A repce őszi gombakórokozói – mire kell figyelni?

Az őszi káposztarepce napjainkban kizárólag intenzív technológiai szemléletmóddal termeszthető gazdaságosan. A gazdasági és klimatikus környezet kiszámíthatatlan hatásainak következtében a 4,0 t/ha-os termésátlag ma már a sikeres termesztés minimumfeltételének tekinthető. Ennek elérése még kedvező időjárási körülmények között is a tápanyag-utánpótlási és növényvédelmi technológia fegyelmezett betartását igényli. Egyetlen védekezési elem elhagyása, illetve annak nem megfelelő időben vagy módon történő végrehajtása is jelentős termésveszteséget okozhat. A kedvezőtlen felvásárlási árak mellett többek között ez is magyarázza az elmúlt évek drasztikus vetésterület-csökkenését: jelenleg a repce hazai vetésterülete megközelítőleg 150 ezer hektár.

A növény-egészségügyi tényezők – a kórokozók, a kártevők, valamint ezek kölcsönhatásai – alapvetően meghatározzák a magas termésszint elérésének lehetőségét.

A repcebetegségek elleni hatékony védelem fenntartása négy, évjárattól függően akár öt gombaölő szeres kezelést is szükségessé tehet. Az augusztusi vetést követően már az őszi időszakban számolni kell a növényállományt károsító kórokozók eltérő mértékű megjelenésével. A vírusos és fitoplazmás eredetű megbetegedések sem elhanyagolhatók, ugyanakkor a gombás betegségek – a termesztési körzettől, az időjárási viszonyoktól és a fertőzőanyag mennyiségétől függően – kiemelt jelentőséggel bírnak.

Összefoglalónk célja áttekinteni azokat a kórokozó gombák által előidézett repcebetegségeket, amelyek már az őszi időszakban is komoly kihívást jelenthetnek a termesztők számára. Mindenekelőtt fontos figyelembe venni azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák és jelentősen befolyásolják az egyes betegségek kártételi küszöbértéket meghaladó fellépését.

• Talaj, valamint termesztési makro- és mikrokörnyezet: A talaj típusa, kötöttsége, kémhatása és szervesanyag-tartalma jelentősen befolyásolja a gombák szaporítóképleteinek túlélési idejét és felhalmozódását. Ehhez társul a termesztési körzet klimatikus környezete, amely nemcsak a kórokozók dominanciáját, hanem fertőzési módjukat és mértéküket is meghatározza.
• Elővetemény és vetésforgó: A repce kimondottan érzékeny a vetésforgóra, ugyanakkor a gyakorlatban széles körben alkalmazott „gabona–repce” bikultúrás termesztés elősegíti a betegségek fokozottabb megjelenését. Ezt tovább erősítheti a zöldítési vagy takarónövényként termesztett rokon fajok – például a mustár és az olajretek – növénykórtani szempontból kedvezőtlen hatása.
• Agrotechnika és talajművelés: Szorosan kapcsolódik a vetésforgó kérdéséhez olyan értelemben, hogy a minimum művelésű és no-till talajművelési rendszerek erőteljes térhódításával  számolnunk kell a területek átalakuló mikroflórájával, valamint a visszamaradó növényi maradványok tömegével és az ezeken fennmaradó kórokozó-szaporítóképletek mennyiségével.
• Vetési mód, állománysűrűség: A hagyományos gabona-sortávolságra vetett repcék mellett egyre inkább terjednek az alacsony csíraszámmal és széles sortávolságra (36–45–75 cm) vetett repcehibridek. Ennek előnye a növények szellősebb, tágabb térállása, ugyanakkor hátránya, hogy a fertőzések okozta növénypusztulás aránya magasabb lehet, ami fokozott termésveszteségi kockázattal jár.
• A termesztett hibrid genetikailag kódolt betegség-ellenállósága: A termesztett hibridek esetében meghatározó tényező a különböző betegségekkel szembeni rezisztenciaszint. Ez nem minden esetben párosul a legmagasabb terméspotenciállal, azonban az ismert kockázati tényezők figyelembevételével érdemes genetikai oldalról is felkészülni a várható fertőzésekre.

Ezen tényezők ismeretében, fontossági sorrendben az őszi időszakban a következő jelentősebb gombabetegségek károsítják a repcét:

• plenodómuszos (fómás) levélfoltosság és szárrák (Plenodomus lingam, P. biglobosus);
• repceperonoszpóra (Peronospora parasitica);
• alternáriás levélfoltosság (Alternaria spp.);
• gyökérgolyva (Plasmodiophora brassicae).

A plenodómuszos levélfoltosság megjelenése minden évben tapasztalható (1. kép).

1. kép: A plenodómuszos levélfoltosság tünete és károsítása október közepén – Fotó: Dr. Varga Zsolt

A tünetek megjelenését és a fertőzés mértékét az adott évjárat csapadékviszonyai határozzák meg. A tünetek először a szikleveleken és az alsó levélszinten jelennek meg, majd innen terjed tovább a fertőzés a többi levélre. A leveleken kivilágosodó, kerekded foltok alakulnak ki, amelyekben szétszórtan, szabad szemmel is jól megfigyelhető az apró, fekete piknídiumok tömege. A kórokozó a megfertőzött növényekben a téli időszakban látensen marad fenn, ugyanakkor az áttelelésben jelentős szerepet játszanak a piknídiumokkal szennyezett növényi maradványok (levél, becő, szár) is.

Járványos fellépés és fogékony fajták esetén a betegség okozta károsítás meghaladhatja az 50%-ot. Napjainkra a repce első számú, a termesztéstechnológiát alapvetően meghatározó betegségévé vált, amelynek fertőzése szoros összefüggésben áll a repceszár-ormányos kártételének mértékével. A kártevő által okozott sebzések fertőzési kaput nyitnak a Plenodomus lingam számára. A védekezésben meghatározó szerepe van az Rlm7 rezisztenciagénnel rendelkező hibridek termesztésének, valamint a virágzás végéig folyamatosan alkalmazott, váltott hatóanyagú fungicides állományvédelemnek.

A csapadékos és hűvösebb szeptember kedvez a repceperonoszpóra megjelenésének is. Fogékony fajták termesztése esetén már a sziklevelek sárgulása is megfigyelhető, a levelek fonákán kialakuló fehéresszürke penészgyep alapján pedig a betegség vizuálisan is jól diagnosztizálható (2. kép A és B).

 2. kép: A repceperonoszpóra sziklevélen okozott tünete a levél színén (A) és fonákán (B) – Fotó: Dr. Varga Zsolt

A repceperonoszpóra hazánkban általában nem okoz kiemelkedő gazdasági kárt, ennek ellenére jelentőségét nem szabad alábecsülni. Az őszi fertőzéseket követően a kórokozó a fertőzött növényi maradványokon micéliummal és konídiummal egyaránt áttelelhet, majd tavasszal ezekről kiindulva újabb fertőzéseket indíthat. Kedvező ökológiai körülmények között a betegség a virágokra és a becőkre is átterjedhet.

A kórokozó fennmaradását tovább segíti, hogy gazdanövényköre a keresztesvirágú növények között rendkívül széles. Gazdasági jelentősége elsősorban abban mutatkozik meg, hogy erősebb őszi fertőzés esetén csökkentheti a repcenövények télállóságát. A termelők azonban a repceperonoszpóra ellen csak ritkán alkalmaznak célzott növényvédelmi kezelést.

Hasonló biológiai és gazdasági következményekkel kell számolni a gyökérgolyva megjelenése esetén is, azzal a lényeges különbséggel, hogy a betegség ellen jelenleg nem áll rendelkezésre célirányosan alkalmazható gombaölő szer. A kórokozó 2017 őszén tapasztalt erőteljes fellépése jól bizonyította, hogy rendkívül kiszámíthatatlan, váratlanul járványszerűen megjelenő betegségről van szó.

A Plasmodiophora brassicae fertőzéséhez az alábbi feltételek együttes fennállása szükséges:

• a kórokozó kitartóspóráival (inokulummal) fertőzött talaj;
• savanyú kémhatású (pH < 6,5), valamint 50% feletti víztelítettségű talaj;
• körülbelül 20 °C-os hőmérséklet;
• fogékony hibrid termesztése.

A fertőzött repcenövények gyökérzetén eltérő számú és méretű golyvák (daganatok) figyelhetők meg (3. kép). A daganatok kialakulását a kórokozó fertőzése nyomán létrejövő sejtburjánzás (hipertrófia) okozza. A golyvák mérete az 0,5–1 centiméterestől akár a 10 centimétert meghaladó nagyságig is terjedhet. A fertőzés többnyire a gazdanövény gyökérszőrein keresztül, rajzóspórák segítségével következik be.

3. kép: A gyökérgolyva tünete repcegyökéren – Fotó: Dr. Varga Zsolt

A talajba kerülő kitartóspórák átlagos élettartama 3–6 év, azonban egyes vizsgálatok szerint akár 17 évig is megőrizhetik életképességüket. A betegség ellen közvetlen kémiai védekezés nem lehetséges, ezért az agrotechnikai módszerek – elsősorban a megfelelő talajművelés és vetésváltás –, valamint a genetikai védelem, vagyis a rezisztens hibridek termesztése meghatározó szerepet játszik a gyökérgolyva elleni sikeres védekezésben.

Összegezve elmondható – és egyben szeretnénk felhívni a figyelmet arra –, hogy a klimatikus viszonyok változásával a termesztési szemléletnek is alkalmazkodnia kell. A biotikus ágensek, különösen a kórokozók, napjainkra a repcetermesztés „időzített bombáivá” váltak.

A megszokásból végzett technológiai elemek alkalmazásának időszaka lezárult: a repce olyan kultúrává vált, amely folyamatos figyelmet és következetes gondoskodást igényel. Nem mindegy, hogy ez milyen költségek mellett valósul meg, ugyanakkor ha a termesztő az integrált növénytermesztési szemlélet valamennyi kulcsfontosságú elemét alkalmazza, a befektetés várhatóan megtérül, és az eredmény sem marad el.

Dr. Varga Zsolt
Plant-Treat Kft.

A Profin a repceprofitért Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt:

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.