A XIV. században élt Nepomuki Szent János Közép­Európa szerte a barokk városkép és a vidéki táj része. Szoborkompozíciók, oltárok, gyóntatószékek, szoborfülkék őrzik alakját, találkozhatunk vele vizek partján: hidak, átjárók mentén, kompok és révek állomásainál. A papi öltözetet viselő férfi vállán palást, karján feszület. Az ujját gyakran a szája elé helyezi és némaságra int. Bakonybél szobra a helyi szóbeszéd szerint megsüvegeli a déli harangszót.

Jánosról nem sok írás maradt fent és a történetek egy része valószínűleg csak legenda. Talán nem gyóntatta Vencel király feleségét, talán nem is az asszonyi titkok el nem árulása volt a bűntett, amit a pap elkövetett. Egyes források szerint a szegénysorból származó, jó szónok hírében álló jámbor ember és a király az uralkodás módján szólalkoztak össze.szobor

Nepomuki Szent János szobra Budajenőn (1870)

Amint azt Illyés András, a XVII. század végén élt erdélyi püspök is megírta, a János személyéhez fűződő csodák a halálával kezdődtek. A vízbe vetett testet „ékesen tündöklő gyertyák” díszítették, égből érkező, fáklyaszerű fényesség fogta körül, a Moldva folyó szinte kivilágosodott.

Számos vízparti településünkön (többek között Vác, Dunaharaszti, Ercsi, Paks, Mohács és Baja) a legendának ezt a részletét élték újra az ünnepi szertartás során. Eredetileg a vízi szállításból élők, a vízi malmokban dolgozók, Szegeden a fuvarosok is (mivel váróhelyük a Tiszaparton állott) ünnepeltek, a szertartásba később a városi elöljáróság, s végül a lakosság bekapcsolódott. A szent feldíszített szobrát gyertyákkal, lampionokkal kivilágított csónakokon, dereglyéken eresztették le a folyón. Ahogy az lenni szokott, a magasztosság és a hozzáillő egyházi zene helyett az idők során a társasági élet, a hangosabb zene, sőt, Pest­Budán a tarackágyúk durrogtatása, a szórakozás, helyenként a gasztronómiai élvezetek (halpaprikás) kerültek előtérbe.

Szeged körzetében, Szentmihálytelken még a XX. század elején is zeneszerszámokkal felszerelkezve köszöntötték szobrát. Hosszan tartó szárazság esetén gyakran fohászkodtak hozzá, és körmenetet is rendeztek a gazdálkodásban olyan fontos csapadék érdekében. Győrben a szenthez azok imádkoztak, akiknek közeli családtagja éppen a vizet járta.

A Nepomuki Szent János alakja köré fonódó legendakörből kiemelnénk, hogy a szentté avatás (1729) előkészületeként, a temetés után három évszázaddal exhumált testből a nyelv „minden rothadás nélkül kegyesen”, vagyis épségben került elő, derül ki egy barokk imából, melyet ehhez a nyelvhez intéztek. Nepomuki Szent Jánoshoz nemcsak a rossz nyelvek elleni védelem érdekében fordultak az emberek, hanem hasonló téren az önmérsékletre is vágytak.

A mai nap a gyónási titok szentségét őrző szentre utalva az őszinte beszélgetés fontosságára hívja fel a figyelmet: május 16. a lelki elsősegély­szolgálatok világnapja.