Manapság sokan, sokféleképpen gondolkodnak azon, mi a baj a magyar agráriummal, hogyan lehetne versenyképesebbé, "üzembiztosabbá" tenni, egyáltalán milyen fejlődési irány lenne üdvös?
E sokakat érdeklő témakör került most terítékre a Patrióta YouTube csatorna Véleményvezér című műsorában is. Filep Dávid műsorvezető beszélgetőtársa Goldmann Dávid, a Remény Farm tulajdonosa volt, aki kendőzetlen őszinteséggel beszélt a magyar mezőgazdaság helyzetéről, Ukrajna csatlakozásának következményeiről, az ipari termelés zsákutcáiról és a kisgazdaságok lehetséges szerepéről.
Ipari szemlélet kontra közösségi gazdálkodás
A beszélgetés kiindulópontja egy régi, de ma is aktuális vita: vajon milyen irányba kell fejlődnie a magyar mezőgazdaságnak? Az ipari, nagybirtokokra épülő modell kétségkívül költséghatékonyabb, hiszen minél nagyobb a gazdaság, annál alacsonyabbak az egységnyi költségek. A hatalmas üzemek robotizált traktorokkal, kevés munkaerővel, nagy volumenben állítanak elő gabonát és olajos növényeket.
Goldmann Dávid szerint azonban ez a szemlélet hosszabb távon zsákutca:
„Alapvetően egy rossz dolgot csinál hatékonyan. Rövid távon szükséges lehet, de társadalmi és ökológiai szempontból fenntarthatatlan. A kisgazdaságokban viszont megvan az a rugalmasság, hogy alkalmazkodni tudjanak a változó körülményekhez, munkahelyet teremtsenek és helyi közösségeket tartsanak életben.”
A Remény Farm mindennapjai jó példa erre: a csirkeállomány mellett más állatok, gyümölcsös és komposztálási megoldások alkotnak zárt körforgást, ahol az egyik termelési ágazat mellékterméke a másik bemenete. Ez a szemlélet egyszerre szolgálja a fenntarthatóságot és a gazdasági biztonságot.
Ukrajna csatlakozása: lehetőség vagy fenyegetés?
A beszélgetés egyik hangsúlyos témája Ukrajna 2030-ig tervezett uniós csatlakozása volt. Az ukrán agráróriások termelési költségei 25–30 százalékkal alacsonyabbak, mint a magyar termelőké, ráadásul a földbirtokok mérete összehasonlíthatatlanul nagyobb. Míg Magyarországon a birtokmaximum 300 hektár (bár bérelt földekkel cégek ennél jóval többel is gazdálkodhatnak), Ukrajnában akár félmillió hektáros nagyságú agrárvállalatok is működnek.
Ez az óriási méretkülönbség komoly versenyhátrányt jelenthet a magyar termelők számára, különösen a kulcsfontosságú kultúrákban – búza, kukorica, napraforgó –, ahol Ukrajna kiemelkedően erős. Ráadásul a jelenlegi uniós szabályozásokhoz való felzárkózásuk rendkívül költséges lenne, hiszen a termelési technológiáik sok tekintetben nem felelnek meg a szigorú EU-s állatjóléti és környezetvédelmi normáknak.
Goldmann Dávid szerint:
Vagy nem tudják megcsinálni, vagy óriási költségekkel tudnak csak alkalmazkodni. Ha viszont átmeneti haladékot kapnak, az újabb versenyhátrányt okoz a magyar gazdáknak.
Az agrártámogatások átalakítása és a kisgazdaságok sorsa
Az uniós agrártámogatások átalakítása Magyarországon is súlyos következményekkel járhat. A várakozások szerint több tízezer családi gazdaság tűnhet el a porondról, miközben a nagybirtokok koncentrációja tovább erősödik.
A gazda emlékeztetett: korábban ugyanakkora területen egy egész falu – pap, tanár, orvos és gazdacsaládok – megélt. Ma sok esetben egy több száz hektáros gazdaságban egyetlen ember dolgozik főállásban, miközben a termelés gyakran nem kapcsolódik közvetlenül a helyi élelmiszer-ellátáshoz.
„Szégyen lenne, ha délben nem tudnám a vendéget megkínálni csirkével a saját gazdaságomból. Sok helyen viszont nincs új termék, ipari takarmányt állítanak elő, és ennyi” – fogalmazott Goldmann.
Az aszály és a vízgazdálkodás zsákutcái
Az utóbbi években az aszály vált a gazdák egyik legnagyobb félelmévé. Hiába van a közelben folyó, a meglévő öntözőrendszerek elhanyagoltak, beszántották vagy benőtte a gaz őket. Az öntözés erőltetése azonban nem oldja meg a problémát – állítja Goldmann Dávid.
Szerinte a vízgazdálkodást komplex szemlélettel kellene kezelni:
- vízmegtartás a talajban és az élő növényekben,
- a vízkörforgás lassítása,
- tározók és vízgyűjtők létrehozása,
- tájegységi szintű együttműködés gazdák, vadászok, önkormányzatok között.
„Ha csak az öntözésre koncentrálunk, tovább robogunk a sivatagosodás felé. Nem az a kérdés, hogy hogyan locsoljuk a kukoricát, hanem hogy miként tartjuk a vizet a tájban” – hangsúlyozta.
Generációváltás és fiatal gazdák bevonása
A magyar agrárium egyik legnagyobb problémája a fiatalok hiánya. A mezőgazdaságban dolgozók aránya eleve alacsony, és sokszor a gazdaságok átadása sem sikerül a következő generációnak.
Az idősebb gazdák berögzült munkamódszerei – például a szántás, a megszokásból vetett kukorica vagy napraforgó – nehezítik az alkalmazkodást. Goldmann szerint azonban a fiataloknak teret kell adni, és engedni kell, hogy saját módszereiket próbálják ki, akkor is, ha hibáznak.
Van kiút: közösségi és ökológiai gazdálkodás
Bár a helyzet sok szempontból kilátástalannak tűnik, a Remény Farm tulajdonosa optimista:
„Nincs más esélyünk, mint hogy hasonló szemléletű gazdaságok terjedjenek el, amelyek nemcsak termelnek, hanem közösséget is építenek. Az ökológiai szempont nem mellékes, hanem létkérdés.”
A jövő tehát két irányba ágazhat: az ipari termelés további koncentrációja és a családi gazdaságok felszámolódása felé, vagy a rugalmas, közösségi és természetközeli gazdálkodás erősödése felé. Hogy melyik forgatókönyv valósul meg, az nagyrészt azon múlik, milyen szabályozási és támogatási rendszert választ Magyarország – és mennyire képes hosszú távon gondolkodni.
Indexkép: YouTube
