Amikor a növényekre gondolunk, szinte magunk előtt látjuk őket, ahogy csendben fotoszintetizálnak, szívják a vizet, gyűjtik a napsugarakat és feldolgozzák a szén-dioxidot. De mi történik akkor, ha egy növény nem éri be ennyivel? Nos, ekkor lépnek színre a hiperakkumulátorok – a növényvilág különc szuperhősei.

Mit jelent hiperakkumulátornak lenni?

A hiperakkumulátor növények képesek a talajból hatalmas mennyiségű fémet – például nikkelt, cinket, ólmot vagy akár arzént – felszívni, majd a szöveteikben elraktározni anélkül, hogy ettől elpusztulnának. Sőt, egyes esetekben ez még előnyt is jelent számukra: a fémtartalom elriaszthatja a kártevőket, védelmet nyújt a baktériumok és gombák ellen, sőt segíthet a talajban lévő mérgező anyagok megkötésében is.

A talajszennyezés miatt egyre fontosabb szerepet kapnak ezek a növények, hiszen természetes módon képesek megtisztítani a mérgező területeket. A folyamat neve fitoremediáció, amely során a növények szó szerint „kitakarítják" a talajt.

A zöld bányászok elit klubja

Nézzük, kik tartoznak a fémevő elitbe!

• Sárga ternye (Alyssum murale): A nikkelgyűjtés koronázatlan királynője.

• Csíkos szalagpáfrány (Pteris vittata): Az arzén elleni harc élharcosa. Ott terem, ahol más már rég „feladta".

• Berkheya coddii: Dél-Afrika büszkesége, egy igazi ritkaság, amely különösen sok nikkelt képes elraktározni.

• Kékesszürke tarsóka (Noccaea caerulescens): A cink- és kadmiumtartalmú talajok sztárja, ipari szennyezett területeken is kiválóan boldogul.

Ezek a növények nemcsak a tudomány számára tartogatnak izgalmakat, hanem a jövő fenntartható környezetvédelmi megoldásainak is kulcsszereplőivé válhatnak, hiszen tanulmányozásuk segíthet új, szennyezéstűrő növények fejlesztésében.

Forrás: termeszeti.hu

Indexkép: Shutterstock