A mezőgazdasági termőföld jövőjéről szóló viták hosszú időn át elsősorban arra összpontosítottak, hogy mekkora terület tűnik el a mezőgazdasági művelésből. Egy friss amerikai elemzés azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a következő évtizedek egyik legfontosabb kérdése nem feltétlenül a termőföld mennyisége lesz, hanem az, hogy ki rendelkezik felette, és ki tudja azt ténylegesen művelni.

Az American Farm Bureau Federation (AFBF) elemzése – amely az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) adataira épül – szerint a mezőgazdasági területek jövőjét egyszerre alakítja a földhasználat változása és a tulajdonosi szerkezet átalakulása. Bár a jelentés amerikai adatokat dolgoz fel, a felvetett problémák Európában is egyre ismerősebben csengenek.


Nemcsak fogy a termőföld, hanem egyre nagyobb a verseny érte

Az Egyesült Államokban 1982 óta mintegy 55,7 millió hektárral csökkent a szántóterület, emellett jelentős mértékben mérséklődött a legelők és egyéb mezőgazdasági hasznosítású területek nagysága is. Ezzel párhuzamosan a beépített területek közel 48 millió hektárral bővültek, ami nagyjából Nebraska állam területének felel meg.

A kép ugyanakkor árnyaltabb annál, mint hogy minden elveszett mezőgazdasági területet lakóparkok vagy ipari létesítmények foglaltak volna el. A kivont földek jelentős része más mezőgazdasági művelési ágba került át, például legelővé alakult, vagy természetvédelmi programok részévé vált. Ezek megfelelő gazdasági környezet esetén akár ismét bevonhatók lehetnek a termelésbe.

A véglegesen beépített területek esetében azonban jóval kisebb az esély arra, hogy valaha ismét mezőgazdasági célokat szolgáljanak.

Egyre több szereplő versenyez ugyanazért a földért

A jelentés szerint a földpiacot ma már nem csupán a mezőgazdasági termelők alakítják. A városok terjeszkedése, az ipari beruházások, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, a nagy kiterjedésű naperőművek és az adatközpontok létesítése egyaránt növeli a versenyt a rendelkezésre álló földterületekért.

Országos szinten ezek a beruházások ugyan még viszonylag kis területet foglalnak el, helyi szinten azonban jelentősen felhajthatják a földárakat, feldarabolhatják a birtokokat, és csökkenthetik a gazdálkodók számára elérhető földterületek kínálatát.

Az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy a beépítések üteme lassult ugyan az 1990-es évekhez képest, de továbbra is évente több millió hektár kerül ki a mezőgazdasági használatból.


A tulajdonosi szerkezet legalább akkora kihívás, mint a területvesztés

Az AFBF elemzésének egyik fontos megállapítása, hogy a földhasználat önmagában nem mutatja meg, ki rendelkezik a termőföld felett.

2024-ben az Egyesült Államokban több mint kétmillió földtulajdonos adott bérbe közel 348 millió hektár mezőgazdasági területet. A bérbe adott földek csaknem négyötöde olyan tulajdonosok kezében van, akik maguk már nem folytatnak mezőgazdasági termelést.

További kihívást jelent a tulajdonosok elöregedése. A nem gazdálkodó földtulajdonosok több mint egyharmada már betöltötte a 75. életévét, ugyanakkor a következő öt évben birtokaiknak csupán kis része kerülhet ténylegesen értékesítésre. A földek jelentős hányada várhatóan öröklés, vagyonkezelő alapok vagy más jogi konstrukciók révén cserél gazdát, ami hosszabb távon tovább alakíthatja a bérleti piacot.

Európában is egyre fontosabb kérdés a termőföld feletti kontroll

Bár az elemzés az Egyesült Államokra koncentrál, az általa bemutatott folyamatok Európában is egyre nagyobb figyelmet kapnak. Az agrártermelők több országban szembesülnek a földárak emelkedésével, a birtokkoncentráció erősödésével, valamint azzal, hogy a mezőgazdasági területekért más gazdasági ágazatok is versenyeznek.

A megújulóenergia-fejlesztések, az ipari beruházások vagy a logisztikai központok megjelenése számos térségben új kihívás elé állítja a földpiacot. Emellett az is egyre hangsúlyosabb kérdéssé válik, hogy a generációváltás során a termőföld továbbra is aktív gazdálkodók kezében marad-e.

A szakértők szerint a jövő agrárpolitikájának nemcsak a termőföld megőrzésére kell összpontosítania, hanem arra is, hogy a mezőgazdasági termelők hosszú távon hozzá tudjanak férni a művelhető területekhez.


Magyarországon is napirenden maradt a termőföld védelme

A termőföld stratégiai jelentősége Magyarországon is kiemelt kérdés. A parlament törvényalkotási bizottságának múlt heti ülésén a kormánypárti képviselők támogatták azt a javaslatot, hogy a földforgalmi szabályozás és a nemzeti vagyon védelméről szóló törvény továbbra is a sarkalatos jogszabályok körébe tartozzon. Ennek megfelelően várhatóan a jövőben is kétharmados többségre lesz szükség e törvények módosításához.

A döntés azt jelzi, hogy a hazai jogalkotás továbbra is stratégiai nemzeti erőforrásként tekint a termőföldre. Ez összhangban áll azzal a nemzetközi tendenciával, amely szerint az élelmiszer-termelés biztonsága, a földtulajdon szerkezete és a mezőgazdasági területekhez való hozzáférés egyre inkább gazdasági és szuverenitási kérdéssé válik.

Az amerikai elemzés egyik legfontosabb üzenete ezért Európában is időszerű: a jövőben nem csupán az lesz a meghatározó, hogy hány hektár termőföld áll rendelkezésre, hanem az is, hogy ezek a területek valóban a mezőgazdasági termelést szolgálják-e, és elérhetők maradnak-e a gazdálkodók számára.

Forrás: agdaily.com

Indexkép: illusztráció/Shutterstock