Szalóki Szabolcs, a Magyar Víziszárnyas Érdekképviseleti Szervezet elnöke szerint a hazai termelők közül sokan már nem a jövőt tervezik, hanem a túlélésért küzdenek. Úgy véli, a támogatások rendszere szerinte nem kellően kiegyensúlyozott, az integrátorok dominanciája és a madárinfluenza évek óta tartó pusztítása olyan helyzetet teremtett, amelyben csak a termelői képviselet hozhat javulást – mondta el az Agroinformnak adott interjúban április végi demonstrációjuk kapcsán.


– A szervezetet 2022. december 2-án alapítottuk azzal a céllal, hogy a víziszárnyastartó termelők maguk képviselhessék az érdekeiket – mondta Szalóki. – Abban bízunk, ez hatékonyabb lehet, mint bármi más. A Magyar Víziszárnyas Érdekképviseleti Szervezet mára több száz tagot számlál, köztük liba- és kacsatartókat, tenyésztőket, tömőket és nevelőket – kizárólag termelőket. A szervezet alapszabálya szerint integrátor cégek, vágóhidak nem lehetnek tagjai, úgy érezzük, ők nem velünk játszanak egy csapatban.

Szalóki szerint az ágazat legnagyobb problémája jelenleg a madárinfluenza, melyet évek óta nem sikerül megfékezni. A kártalanítások lassan és részlegesen érkeznek, miközben a gazdák jelentős anyagi veszteségeket szenvednek el.

– Volt olyan telep, ahol egy év alatt kétszer is 35 ezer állatot kellett leölni, a kártalanítás pedig lassan és nem teljes mértékben érkezett – emlékeztetett az elnök. A probléma azonban szerinte mélyebb: – Úgy véljük, hogy a támogatások jelentős részét egyes integrátorok (tisztelet a kivételnek) beszámítják a termelők önköltségébe, így végső soron ezek a pénzek nem minden esetben jutnak el azokhoz, akiknek szánták őket. Ha a támogatások valóban a gazdáknál landolnának, lenne lehetőség fertőtlenítő kapukat telepíteni, kamionmosókat működtetni, és betartani a járványvédelmi előírásokat. Könnyen lehet, hogy ha mindezt megtehetnénk, már nem is lenne madárinfluenza az országban, vagy legalábbis sokkal kisebb mértékű...

A pénz kevés, a baj nagy

A kormány nemrégiben jelentette be, hogy kétmilliárd forintos keretből támogatja azokat a gazdákat, akik legalább három évre bezárják telepüket, csökkentve ezzel a járványkockázatot.

– Ez az összeg semmire nem elég – jelentette ki Szalóki Szabolcs. – Csak a Dél-Alföldön 1200 telep van, ahol 35–40 ezer ember dolgozik. Ha valóban komolyan gondolják a támogatást, 100 milliárd forintra lenne szükség – fogalmazott.

Nincs jövőkép?

A jelenlegi helyzetben a magyar víziszárnyas-termékek már alig versenyképesek a piacon. Az elnök szerint nem a termelők hibája, hogy ilyen drágán állítják elő az árut – a magas költségek és az előbb említett problémák miatt a termékek egyszerűen nem eladhatók nyugat-európai áron.

A megoldást Szalóki a rendszer teljes újragondolásában látja, olyan, az agráriumból érkező szakértők bevonásában, akik értik és megértik a gazdák gondjait, és képesek politikai támogatással érdemi változást hozni.

Indexkép: Pixabay