Hideg és meleg rekord a feljegyzésekben
Magyarország hőmérsékleti adatait 1890-ben kezdeték el lejegyezni, és az említett időszak során feljegyzett leghidegebb hőmérséklet -35 Celsius fok volt. Ezt 1940 háborús évének február 16-án mérték Görömbölytapolcán (ma Miskolctapolca). Csak az érdekesség kedvéért, a legmelegebb hőmérséklet 41,9 Celsius fok volt, 2007 július 20-án mérték Kiskunhalason, de egyfelől a tökéletesen hitelesítetlen házi digitális hőmérőm már mért nyári napon 45 Celsius fokot odakint, másfelől ez a cikk itt most a hidegről szól, úgyhogy hagyjuk is. Annyit még érdemes hozzátenni, hogy a két hivatalosan is elfogadott adat között 76,9 Celsius fok a különbség. Mivel az utóbbi húsz évben szinte teljesen eltűntek a kiegyensúlyozottan havas telek, érdemes lehet felidézni, hogy 1922 óta csak tizenöt olyan év volt, melyben Karácsony mindhárom napján minimum öt centi vastag hótakarónak örvendhettünk.
A közterületfenntartó hamar elesett, és mint a Micimackóban, csak havazott és havazott egészen hétfő reggelig. Fotó: Bojár Sándor / Fortepan
1987 tele
A mai 40 év felettieknek garantáltan személyes emlékei is vannak az 1987-es nagy havazásról, ami január 12-én egy pénteki napon érkezett meg a fővárosba, a reggeli órákban. Folyamatosan esett és nem olvadt el belőle egy pehely sem, így estére már 40 centi hó alatt volt a város. A közterület fenntartó hamar elesett, és mint a Micimackóban, csak havazott és havazott egészen hétfő reggelig, miközben végig erős mínuszok voltak. Akkoriban persze nem volt rendkívüli, ha az autók ablakainak magasságáig emelkedő hókupacokat toltak a gépek a járdák mellé, még ha ez ma már szinte elképzelhetetlen is.
Az emberek viszont szívesen segítettek az elakadt járműveknek. Fotó: Bojár Sándor / Fortepan
De vissza a pénteki napra. A buszok és villamosok hamar leálltak és az utasokat leszállították, akik így gyalog folytatták az útjukat. A mobiltelefon még az egy-másfél évtized távolságban lebegő jövő zenéje volt, és valószínűleg senki sem ült át mások elakadt autójába melegedni, a szocialista modellek amúgy sem, arról voltak híresek, hogy jó meleg lett volna bennük télen. Az emberek viszont szívesen segítettek az elakadt járműveknek, ha volt értelme, egyébiránt pedig a jellemzően sötét színű konfekciókabátok hosszú, elnyúlt sora kígyózott a szakadó hóesésben az utak mentén. A cikk íróját a suliból hazafelé valahol a váralagút környékén tette ki egy 4-es busz, és onnantól lábbusszal folytatódott az "utazás". Nagy szerencse, hogy volt rendes téli ruházata, mert az arc elé tekert sálra hamar ráfagyott a kaptatás sűrű lehelete és jégcsapbajusz, jégcsapszakáll nőtt rajta, nagyjából mindenki aki kint menetelt, hamarosan télapóvá változott.
Az arc elé tekert sálra hamar ráfagyott a kaptatás sűrű lehelete és jégcsapbajusz, jégcsapszakáll nőtt rajta, nagyjából mindenki aki kint menetelt, hamarosan télapóvá változott. Fotó: Bojár Sándor / Fortepan
Mivel a motorizált közlekedés lehetősége is elveszett - vidéken akkoriban ez azért előfordult télen, ilyenkor a honvédség mentesített, de a fővárosban ritkának számított a teljes hóblokk - a zajok elcsendesedtek és a vastag hófehér takaró ünnepélyes némaságba burkolta a várost. Az autókból méretes hóbuckák lettek, mellettük a hangyaösvények mentén megnőttek a hófalak. A dolog aztán nagyjából hétfőn délig így is maradt, amikorra a hősies hómunkások és az első hókotrók végre valamennyire kiásták a várost a hó alól.
A zajok elcsendesedtek és a vastag hófehér takaró ünnepélyes némaságba burkolta a várost. Fotó: Bojár Sándor / Fortepan
Az elzárt falvakat, városokat katonai lánctalpasokkal igyekeztek ellátni élelemmel, hiszen akkoriban hétvégén nem volt nyitva tartás és kiszállítás sem, nagyjából kedd-szerdára kezdett el helyreállni az ellátás valamennyire. A kényszerszünetek alatt a lakosság többnyire szintén hómunkákkal foglalkozott, ahogy akkoriban még megszokott volt, mindenki szépen kiásta magát és a környezetét, amennyire az erejéből tellett. Volt olyan hely ahol mínusz 28 fokig süllyedt a hőmérséklet, és a mínusz húsz általánosnak volt mondható.
A dolog aztán nagyjából hétfőn délig így is maradt, amikorra a hősies hómunkások és az első hókotrók végre valamennyire kiástak bennünket a hó alól. Fotó: Bojár Sándor / Fortepan
Az Arcanum adatbázisai szerint 1601-ben a felnőttek mellkasáig érő hó esett csak úgy, mint 1708-ban, mikor Sopronban az ajtókat is eltorlaszolta a csapadék. 1993-ban novemberben nyolc napig megállás nélkül havazott, és nagyjából 50 centis hótakaró alakult ki decemberre, Zircen majd mínusz 17 fokig hűlt a levegő, de 2013 márciusa is emlékezetes amikor Vásárosnaményben -18,2 fok volt, és összesen 25 centinyi hó alá került az ország.
(Forrás: Dívány)
