A kérdés régóta feszíti a búzatermelői közbeszédet, és egyre inkább túlmutat az egyszerű árvitán. A gabona termékpályán mára olyan értékválság alakult ki, amelyben a kockázatot viselő termelők egyre kevésbé érzik munkájuk elismerését, miközben a végtermék ára elszakadni látszik az alapanyag piaci realitásaitól. A helyzetet többek között Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnöke és Bidló Gábor, a Budagabona Kft. tulajdonos-ügyvezetője, piaci elemzésekkel foglalkozó szakember véleménye eltérő, de egymást kiegészítő nézőpontból világítja meg.
Torzult erőviszonyok a gabonaértékláncban
A Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnöke szerint ma nem ott keletkezik a profit a gabonatermékpályán, ahol a munka, a kockázat és a felelősség döntő része van.
– Én úgy gondolom, hogy most gyakorlatilag van egy olyan helyzet, hogy a gabona termékpályán torzulás alakult ki, egyfajta értékválság – fogalmaz. – Ez azt jelenti, hogy az alapanyagtermelés és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek nincsenek a helyükön kezelve.
Petőházi Tamás szerint a jelenlegi jogi és gazdasági környezet egyértelműen a kereskedelmi oldalnak kedvez.
– A mostani jogi lehetőségeket nézve a kereskedők a jogi „csűrés-csavarásban” jobb helyzetben vannak, mint a termelők, és ezt ki is használják – mondja. – A szerződéses és jogi környezet adta lehetőségeket ma sokkal jobban ki tudják használni, mint mondjuk 20–30 évvel ezelőtt.
A profit tehát nem ott csapódik le, ahol a termelési kockázat a legnagyobb, hanem a lánc középső és felső szintjein, ahol a jogi és piaci pozíciók erősebbek.
„A multikereskedő névtelen – és a szerződés mögé bújik”
Felmerül a kérdés, hogy valóban rosszabb-e a helyzet, mint korábban. A GOSZ elnöke szerint nem nosztalgiáról van szó, hanem a piac szerkezetének átalakulásáról.
– Nem volt tökéletes a helyzet régebben se, de akkor még olyan emberek dolgoztak a gabonakereskedelemben, akik a következő évben is itt akartak lenni a magyar piacon – emlékezik. – Sok volt a kisebb cég, az „one man show”-kereskedő, aki személyesen vállalta a nevét. Ma a kereskedelem 70–80 százalékát multikereskedők bonyolítják, csak megbízási alapon. Ők teljesen arctalanok, a jogi szerződések mögé bújnak és ezt nagyon jól ki tudják használni.
Petőházi Tamás – Fotó: MTI
A termelők egy része próbál alkalmazkodni a helyzethez.
– Nagyon sok termelő ma már megválogatja, kivel üzletel, kinek ad el terményt – mondja Petőházi. – A kereskedők között is próbálnak szűrni, de ez nem oldja meg a teljes rendszerszintű problémát.
Hol „tűnik el” a kenyér ára?
A közvéleményt leginkább az foglalkoztatja, hogy miként lesz az alacsony búzaárból mégis drága kenyér. Petőházi Tamás szerint a válasz nem egyszerű, és nem lehet egyetlen szereplőre rámutatni.
– Nem gondolom, hogy a pékeknél rakódna le a kenyér profitja – mondja a GOSZ elnöke. – És nem is a malmoknál van „extrahaszon”. Ugyanakkor a malmok is próbálnak ügyeskedni, igyekeznek olcsón megvásárolni a malmi búzát a termelőktől, nem akarnak sokat fizetni. Ők is azt nézik, ki mennyire van megszorulva, mikor kell mindenképpen eladnia.
A magyar malomipar jelentős része aratáskor vásárol, amikor sok kisebb gazda kényszerhelyzetben van: nincs elegendő tárolókapacitás, készülni kell a következő szezonra, a likviditás szűk. A lánc így torzul: az alapanyag olcsón kerül be, a végtermék ára viszont nem követi lefelé ezt a mozgást.
Így néz ki ma a gabona-kenyér értéklánc:
- a termelő alacsony áron ad el,
- a malom és a kereskedelem a nyomott alapanyagárra épít,
- a fogyasztó mégis magas kenyérárat fizet – miközben a többlet inkább a köztes szereplőknél, az összetett kereskedelmi és értékesítési láncban „szóródik szét”, semmint az alapanyagot előállító gazdáknál.
Malmos szemmel: nem minden kenyér 1500 forint
Bidló Gábor szerint fontos már az elején tisztázni egy gyakori félreértést.
Szerinte nem minden kenyér kerül 1500 forintba, és amelyik valóban ennyibe kerül, az jellemzően nem is kommersz alapanyagból készül. A kenyér árát ma sokkal inkább a belső költségszerkezet – energia, bérek, logisztika – határozza meg, mint önmagában a búza ára.
A búza ára a liszt árán keresztül tényleg nem több, mint körülbelül 100–130 forint környéke – fogalmazott.
A Budagabona Kft. vezetője hangsúlyozta, hogy érdemes különválasztani a mindennapi, kommersz kenyereket és a prémium termékeket. Előbbiek – például a gyorspékségek kínálata – jellemzően 7–800 forintos kilós áron jelennek meg, és ezeknél a búza, illetve a liszt költséghányada jóval kisebb, mint ahogy azt sokan gondolják.
Megfordult költségarányok
Bidló Gábor szerint a kenyér árképzésében alapvető eltolódás történt az elmúlt években.
– Ma ott tartunk, hogy a 70 forintos búzából egy-két kivételtől eltekintve nem tudnak a malmok 120 forint alatti árú lisztet őrölni – fogalmazott.
Bidló Gábor – Fotó: Agroinform.hu
Ráadásul a piacon sok esetben nem is 70, hanem inkább 80 forint körüli búzaárakkal kell számolni, ami automatikusan magasabb lisztárat eredményez.
– Azt gondolom, hogy a reális lisztárak most 130 forinton állnának meg. És akkor ez a legkommerszebb történet – mutatott rá.
Ebből kiindulva jól látszik, hogy a kenyér árában a liszt önmagában nem domináns tényező: a kommersz kenyérnél aránya nagyjából egyharmad körüli, a többit az energia, a munkaerő és az egyéb működési költségek adják.
Bér- és energiaköltségek szorítása
A Budagabona Kft. tulajdonos-ügyvezetője szerint a pékipart különösen érzékenyen érintették az elmúlt évek bérfolyamatai.
– A minimálbérnek és a garantált bérminimumnak közel 50%-os emelése négy év alatt pont azokat a vállalkozásokat érintette nagyon keményen, ahol sok a betanított munkás vagy segédmunkás – szögezte le.
Ehhez társulnak a logisztikai és értékesítési költségek, amelyek akkor is beépülnek az árba, amikor az alapanyagár már csökkenne.
A szakemberek szerint nem a pékeknél realizálódik az extraprofit – Fotó: pexels.com
– Úgy vélem, hogy a belső árstruktúra változása vitte fel az árakat, és aztán nem engedte, hogy visszamenjenek – fűzte hozzá. – 2022–2023-ban egyszerre ugrott meg az alapanyag- és az energiaár, és ez a sokk a vállalkozásoknál tartósan beépült a működésbe. A korábbi „olló” pedig – az alapanyagár csökkenése és a vállalati energia/bérköltségek magas szintje között – nemhogy zárult volna, inkább tovább nyílt.
Prémium kenyér: más alapanyag, más logika
A 1500 forintos kenyér kategóriája Bidló Gábor szerint tipikusan prémiumtermékeket jelent.
– Vannak olyan termékek, ami valóban 1500 forintba kerül, de ahhoz már nem 120 forintos lisztet használ a pékség, hanem 250 forintosat is akár. Az annak alapanyagául szolgáló szolgáló minőségi búzáért pedig többet kap a termelő is – jelezte.
A prémium kenyér nemcsak drágább alapanyagból készül, hanem előállítása is kevésbé gépesíthető, több kézimunkát és hosszabb, gondosabb technológiát igényel – ami szintén árfelhajtó tényező.
Bizalom nélkül nincs kiút
Petőházi Tamás szerint a gabonatermékpálya „értékválságából” nincs gyors megoldás, de vannak irányok.
– Dolgozunk azon, hogy hosszú távú kereskedelmi kapcsolatok alakuljanak ki a termelők és a feldolgozók között – mondja.
Az lenne a cél, hogy a felvásárlási láb maradjon: egy tisztességes kiskereskedő, integrátor vagy közbenső szereplő kapcsolja össze a terményt és a feldolgozást, ne egy teljesen arctalan rendszer – mondta.
Ugyanakkor a szezononként jelentősen ingadozó termés- és piaci viszonyok miatt a bizalom nehezen épül.
– Szezon és szezon között akkora a különbség a gabonatermesztésben, hogy előre szinte kiszámíthatatlan, mi várható – magyarázza. – Ilyen körülmények között a bizalom is nehezebben tud kiépülni.
A Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnöke szerint hosszabb távon csak akkor rendeződhet az „értékválság”, ha:
- az alapanyag-termelést nem pusztán költségtényezőként, hanem stratégiai értékként kezeli a piac és a szabályozás,
- a jogi környezet kiegyensúlyozottabban védi a termelőt,
- és a termelők, feldolgozók között több lesz az olyan szerződéses kapcsolat, amely nem egy tételre- egy szezonra, hanem évekre szól.
Amíg azonban ez nem valósul meg, a gabonatermesztők úgy érzik, a lánc végén ők viselik a legtöbb kockázatot – a legkevesebb biztos bevétel mellett.
Szerettük volna a cikkben a pékszakmát is megszólaltatni, azonban az általunk megkeresett pékek, pékségek kivétel nélkül elzárkóztak. A Magyar Pékszövetség illetékese január második hetében tudott volna reagálni felvetéseinkre – természetesen, ennek lehetőségét a későbbiekben is nyitva hagyjuk, amennyiben a részéről mutatkozik rá igény.
Egy Veszprém vármegyei pék szerint az óriási árkülönbség oka nem a lisztben vagy a pékipari előállításban keresendő, hanem a kereskedelmi láncok árrésében. Mint elmondta, a pékségek jellemzően 500–600 forintos nettó áron adják át a kenyeret az üzleteknek, ami áfával együtt nagyjából 650 forintos fogyasztói árnak felelne meg.
A gabonatermesztők mostanság úgy érzik, a lánc végén ők viselik a legtöbb kockázatot – a legkevesebb biztos bevétel mellett – Fotó: pexels.com
– Mi ebből kenyerenként körülbelül 40–50 forintot keresünk, miközben a bolt akár 600 forintos hasznot is realizál rajta – fogalmazott. Hozzátette: a pékségek a 135–140 forintos lisztből állítják elő a termékeket, miközben a szállítási, energia- és munkaköltségek is őket terhelik. Tapasztalatai szerint 15–20 éve még 20 százalékos árréssel dolgoztak a boltok, ma viszont sok esetben 100 százalékos vagy annál is nagyobb felárral értékesítik a pékárut, ráadásul gyakran elvárják az el nem adott áru visszavételét is. A pék hangsúlyozta: a liszt ára önmagában nem indokolja az 1500 forintos kenyérárat, a probléma a kereskedelmi gyakorlatokban és az egyoldalúan érvényesített feltételekben gyökerezik.
Király Roland pékmester és molnár szerint a kenyér magas fogyasztói ára mögött nem elsősorban a gazdák, a malmok vagy a pékek „extra haszna” áll.
Elmondása szerint egyébként ő maga tudatosan a piaci ár felett, 90–100 forintért vásárol búzát, mert így biztosítani tudja a jó minőséget és a gazdák kiszámíthatóságát, miközben a jelenlegi, 68–75 forintos árszint szerinte a mennyiségi, nem pedig a minőségi termelést ösztönzi.
Király Roland arra is rámutatott: a búza árának szélsőséges kilengései – néhány éven belül 120 forintról 68 forintra – súlyos bizonytalanságot okoznak az egész ágazatban. Úgy véli, ha az áfa például 15 százalékra csökkenne, az hosszabb távon nemcsak a fogyasztóknak jelentene könnyebbséget, az állam bevételei sem esnének vissza, mert a jövedelmezőbb vállalkozások stabilabban tudnának adózni.
Indexkép: Pexels
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
