Ezért hódít az olajfa a magyar kertekben – meglepő okok!

Az olajfa (Olea europaea) ősidők óta a béke, a bölcsesség, a termékenység, a jólét, a szerencse és a győzelem jelképe. Kevés más gyümölcstermő fa részesült akkora dicséretben, szerepelt annyi festményen vagy dalban, mint ez a napfénykedvelő, strapabíró növény. A Földközi-tenger térségében honos fa kiválóan alkalmazkodik a száraz, sziklás talajhoz, és a kemény időjárási körülményeket – aszályt, szelet – is jól viseli. Az olajfa története valódi időutazásra hívja az érdeklődőt.

A növény eredetileg a Földközi-tenger keleti térségében, a Levante partvidékén honos, de már az ókorban elterjedt Délkelet-Európában, Nyugat-Ázsiában (Észak-Irántól a Kaszpi-tengerig) és Észak-Afrikában is. Az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó növény jellegzetes, keskeny levelei felül sötétzöldek, alul ezüstös árnyalatot mutatnak. Májusban jelennek meg sárgásfehér, szőlőszerű virágai, melyek kellemes illatot árasztanak. Az olajfa 4–6 éves korára kezd virágozni, az első termések pedig általában a hetedik év után jelennek meg. Ovális bogyótermése az érés során zöldből barnán át feketévé színeződik, közepén pedig egy nagy mag található.

Az olajfa eredete

Az olajfa nemcsak a mediterrán mezőgazdaság egyik alapköve, hanem kulturális és gazdasági jelentősége is évezredekre nyúlik vissza. Az olajfa eredete egészen az oligocén korszakig nyúlik vissza: nagy valószínűséggel már 20–40 millió évvel ezelőtt jelen volt Olaszországban és a Földközi-tenger keleti térségében. Körülbelül 100 ezer évvel ezelőtt Afrikában is megkezdődött a hasznosítása.

Már a neolitikum idején gyűjtötték a vadon termő olajbogyót Görögországban, de termesztése minden valószínűség szerint Krétán kezdődött Kr.e. 3000 és 1000 között. A görögök a termesztést gyarmataikon is meghonosították: így alakultak ki olajfaültetvények Szicíliában, Dél-Franciaországban, Spanyolország nyugati partvidékén és a Fekete-tenger mentén. A növénynek már ekkoriban vallási és szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak. A békekötések során a hírnökök olajággal érkeztek, az olimpiai játékok győzteseit pedig olajágkoszorúval tüntették ki.

A rómaiak hamar felismerték az olívaolaj jelentőségét, és nagyban hozzájárultak az olajfa termesztésének elterjedéséhez a Római Birodalom egész területén. Az olajkereskedelem folyamatosan bővült, a római hajók pedig rendszeresen szállították az értékes terméket olyan régiókba, ahol az olajfa nem termett meg vagy nem volt elegendő mennyiség. A bizánci korszakban továbbra is fennmaradtak a tradicionális termesztési központok, de ekkor már a keresztény kolostorok olajfaültetvényei biztosították a termés nagy részét. A Bizánci Birodalom ebben az időszakban a világ vezető olívaolaj-exportőrévé vált.

Az Oszmán Birodalom idején az olívaolaj-kereskedelem új lendületet kapott, mivel kiépültek a fontosabb tengeri szállítási útvonalak. Ezek az útvonalak különösen az Égei-tengertől Nyugat-Európáig tették lehetővé az olaj szállítását. Az oszmán uralom alatt nemcsak a helyi gazdaságok profitáltak a kereskedelemből, hanem a szappanipar is virágzásnak indult. A 18. századra az olívaolaj exportja már nemcsak élelmiszerként szolgálta az európai piacokat, hanem elengedhetetlen alapanyaga lett a szappangyártásnak is.

Az olajfa nemcsak a mediterrán mezőgazdaság egyik alapköve, hanem kulturális és gazdasági jelentősége is évezredekre nyúlik vissza – fotó: pexels.com

Az olajfa megjelenése, felépítése

Az olajfa nemcsak évszázadok óta fontos gazdasági növény, hanem megjelenésében is különleges és jellegzetes faj. Az olajfa örökzöld növény, amely lehet fa vagy cserje formájú. Általában 8–15 méteres magasságot ér el, és ritkán haladja meg a 15 métert. Törzse szabálytalan, bütykös felszínű. Levelei ezüstösen zöld színűek, hosszúkás formájúak, szélességük 1–3 cm, hosszúságuk pedig 4–10 cm között változik. Apró, fehér színű virágokat hoz. Termése a közismert olajbogyó, más néven olívabogyó vagy egyszerűen olíva, amely csonthéjas, 1–2,5 cm hosszú, és vékony húsréteggel rendelkezik.

Meddig él egy olajfa?

A olajfa lassú növekedésű növény, amely mediterrán élőhelyén évtizedek alatt akár 20 méter magasra is megnőhet. Ezzel szemben a konténeres körülmények között nevelt példányok jellemzően legfeljebb 1,5 méter magasra nőnek. Természetes élőhelyükön az olajfák rendkívül hosszú életűek, egyes egyedek akár ezer évnél is idősebbek lehetnek. A fiatal fák sima, ezüstösen zöld kérge idővel repedezetté válik, így az idősebb példányok esztétikai megjelenésükben is különlegesek.

A vouves-i olajfa a Földközi-tenger térségének hét legidősebb példányából is a legrégebbi. A csoport többi tagja is 2–3 ezer éves lehet.  Érdekesség, hogy a matuzsálem még ma is hoz olajbogyót, melyet a turisták szívesen vásárolnak – nem ritkán magas áron.

Az olajfa rendkívül ellenálló, jól tűri az aszályos időszakokat és a bozóttüzeket is, ami nagyban hozzájárulhatott hosszú élettartamához, és ahhoz, hogy a mediterrán térség egyik legértékesebb haszonnövényévé váljon.

A olajfa lassú növekedésű növény, amely mediterrán élőhelyén évtizedek alatt akár 20 méter magasra is megnőhet – fotó: pexels.com

Az olajfa terméshozama

Egy kifejlett olajfa – a fajta, az elhelyezkedés és a művelési technológia (például hagyományos, öntözéses, intenzív vagy szuperintenzív) függvényében – átlagosan 50–100 kilogramm termést hozhat évente. Levelei jellegzetesen ezüstös zöld színűek, hosszúkás, nyúlánk formát mutatva.

Olajfafajták

Az olajfa hosszú kulturális múltja során világszerte több ezer különböző típusú olajbogyó-változat alakult ki. A legnagyobb fajtaválasztékkal Spanyolország, Olaszország, Görögország és Észak-Afrika büszkélkedhet. A megtermékenyülés szempontjából léteznek öntermékenyülő és önmeddő fajták is, ezért ha csak egyetlen olajfát szeretnénk ültetni és számítunk a termésre is, célszerű öntermékeny változatot választani.

• Olea europaea 'Arbequina' – Világszerte az egyik legkedveltebb fajta, amely kompakt növekedésű és közepesen fagytűrő. Levelei bőrszerűek, keskenyek, lándzsa alakúak, szürkészöld színűek, alsó oldaluk világosabb árnyalatú. Nagy díszítőértékkel bír, mivel akkor is dekoratív, ha épp nem hoz termést. Apró, illatos, krémfehér virágai a nyár elején nyílnak, amit zöld termés követ, amely sötétlilás feketére érik be. Bogyói kis méretűek, viszont magas olajtartalommal rendelkeznek.
• Olea europaea 'Cipressino' – Felfelé törő ágrendszer jellemzi, öntermékeny, emellett rendkívül jól tűri a hideget. Illatos, krémfehér virágai a nyár elején nyílnak, termése bíborfeketére érik. Sűrű, élénk lombozatának köszönhetően ez az egyik legszebb olajfafajta, amelyet gyakran ültetnek közterületekre, kertekbe. Olaszországban már évszázadok óta alkalmazzák szélfogóként. Dézsás növényként is kiváló, ha napos helyre kerül.
• Olea europaea 'Frantoio' – Ez a közepesen fagytűrő fajta Európa-szerte igen elterjedt. Akár 6–8 méteres magasságot is elérhet, és látványos, ezüstös zöld leveleket fejleszt. Törzse sima, világosszürke, fiatal hajtásai kopaszok, zöld vagy ezüstös színűek. Illatos virágaiból fekete termések fejlődnek, amelyek számos olasz olívaolaj alapját képezik.
• Olea europaea 'Pendolino' – Kompakt és lassú növekedésű, közepesen fagytűrő fajta. Nagy terméshozamának és jelentős bogyóméretének köszönhetően széles körben termesztik. Lehajló ágrendszere megkönnyíti a szüretelést, és kiváló beporzóként is ismert. Fehér virágai nyáron nyílnak, koronája sűrű, levelei dúsan borítják az ágakat.

A kézi szedés hagyományos, főként kisebb fáknál alkalmazott módszer, mely költséges, de kíméletes – fotó: pexels.com

Az olajfa Magyarországon

Magyarországon is egyre népszerűbb dézsás növényként az olajfa, de néhány helyen akár a kertbe is kiültethető. Az olajfák olyan éghajlati viszonyok között ültethetők ki a kertbe, ahol a téli hőmérséklet nem csökken -5 Celsius-fok alá. Hazánkban emiatt elsősorban dézsás növényként tartják őket, és a hideg hónapokra fagymentes, világos helyen teleltetik.

A vegetációs időszakban az olajfa a meleg, napos környezetet részesíti előnyben, ezért ideális választás lehet déli fekvésű teraszokra, erkélyekre. Mivel növekedése lassú, és helyigénye is viszonylag kicsi, a kisebb erkélyeken is jól elfér. Szabadtéri tartás esetén fontos, hogy szélvédett, napos helyre kerüljön, ahol a gyökerek és a korona körül is elegendő hely áll rendelkezésre.

Az olajfa gondozása

Az olajfa ültetése

Az olajfa kevés igényt támasztó, jól tartható dézsás növény, ezért ültetéséhez érdemes stabil agyag- vagy terrakottaedényt választani, amely elvezeti a felesleges vizet. Mivel szárazságtűrő növény, nagyon fontos, hogy ne öntözzük túl, mert a pangó víz károsíthatja a gyökereit. A tápanyagokban szegény talajt kedveli, ezért elég havonta egy-két alkalommal jó minőségű tápoldatot adni neki. Lassú növekedése miatt ritkán kell átültetni, de ha szükséges, akkor a tavasz a legalkalmasabb időpont.

Az olajfa metszése

Magyarországon az olajfát többnyire dísznövényként nevelik, ezért a megfelelő forma kialakítása fontos szempont. Lassú növekedése miatt nincs szükség gyakori metszésre, elég egy könnyű, karbantartó metszést végezni, melyre leginkább késő tavasszal vagy a nyár elején kerítsünk sort.

Az olajfa öntözése

Az első évben az olajfacsemetéknek kevés vízre van szükségük. Egy olajfaültetvényen egy-egy csemete számára heti 70 liter víz elegendő. Fontosabb azonban a megfelelő trágyázás, különösen, ha tápanyagszegény talajba kerül a növény. A trágyázás segíti a tápanyagok felszívódását és a növény fejlődését, így elősegítve a későbbi terméshozamot.

Az olajbogyó szüretelése

Spanyolországban az olívaolaj készítéséhez szükséges olajbogyót október és december között szüretelik, amikor a bogyók elérték az optimális érettséget. A bogyó húsa június és december között halmoz fel zsírtartalmat, melynek mennyiségét és minőségét több tényező befolyásolja: például a termőhely elhelyezkedése, az éghajlat, a fák közti távolság, a metszés és öntözés, a fajtajelleg, valamint a kártevők jelenléte. A betakarítás időzítése kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő napon kell megkezdeni a szüretet.

• A kézi szedés hagyományos, főként kisebb fáknál alkalmazott módszer, mely költséges, de kíméletes.
• A gereblyézés során speciális eszközzel fésülik át az ágakat, a bogyók hálóba hullanak – ennek már gépesített változata is létezik.
• A botozás során hosszú botokkal verik le a termést a fáról.
• Fix háló alkalmazása esetén a termés természetesen hullik le az érettségi állapottól függően – ez kevésbé elterjedt eljárás.
• A szüretelőgép vibrációs elven működik, megrázza a törzset, így a bogyók ponyvába hullanak.
• A betakarítógépek főként intenzív és szuperintenzív ültetvényeken használhatók, ahol a fák sűrűn sorakoznak. Ezek nem alkalmazhatók hegyvidéken vagy sziklás, nehezen járható területen, különösen nem 1000 méter feletti magasságban.

Az olajfa teleltetése

Az olajfák jól viselik a forróságot, de a fagyot annál kevésbé. A kemény téli hideg akár az idősebb példányokat is elpusztíthatja. A konténeres olajfákat ezért ősszel világos, 5–8 Celsius-fokos helyiségbe kell vinni, ahol az éjszakai hőmérséklet nem esik 5 fok alá. Ilyen hely lehet egy zárt folyosó, jól szigetelt üvegház vagy fűtetlen télikert. Télen csak minimális öntözés szükséges – éppen annyi, hogy a talaj ne száradjon ki. Tavasszal, április–május körül a cserepes növények ismét kitehetők a szabadba.

Az olajfa ára

Az olajfák ára jelentős eltérést mutat, amely a fajta, méret és életkor függvénye. Magyarországon a következő árakon találhatók meg:

• Olea europea, 10 cm-es cserépben: 2.995 Ft
• Olajfa, kb. 20 cm magas, 16 cm-es cserépben: 5.995 Ft
• Olajfa K3L, T50cm: 9.500 Ft
• Olea europaea, törzses, 8 literes konténerben, kb. 150 cm: 24.995 Ft
• Olea europea, spirál törzses, 25 literes konténerben, 90 cm: 34.995 Ft
• Olea europaea, pompon formájú, 30 literes konténerben, kb. 200 cm: 49.995 Ft
• Olea europea, idős gömbforma, 50 literes konténerben: 99.995 Ft
• Olea europea, forma toscana, 45 literes konténerben, 12/14 cm-es törzsátmérővel: 99.995 Ft
• Olea europea, mini matuzsálem, tálban: 349.500 Ft

Az olajbogyó rendkívül gazdag egyszeresen telítetlen zsírsavakban, antioxidánsokban – fotó: pexels.com

Az olajbogyó vitamintartalma és élettani hatásai

Az olajbogyó nemcsak különleges ízvilágával, hanem rendkívüli élettani hatásaival is kiemelkedő szerepet játszik a mediterrán étrendben- Talán kevesen gondolnak rá gyümölcsként, mivel elsősorban sós változatban találkozunk vele, ám botanikai értelemben mégis a gyümölcsök közé soroljuk. Az olajbogyó lehet zöld, lila és fekete színű, illetve létezik gömbölyű és hosszúkás változata is.

Az olajbogyó rendkívül gazdag egyszeresen telítetlen zsírsavakban, antioxidánsokban és jótékony koleszterinben. Ezek révén „az olajbogyó lassítja az öregedést, gyógyítja a reumát, a cukorbetegséget, és javítja az ellenálló képességet is.” A-, D- és E-vitamin-, valamint béta-karotin-tartalma miatt erős antioxidáns-forrás. A benne található nyugtató hatású anyagok stressz esetén is hasznosak lehetnek. Pozitívan hat a máj, a belek és az izmok működésére, és segíti a szív munkáját is.

Szabályozza a koleszterinszintet
Az olívabogyóban lévő polifenolok és egyszeresen telítetlen zsírsavak megakadályozzák a koleszterin oxidációját, így védenek az érszűkülettel és a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben. Csökkentik a „rossz”, és növelik a „jó” koleszterin szintjét, így a szívbetegségek kialakulásának esélyét is mérséklik.

Megakadályozza a rák kialakulását
A benne található antioxidánsok, különösen a polifenolok, semlegesítik a szabad gyököket, ezáltal csökkentik a daganatos megbetegedések, különösen a végbél- és mellrák kockázatát. Az E-vitamin és az olecanthal – amely az ibuprofenhez hasonló gyulladáscsökkentő vegyület – fontos szerepet játszik e folyamatban.

Hozzájárul a csontok egészségéhez
A fekete olívabogyó jelentős mennyiségű D-vitamint, kalciumot és foszfort tartalmaz. Az E-vitamin, a telítetlen zsírsavak és a polifenolok gyulladásgátló hatása révén csökkentik a csontritkulás, angolkór és ízületi betegségek kialakulását.

Javítja az emésztőrendszer funkcióit
Az olívabogyó rosttartalmának köszönhetően támogatja az emésztőrendszert, tisztítja a beleket, megszünteti a székrekedést. Az olívaolaj pozitív hatással van a gyomorhurutra és fekélyekre, mivel megakadályozza a nyolc leggyakoribb fekélyokozó baktérium szaporodását. Emellett serkenti az epe és a hasnyálmirigy működését, gátolja az epekő kialakulását.

Jótékonyan hat a bőrre
Antioxidáns-tartalma segíti a bőr regenerációját, megvédi a káros UV-sugaraktól és a szabad gyököktől. A magas béta-karotin-tartalom hozzájárul a bőr fiatalságának megőrzéséhez.

Antioxidáns hatású
„Az olajbogyó A-, D-, E-vitamin- és béta-karotin-tartalmának köszönhetően fontos antioxidáns-forrás.” Emellett kisebb mennyiségben szelént és cinket is tartalmaz. Ezek segítenek megelőzni az oxidatív stressz kialakulását, amely a sejtek károsodásához vezethet. Az olívabogyóban gazdag étrend segíti a glutation szintjének fenntartását is, ami nélkülözhetetlen az immunrendszer megfelelő működéséhez.

Javítja a látást
Az A-vitamin hozzájárul a retina egészségéhez, javítja az éjjellátást és segít a fényviszonyok közti alkalmazkodásban. Fogyasztása mérsékli a szürke és zöld hályog, valamint az időskori látásproblémák kialakulásának kockázatát.

Gyulladásgátló hatású
Az olívabogyó antihisztamin hatása révén blokkolja bizonyos hisztaminreceptorokat, így csökkenti az allergiás reakciókat. Ezen kívül növeli a szervezet glutation szintjét is, amely erőteljes gyulladáscsökkentő tulajdonsággal bír.

Az olajbogyó szüretelése
„Spanyolországban az olívaolaj előállításához használt olajbogyót október és december között szüretelik.” Ebben az időszakban a bogyó optimális érettségi állapotban van, és ekkor tartalmazza a legtöbb zsírtartalmat. A szüret ideje és módja befolyásolja az olaj minőségét is.

Az olívaolaj a mediterrán konyha egyik fontos hozzávalója – fotó: pexels.com

Az olívaolaj

Az olívaolaj az olajfa csonthéjas terméséből, az olajbogyóból mechanikai úton – préseléssel – előállított, zöldessárga színű, jellegzetes illatú és édeskés ízű növényi zsiradék. Szobahőmérsékleten folyékony, és a mediterrán konyha egyik alapvető hozzávalója. Jelenleg a világ legnagyobb olívaolaj-termelő országai Görögország, Olaszország és Spanyolország. A termékben található telítetlen zsírsavak – linolsav, linolénsav és arachidonsav – a szervezet számára esszenciális, úgynevezett F-vitaminokként is ismertek.

Az olívaolaj rendszeres fogyasztása jótékony hatással van az érrendszerre: segít megelőzni az érelmeszesedést, csökkenti a koleszterinszintet, és akadályozza meg a koleszterin lerakódását az erek falán. Továbbá gyulladáscsökkentő, vérnyomáscsökkentő, antitrombotikus és értágító tulajdonságai révén a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében is fontos szerepet játszik.

A népi gyógyászatban az olajbogyót és az abból sajtolt olajat többek között gyomorrontás, szélgörcs, gégegyulladás, idegfájdalom, légúti hurut és gyomorfekély kezelésére is használták.

Homérosz az olívaolajat „folyékony aranynak" nevezte. Ennek is köszönhető, hogy az ókori Görögországban az atléták szertartásos testápolásra használták, testüket olívaolajjal kenték be. Napjainkban Görögországban a legmagasabb az egy főre jutó olívaolaj-fogyasztás világszinten, amely eléri a 24 litert évente. A több ezer éves tapasztalat, valamint a hagyományos termesztési és feldolgozási módszerek eredménye, hogy a görög olívaolajok 80 százaléka „extra szűz” minősítéssel kerül forgalomba.

Forrás: greendex.hu

Indexkép: pexels.com