Kukorica vs. köles
A kukorica nemesítése az európai viszonyokra már lassan egy évszázada zajlik. Számos nemesítőház kínál akár tucatnyi fajtát egy-egy éréscsoportban, és a növény felhasználási céljai is nagyon változatosak: szemes és silózott takarmány, csemegekukorica, popcorn vagy ipari keményítő készül belőle, ezen kívül a biogázüzemek "etetésére" és szigetelőanyag vagy csomagolóeszközök gyártására is használják. Globálisan termeszthető tőzsdei árucikk, hatalmas felvevőpiaccal.
A köles messze nem jár még ezen a szinten, noha szemestakarmányként, madáreledelként és a humán élelmezésben is elterjedt. Kanárik etetésére már nagyon régóta hasznosítjuk, az emberi táplálkozásban pedig gluténmentessége, magas fehérje-, vas-, magnézium- és B-vitamin-tartalma teremt jó piacot a számára. A takarmányipar magas lizin- és metionintartalmát értékeli, de kemény, nehezen hántolható és emészthető héját nem kedveli. Ellenben fontolóra vehető zölden kaszálása és szenázsként való hasznosítása, különösen az olyan takarmányhiányosnak ígérkező években, mint amilyennek a mostani is ígérkezik. Szalmája is értékes.
Hasonlóan a cirokhoz: a hűvösebb és csapadékosabb régiókban, illetve évjáratokban a kukorica terméspotenciálja és jövedelemtermelő képessége messze lekörözi a kölesét, ezért valóban csak akkor érdemes foglalkozni vele, ha a kukorica csődöt mondott.
A köles két nagy előnye a kukoricával szemben:
- a jóval rövidebb tenyészidő
- és a szerény tápanyag-, illetve vízigény.
A kölestermesztés könnyű és nehéz pontjai
A köles kisebb teste eleve kevesebb tápanyagból építhető fel, mint a kukoricáé, emellett a gyökérzete mélyebbre is hatol a talajba, így a vizet és a tápanyagokat a lazább szerkezetű talajokon is jobban fel tudja venni. Nagy előnye, hogy hagyományos gabonatechnológiával és gépsorral termeszthető, így könnyen beilleszthető a vetésszerkezetbe. Különösen jó forgót alkot a mostanában igencsak terjedő őszi borsóval, de jól viseli a gabona-előveteményt is.
Másrészt éppen a májusi hőség lehet a másodvetésű kölestermesztés legnagyobb akadálya: extrém száraz években már a főnövény számára sincs elég víz a talajban, nemhogy egy második növény elindítására, kinevelésére. Ezért sokan főnövényként, május eleji vetésben foglalkoznak vele. Itt az lehet a bökkenő, hogy minimum 12 fokos talajba kell vetni, ami idén például lehetetlenné tette volna a vetését május elején. Mivel a tenyészideje rövid – a hazánkban kedvelt fajták többsége 100 nap körül készül el –, ráérünk megvárni vele a nagy májusi esőt, és ezelőtt vagy ezután elkészíteni a magágyat. (A nemesítők ma azon dolgoznak, hogy hidegtűrőbbé tegyék a kölest is.)
A köles aprómag, ami gondos elmunkálást és sekély vetést igényel. 35–40 kiló csíra kerülhet gabonasortávra. A vetés utáni hengerezés fontos technológiai elem. Másodvetésben elegendő 40–50 kg nitrogént adni számára, amivel 1,5–2 tonnás termésre készítjük fel a növényt. Fővetésben azzal kalkulálhatunk, hogy ha a tenyészidőszak alatt háromszor alaposan megázik, 3−4 tonnás termésre is képes, ami mintegy 80 kiló nitrogén, 40 tonna foszfor és 60 tonna káliummal biztosítható.
Engedélyezett gyomirtója csak a kétszikűek ellen létezik, tehát az egyszikű gyomok irtását már az előveteményekben, illetve azok tarlóján el kell végezni. Vetés előtt a kikelt gyomokat már csak sekélyen szabad elművelni, hogy minél kevesebb vizet veszítsen a talaj. A köles jellemzően nem igényel további gondoskodást, legfeljebb a pockok vagy a vetésfehérítő károsíthatja.
Érdemes fontolóra venni a kölest – Fotó: Shutterstock
Vágásának időzítése és a kombájn beállítása tapasztalatot igényel, mivel aprómag, zöld száron érik és pergésre hajlamos. Betakarítása leginkább viaszérérésben, két menetben hatékony, különben sokat elveszíthetünk belőle. Tárolása a kis mennyiség és a pelyvaszennyezés miatt nehézkes: ha nem tudjuk 13% nedvesség alá hozni a termést, akkor muszáj tisztítani, sekélyen teríteni, párszor átforgatni. 13% nedvesség alatt viszont már a cséplést követően azonnal big bag zsákokba tölthető, ahol a magok szépen megvárják az értékesítés időpontját.
A köles ára jellemzően 150–200 ezer forint tonnánként, erősen függ a felhasználási céltól, a tétel nagyságától, homogenitásától és a madáreledel-piac aktuális telítettségétől. Ökölszabálynak vehető, hogy másfél tonnával már elfogadható nyereséget termel, efölött pedig kiugróan jövedelmező kultúrának tekinthető a szántóföldi növények között.
Lásd a termelői tapasztalatokat a Fórumunkon.
Indexkép: Shutterstock.
_fill_540x300_0.jpg)
