A rovartenyésztés egyre fontosabb szerepet tölt be a mezőgazdaságban, hiszen a fekete katonalégy vagy a lisztkukac fenntartható fehérjeforrást jelenthet állatoknak – és akár embereknek is. A rovarok szerves hulladékon történő tenyésztése ráadásul hozzájárul a körforgásos gazdálkodás erősítéséhez. A vadon élő fajok háziasítása azonban komoly kockázatokkal jár – ahogy azt a selyemhernyó vagy a mézelő méh példája is mutatja.



A háziasítás és a monokultúra egyaránt sérülékennyé teheti a tenyésztett állatokat.

A genetikailag homogén populációk ellenálló képessége gyengül, ami gyors összeomláshoz vezethet egy-egy kórokozó megjelenésekor.

Hasonló problémákkal szembesült a baromfiágazat a madárinfluenza idején, vagy a banántermesztés, amikor a Gros Michel fajtát egyetlen gombabetegség szinte teljesen kipusztította.


legy

Fotó: Pixabay


Genomika a rovarfarmokon

A modern genomikai kutatások új lehetőséget adnak a rovartenyésztők kezébe. A génállomány folyamatos monitorozása olyan, mint az életjelek figyelése a kórházban: időben jelezheti, ha problémás genetikai markerek jelennek meg egy populációban. Így még a katasztrófa előtt lehet beavatkozni – például új vadon élő egyedek bevonásával, vagy génszerkesztési technológiák, például a CRISPR-Cas9 alkalmazásával.

A genomikai megközelítés lehetővé teszi, hogy a tenyésztők megőrizzék a genetikai sokféleséget, miközben célzottan javítják a gazdaságilag fontos tulajdonságokat, például a gyors növekedést vagy a jó takarmányhasznosítást.

Ugyanakkor elkerülhetik, hogy a szelekció során értékes gének – például az erős immunrendszerért felelősek – akaratlanul eltűnjenek, ahogy az például a paradicsom ízgénjeivel történt a hosszabb eltarthatóság érdekében végzett nemesítés során.



Miért kulcsfontosságú ez a gazdálkodóknak?

A rovartenyésztés a jövő egyik meghatározó ágazata lehet a fenntartható fehérjetermelésben. Ha azonban a háziasítás buktatóit nem kezelik időben, a gazdák egész ágazatok összeomlását kockáztatják – ahogy az más állattenyésztési és növénytermesztési ágazatokban már megtörtént. A genetikai monitorozás és a modern biotechnológia alkalmazása ezért nemcsak a rovarfarmok sikerének záloga, hanem az egész élelmiszerlánc biztonságát erősíti.

A kutatók szerint a genomika erejének kiaknázásával a rovartenyésztők proaktívan, nem pedig reaktívan léphetnek fel, elkerülve a jövőbeni összeomlásokat, miközben a világ fehérjeellátásának egyik legígéretesebb forrását építik.

Forrás: morningagclips.com

Indexkép: Pixabay