Thomas Jeffersonról, az Egyesült Államok alapító atyáinak egyikéról, a Függetlenségi nyilatkozat fő szerzőjéről és az ország harmadik elnökéről valószínűleg mindenki hallott már, de azt talán kevesen tudják, hogy volt egy furcsa hobbija: a birkatartás, amellyel szerette volna az országban is meghonosítani a legfinomabb gyapjakat. Ehhez az elképzeléséhez addig ragaszkodott, míg végül tragédia lett a vége – írja a telex.hu.

A kezdetek

1793-ban George Washington megmutatta egy brit mezőgazdasági szakíró leveleit az akkori külügyminiszternek, Jeffersonnak, aki ezt követően elkezdett érdeklődni a birkatenyésztés iránt. Amikor a franciák hadat üzentek a briteknek, Jefferson őket támogatta volna, Amerika viszont Anglia mellé állt, ezért Jefferson lemondott, visszavonult a politikától, hazautazott, és vett egy csomó birkát.

Kezdetben a legolcsóbb fajtákból vásárolt, mégpedig azért, hogy hasznukat vegye a dohány- és kukoricaültetvényekkel leamortizált földjeinek helyrehozatalában. A nyájához 1795-ben csatlakozott egy különlegesebb kos, amelyről Jefferson azt hitte, hogy egy merinó, így tenyészállatként kezdte használni.


Nagyratörő tervek

Idővel annyira megkedvelte a birkákat, hogy bár 1801-es elnökké választásakor határozottan elutasított minden ajándékot, a birkákkal kivételt tett, 1807 nyarán pedig a Fehér Ház udvarán is elkezdett birkákat tenyészteni. Ekkor kapta meg a négyszarvú Shetlandet, mely mellé szerzett néhány Shetland nőstényt is. Célja volt egyre komolyabban foglalkozni a birkákkal, különösen mivel a négy legnagyszerűbb fajtából már rendelkezett példányokkal.

A kongresszus 1807-ben megszavazta a Jefferson által előterjesztett kereskedelmi embargót, így különösen fontos volt, hogy Amerika több mindent tudjon önállóan előállítani, amibe a gyapjú is beletartozott.

Jefferson úgy gondolta, hogy a Shetlandek gyapja rendkívül értékes lehet, de hamar kiderült, hogy legfeljebb takarókat lehet csinálni belőlük, így 1808 őszén a birtokára küldte az állatokat. Tavasszal azonban a közel negyven birka még a Fehér Ház környékén legelészett a négyszarvú birkával együtt, amely kitűnt agresszív természetével.

Jeffersont már 1807-ben figyelmeztették, hogy a kos mindenkit megtámad, volt, aki egy hónapig lábadozott a kos támadása után, egy gyerek pedig bele is halt, de Jefferson csak azután vágta le az állatot, hogy a nyáj hazaküldése után ott még megölte három másik birkáját.

Jefferson ekkor förtelmes lénynek nevezte a birkát – amiben szerepet játszhatott az is, hogy értéktelennek bizonyult a gyapja –, és azt mondta, olyan veszélyes volt, hogy kötelességének érezte elpusztítani, hozzátéve, hogy teljesen haszontalannak találta a fajtáját.

Egy újabb próbálkozás

Később aztán a merinónak gondolt nyáját is próbára tette, azonban szakértők egybehangzó véleménye szerint teljesen hétköznapi spanyol bárányokról volt szó. Jefferson ekkor különleges engedélyt adott egy hajónyi merinó behozatalára Franciaországból, csakhogy a francia hatóságok nem akarták odaadni a birkákat. Végül 1810 őszén kapta meg a saját merinóit a legjobb spanyol nyájakból.

A következő években végre az árak lejjebb mentek, miután a spanyolok a napóleoni invázió után kiengedték a kezükből a fajtát. Így Jefferson már nyugodtan tenyészthette a merinókat a saját birtokán, ahol számos rabszolga dolgozott, hogy az exelnök megvalósíthassa másik tervét: az amerikai gyártású ruhákban látott nagy fantáziát. Egy bostoni látogatója szerint azonban Jefferson saját készítésű ruhái merev, vastag gyapjúból készültek, és silány minőségűek voltak.

Indexkép: Shutterstock