vadlétszám, ezen belül a szarvasállomány nagyságának megállapítása összetett kérdés, ez elsősorban nem a gazdák feladata. Az elejtési tervszámokat a vadászati hatóság állapítja meg évente számos körülmény figyelembe vételével, többek között a vadászatra jogosultak által évente elvégzett vadlétszám becslése és vadgazdálkodási terve alapján.
A vadászati hatóság ez irányú munkáját segíti a Zala Vármegyei Vadgazdálkodási Tanács. E szervezet képviselőit az agrárminiszter határozza meg a vonatkozó kormányhatározat szerint. A tanácsban a területi vadgazdálkodásban fontosabb érintett szervezetek képviselettel rendelkeznek, így gazdaságilag és szakmailag is megalapozott javaslattal tudják a vadászati hatóság ez irányú munkáját segíteni.
A vadkár mérséklése érdekében a vadászati hatóság évek óta jelentősen emelt vadelejtést ír elő a térség vadászatra jogosultjainak.
A Zalaerdő Zrt. az elmúlt vadászati évben is teljesítette a vadászati hatóság előírásait.
"Zala vármegye vadban gazdag vidék, a vadkár megyeszerte jellemzően előfordul. A ténylegesen jelentkező vadkárigénnyel kapcsolatban csak a működési területünkön rendelkezünk érdemi információval. Egy biztos, akár a vadsűrűség, akár a vadkár összetett dolog, így az térben és időben változó nagyságú.
Térségünkben országos viszonylatban rendkívül magas a zártkertek aránya, amely a vármegye egyik specialitása. Kiemelendő, hogy a zártkertek elhelyezkedésükből, jellegükből adódóan a vadászati törvény szerint nem képezik a vadászterület részét.
A kérdés fontosságát jól szemlélteti, hogy a jogalkotó a közelmúltban a vadászati törvény módosításával ezen területek vonatkozásában teljesen más alapokra kívánta helyezni a kárt okozó vad eltávolításának módját, többek között e feladatot a területileg érintett település polgármesterének hatáskörébe helyezte" – fogalmazott levelében.
A domboldalon is láthatók a vad nyomai – Fotó: Agroinform/Horváth Attila
Kreiner Roland azt is leszögezte: téves a gazda az irányú megállapítása, hogy a zártkerti gazdálkodás megszűnése a vadkár miatt történt. Az elmúlt évtizedekben az emberek életmódja, a társadalom igénye lényegesen megváltozott, ez vezetett a térségben hagyományosnak mondható zártkerti gazdálkodás feladásához. Kétségtelen hogy a felhagyott zártkerti parcellákat a természet hamar visszafoglalta, visszafoglalja, ezzel eszményi élőhelyet, és nyugalmat biztosít a vadállománynak, így a nagyvad szívesen tartózkodik ezeken a területrészeken.
"Így lényegesen nehezebb gazdálkodni a még működő kertekben, megítélésem szerint – ahogy az elnevezésben is szerepel "zárt", megfelelő vadkárelhárítást is szolgáló kerítés hiányában ezen kertekben bárminemű gazdálkodás felelőtlenség, különös tekintettel a rendkívül vadkárveszélyes és vadkárérzékeny karácsonyfa-termesztésre. Megfelelő minőségű kerítés építésével és fenntartásával a vadkár még ezeken a helyeken is teljes mértékben megelőzhető" – tette hozzá.
Majd így írt: az ember a gazdálkodásával a területen őshonos vadállomány környezetét változtatta meg, így a problémát elméletben a vad kiirtásával lehet "orvosolni". Ez azonban nem lehet cél, különösen nem a világhírű zalai gímszarvas esetében. A vármegyében az elmúlt évtizedekben számos nemzetközileg is elismert, sőt világelső trófeájú gímbika is terítékre került. A vadászturizmus kimagasló itt, aminek térségi és nemzetgazdasági jelentősége sem elhanyagolható.
A gímszarvas nemzeti kincs, kultúránk szerves része, nem véletlenül nevezi fővadnak a vadászati szaknyelv.
Az a megállapítás, hogy a vadállomány gyérítése üzleti érdekek miatt nem a szükséges mértékben zajlik, valóban egy vélelmezés, megalapozatlan megállapítás – szögezte le.
"Mint már korábban is említettem, az elejtési tervszámokat a vadászati hatóság engedélyezi, és a tervek megvalósulását is vizsgálja, eltérés esetén akár szankciókat is alkalmazhat. A jogos vadkár megtérítése jogszabályi kötelezettség, ezért sem lehet érdeke a vadgazdálkodóknak ész és értelem nélkül olyan méretűre felduzzasztani a vadlétszámot, amely gazdaságilag nem fenntartható" – közölte a Zalaerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese.
Végül hozzátette: az együttélés rendszerét a jogi környezet megfelelően szabályozza, s amennyiben az abban foglalt kötelezettségeket a vadászatra jogosultakon túl a gazdák is maradéktalanul betartják, érvényesül az "élni és élni hagyni" alapelv.
Indexkép: Agroinform/Horváth Attila
_fill_540x300_0.jpg)