Kína vállalta, hogy 2026-ban, 2027-ben és 2028-ban évente legalább 17 milliárd dollár értékben vásárol amerikai mezőgazdasági termékeket, azaz összesen 51 milliárd dollárt költ a célra – közölte vasárnap kiadott tájékoztatójában a Fehér Ház. A megállapodás az amerikai elnök, Donald Trump és a kínai elnök, Xi Jinping múlt heti találkozóin született.
Elindulhat a vámcsökkentés és a beruházás
A Fehér Ház közölte, hogy a 17 milliárd dolláros összeg nem tartalmazza azokat a szójabab-vásárlási vállalásokat, amelyeket Kína 2025 októberében tett. Utóbbi szerint 2026-ban, 2027-ben és 2028-ban Peking évente legalább 25 millió tonna szóját importál az USA-ból, 2025 utolsó két hónapjában pedig 12 millió tonnát. Ezt a vállalást Kína ténylegesen csak 2026 februárjára tudta teljesíteni, amikor a brazil és az argentin szója elérhető mennyisége a legkisebb a piacon.
Érdemes tudni, hogy Kína Donald Trump első és második ciklusa előtt évi 30–34 millió tonna amerikai szójababot vásárolt, de a vámháborúk 2018-ban és 2025-ben is megroppantották a két ország közötti kereskedelmet: a kínai szójaimport egy év alatt megfeleződött 2018-ban, a 2025. évi új termésből pedig már egy tonnát sem rendeltek, amikor megszületett a vásárlási megállapodás.
Az évi 25 millió tonnás szójabeszerzésre tett ígéret annyit jelent, hogy Kína elfogadható szinten tartja az amerikai vásárlásait.
Született azonban egy fontosabb megállapodás is: a felek létrehozzák az Egyesült Államok–Kína Kereskedelmi Tanácsot és az Egyesült Államok–Kína Beruházási Tanácsot. A testületek célja az lesz, hogy rendezzék a mezőgazdasági termékek piacra jutásával kapcsolatos aggályokat (például az amerikai marha- és csirkehús bejutását a kínai piacra), és bővítsék a kereskedelmet egy kölcsönös vámcsökkentési keretrendszerben – mondta múlt heti nyilatkozatában a kínai külügyminiszter, Wang Yi.
Miért fontos nekünk az USA és Kína jó viszonya?
Az USA a világ legnagyobb fogyasztója, Kína pedig a legnagyobb gyártója. Szükségük van egymásra, de Európának is fontos, hogy Kína vagy az USA ne az öreg kontinenst használja árufeleslege levezetésére. Az az amerikai kukorica és szója, amelyik nem jut el Kínába, Európát veszi célba, és az a textilipari, elektronikai vagy autóipari termék, amely kiszorul az USA-ból, szintén Európa ajtaján kopogtat.
Talán enyhülhet a kereskedelmi konfliktus a két nagyhatalom között – Fotó: Shutterstock
A globális ellátási láncok összefonódása: a gyártás, a nyersanyag-ellátás és a technológiai vívmányok a világ több pontjának együttműködésével alkotják meg a készterméket. Ha az USA és Kína között kereskedelmi korlátozás van, akkor világszerte emelkedhetnek az árak amiatt, hogy valami nem optimálisan áll a gyártás rendelkezésére.
Érzékeny pénzügyi piacok: a vámháború csökkenti a vállalati profitot, növeli az inflációt, lassítja a gazdasági növekedést, „idegessé” teszi a tőzsdéket. A teljes világgazdaságra hatással van.
Geopolitikai kockázatok: minél nagyobb a konfliktus az USA és Kína között, annál inkább közeledik Kína Oroszországhoz. Ez nem érdeke az USA-nak, de Európának sem. Donald Trump szemmel láthatóan nem a fronton kívánja eldönteni az orosz–ukrán háborút, hanem Oroszország „baráti” kapcsolatait igyekszik meggyengíteni. (Ld. Venezuela és Irán, ahol az amerikai támadás indoka más volt, de hatásában elérte Oroszországot is.) Ha Kína a vásárlásaival inkább az USA-t, és nem Oroszországot támogatná, ennek is lenne egy ilyen hozadéka.
Ez a cikk is érdekes lehet: Sok lesz a napraforgó és a repce Európában, de még jók az árak.
Indexkép: Shutterstock.
_lead_fill_540x300_0.jpg)
