Nem feltétlenül tett jót ennek a "kapcsolatnak" – ami sok helyen már eddig sem volt felhőtlen leginkább a vadkárproblémák miatt – a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tavaly őszi bejelentése, miszerint céget alapít, hogy segítsen a gazdáknak jogos kártérítési követeléseik érvényesítésében. A helyzet tisztázása és az egymással ellentétes érdekek, illetve álláspontok közelítése okán még egy nyilvános szakmai fórumra is sor került a NAK, illetve az OMVK vezető tisztségviselői között a FeHoVán.
Ennek ellenére úgy tudjuk, még mindig feszültség tapasztalható a felek között, s hogy ez ellen létezik-e hatékony gyógyír, nem tudni. Az biztos: mindkét oldalon sok esetben elsősorban emberi kérdések adják a konfliktusok gyökerét. Ahol az érdekelt felek partnerként kezelik egymást, ott nincsenek súrlódások. Persze, ezért mindenkinek tenni kell.
Póczak Balázs maga is vadászik, így mindkét oldal nézőpontjával tisztában van – forrás: Agroinform
– Jó a kapcsolatom a területeim egy részén érdekelt vadásztársasággal, mindent meg tudok beszélni velük – mondta el az Agroinformnak Póczak Balázs márokföldi (Zala vármegye, Lenti közelében) gazda, aki nem mellesleg vadászik is. – Múltkor is egyeztetésre hívtak, megkérdezték, hol, mit látok, mennyi vad mozog a területeken és hol a legrosszabb a helyzet. Meg tudtunk állapodni a vadkár kérdésében is, nálam két területet érintett. A hozzájárulásukkal hívtam egy független kárszakértőt, aki megállapította a vadkár mértékét, amit ki is fizettek. Ez a jobbik eset. De van rossz tapasztalatom is, ahol egy osztrák milliárdos bérli a vadászterületet. Folyamatosan érintett egy földem a vadkárban, a helyi képviselettel szinte mindennap beszélek, szóval kommunikálni tudunk, de a pénz, a kártérítés sosem érkezik meg, hívhatok én bármilyen szakértőt. A vadkárom tavaly az érintett részen nettó 2,5 millió forint volt, szerintem ebből se lesz semmi. Viszont alattomos, sunyi módon megkeresték az általam bérelt föld tulajdonosát, hogy megveszik tőle a területet, hajlandóak az itteni ár dupláját, 4-5 millió forintot is adni érte. Szerencsére, vagyok olyan jó viszonyban a bérbeadómmal, hogy szólt az esetről. Így nehéz partnerként tekinteni rájuk. Én azt gondolom, a NAK éppen az ilyen szélmalomharcokban akar segíteni a gazdáknak.
Póczak Balázs szerint az ilyen vadásztársaságok vadászati jogát akár vissza is lehetne vonni, például egy évre. Az biztosan elrettentő erővel hatna.
Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa érdeklődésünkre azt válaszolta: a jogos kárigényeket a termelők eddig is tudták érvényesíteni, s ebben szerintük nem jelent majd előrelépést a kamara újítása.
– Látni kell, hogy a vadkárra, annak megelőzésére, megtérítésére vonatkozó előírásokat a Vadgazdálkodási Törvény és annak végrehajtási rendelete rögzíti – bocsátotta előre. – A problémakör szabályozása tehát nem változik azzal, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) egy új eszközt is alkalmazni kíván a tagsága segítésében. Fontos tudni azt is, hogy – miként ezt Győrffy Balázs, az Agrárkamara elnöke több nyilatkozatában is hangsúlyozta – a követeléskezelő cég csak a jogos vadkárigényeket veszi át. Nem tűnik életszerűnek a gondolat, hogy az ilyen igényeket eddig ne tudták volna érvényesíteni a földhasználók és nagy számban működtek volna, illetve működnének most is hazánkban olyan vadgazdálkodók, akik ne tettek volna eleget a kötelezettségeiknek. Azt gondolom, hogy a vadkárperes eljárások objektíven, a jog betűje szerint folynak ezután is, ahogy eddig is. A különbség csak ott jelenik meg, hogy a földhasználó helyett egy cég érvényesíti majd az igényeket. Nem kizárt, hogy valamivel több vadkárper lesz, mint az elmúlt években (ezt nehéz volna megtippelni), azonban nem gondoljuk, hogy a mezőgazdálkodók többsége, amennyiben komoly káruk keletkezett, ne tett volna meg mindent eddig is annak megtérítéséért.
Sok esetben a tetemes vadkár oka a gazdálkodó és a vadászatra jogosult együttműködésének hiánya – forrás: Pixabay
Földvári Attila hozzátette: az említett követeléskezelő céget inkább csak tüneti kezelésként értékelik. A problémát nem a kárrendezésben, sokkal inkább a megelőzésben, a kötelezettségek teljesítésében látják. Sok esetben a tetemes vadkár oka a gazdálkodó és a vadászatra jogosult együttműködésének hiánya – miközben erre vonatkozóan is részletes előírásokat tartalmaznak a jogszabályok. Mint rámutatott: mindebben mindkét félnek, de különösen a gazdatársadalomnak van még bőven teendője.
Ugyanakkor érdekes, a FeHoVán is elhangzott kérdéskör, hogy mi lehet a megoldás a vadpopuláció-növekedésre? Tovább kell növelni az elejtési kvótákat? Vagy a vadászok számának növelése lenne kívánatos? Legalábbis olyan emberekre lenne nagyobb szükség, akik komolyan kiveszik részüket a vadkárelhárító vadászatokból is?
– Tény, hogy az ország egyes térségeiben a nagyvadállomány – leginkább a gímszarvas – túltartott, és a nagysága révén a mezőgazdaságnak okozott károk meghaladják a gazdálkodók számára elviselhető szintet. (Fontosnak tartom megjegyezni: az állományrobbanás oka elsősorban pontosan a mezőgazdasági struktúra nagyvadfajok számára rendkívül kedvező átalakulása. Az ágazati statisztikai adatokat nyilvántartó Országos Vadgazdálkodási Adattár adatsoraiból látszik, hogy ezen fajoknak a terítéke is folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedekben, években, nem csak a populáció!) Ezt a vadgazdálkodási ágazat és a jogszabályalkotó is felismerte, ezért kell az érintett régiókban (vadgazdálkodási tájegységekben) drasztikusan csökkenteni a konfliktusos fajok állományát a 2018-ban megjelent tájegységi vadgazdálkodási tervek előírásainak megfelelően. Azt is látni kell azonban, hogy ilyen állományapasztás számos – így például gazdasági, ökológiai, logisztikai – okból nem valósítható meg egyik évről a másikra. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vadász nem „sintér": szakmai szempontok alapján, válogató vadászat során ejtünk el vadat, nem pedig kártevőt irtunk – szögezte le Földvári Attila.
Hozzátette: a vadászatra jogosult szervezetek törekszenek az előírt feladatok maximális szakmaiság mellett történő teljesítésére, hiszen a vadgazdálkodási tevékenység a vármegyei kormányhivatalok vadászati hatóságainak kontrollja mellett zajlik és amennyiben a 20 éves tervet aprópénzre váltó éves vadgazdálkodási tervek nem teljesülnek, a hatóság azt szankcionálhatja is.
